Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik
Miből tudhatod biztosan, hogy a szakítás felé tartotok? már20

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Miből tudhatod biztosan, hogy a szakítás felé tartotok?

Egy tartós kapcsolat agóniája sokáig tarthat, akár éveket is igénybe vehet, és az sem ritka, hogy már rég nem létezik a valódi kapcsolat, de két ember különböző okokból együtt marad, bár inkább csak társbérlőként, jó esetben barátként, rosszabb esetben ellenségként. Jó lenne időben észrevenni, melyek azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy az adott házasság vagy párkapcsolat elindult a lejtőn és ha a partnerek nem tesznek ez ellen semmit, tuti, hogy el is fogja érni a mélypontot. 

Nézzünk pár olyan kérdést, amely a romló tendenciájú kapcsolatokat jellemzi: 

1. Elkezd idegesíteni, ha párként hivatkoznak ránk és inkább csak a magunk nevében nyilatkozunk

Ha a kapcsolatunk a társadalom előtt is felvállalt kapcsolat, akkor a környezetünk párként tart bennünket számon, és mi is hajlamosak vagyunk kifelé egységként fellépni. De ha már nem érezzük magunkat jól ebben a kétszemélyes csapatban, elkezd idegesíteni, ha kettőnket hívnak valahová, a kettőnk véleményét kérdezik. Úgy érezzük, már nem akarunk szimbiózisban lenni a partnerünkkel, inkább egyéni döntéseket hoznánk. Ez abban is megnyilvánul, hogy teljesen elhagyjuk a mi így és így csináljuk/akarjuk formulát. 

Ehhez érdemes azért hozzátenni, hogy vannak olyan emberek, akik el se kezdenek csapatként hivatkozni önmagukra, vagyis náluk az, hogy a maguk nevében beszélnek, nem a kapcsolat romlását jelzi. 


2. Magunkban elkezdjük a partnerünket másokhoz hasonlítgatni, és az összehasonlításból mindig rosszul jön ki

Alapvetően az nem baj, ha másokhoz hasonlítjuk magunkat, de amíg szerelmesek vagyunk, addig ebből az jön ki, hogy nekünk mennyire jó és milyen szerencsések vagyunk. Mikor elhidegülünk, akkor meg pont az ellentéte. Ha a kapcsolat elején se voltak illúzióink és nem szerelemből mentünk bele, akkor kiábrándulás se nagyon lehet, csak rájöhetünk, hogy rossz kompromisszumot kötöttünk. 


3. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem ugyanazokat a dolgok érdekelnek bennünket. 

Sokan a kapcsolat elején megpróbálják rábeszélni magukat bizonyos tevékenységekre, csak azért, hogy bevágódjanak a kedvesüknél. Egyesek megszeretik az új hobbikat, mások rájönnek, hogy ezek kicsit se érdeklik őket. De minél kevesebb szerelmet érzünk, annál biztosabb, hogy minimális erőfeszítést se fogunk tenni annak érdekében, hogy a szabadidőnk nagy részét együtt töltsük. Így az eltérő érdeklődés kapóra is jön, mert nagyszerű ürügyet szolgáltat ahhoz, hogy külön utakon járhassunk. 


4. Egyre inkább úgy érezzük, hogy nem kapjuk meg mindazt, amire vágyunk. 

Sőt, azt tapasztaljuk, hogy semmit nem kapunk meg, ettől levertek vagy nyugtalanok leszünk, külső forrásokhoz folyamodunk, pl sokat barátnőzünk vagy sokat lógunk a haverokkal. Esetleg a munkába vagy a sportba menekülünk, de gyakori lehet a flörtölés is, ami esetenként még messzebbre vezethet. 


5. Mind kevesebb pozitív érzelmet és interakciót tapasztalunk meg a kapcsolatunkban

Egyrészt már mi se vagyunk képesek pozitívan viszonyulni a másikhoz, másrészt a másik is kritizál, megbánt, vagy éppen semmibe veszi az aggodalmainkat. Úgy érezzük, nem figyel ránk, és nekünk is egyre nehezebb odafigyelni rá. 


6. A köztünk lévő különbségek egyre nagyobbaknak tűnnek.

Lassan úgy érezzük, semmi közös nincs bennünk, és nehezünkre esik felidézni, mit csináltunk korábban szívesen együtt, vagy miért gondoltuk úgy, hogy ezzel az emberrel kellene élnünk. Elkezd minden idegesíteni, a kinézete, a hangja, a gesztusai, a hülye szokásai, amelyek régebben fel se tűntek. 


7. Unatkozunk. 

A partner már nem tud semmi újat mondani, se meglepni semmivel. (Maximum negatív értelemben.) Úgy érezzük mocsárban élünk és süppedünk az ingoványba. 


8. Már nem is próbálunk javítani az egészen. 

Ha elértünk erre a pontra, akkor itt a vég: már elfogyott az energiánk. Ha feladtuk a küzdelmet és nem reméljük, hogy bármi javulhat, akkor a legjobb kimondani, hogy nincs értelme egymást kínozni. Még akkor is, ha de facto nem tudunk olyan könnyen szétválni, jobb, ha a másik is tudja, hogy mi feladtuk és szeretnénk befejezni. Olykor a felismerés, hogy tényleg komolyan gondoljuk a kapcsolat lezárását, felrázza a partnert és megpróbál változtatni. De ilyenkor általában már késő. 

A poszt ezen cikk alapján íródott. 

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk