Miket titkolnak a nők a partnerük elől?

Egy kapcsolat általában őszintébben kezdődik, mint ahogy folytatódik. Persze rengeteg tényezőtől függ, hogy mikor kezdünk el titkolózni a másik előtt, nem is feltétlen azért, mert direkt be akarjuk csapni őt, vagy homályban akarjuk tartani, csak meggyőzzük magunkat arról, hogy a partnerünket ez nem érdekli, feleslegesen aggódna, bosszankodna, nem szállna le a témáról, megsértődne miatta, esetleg csak nekünk kínos az egész, stb. Persze nem csak a nők hajlamosak bizonyos dolgok elhallgatására, de ezúttal tipikusan olyan témák következnek, amelyeket ők nem tárgyalnak meg olyan könnyedén a partnerükkel. 


1. Egészségügyi problémáik

Sok nő főleg a nőgyógyászati gondokat nem meri megbeszélni a párjával, mert úgy érzi, hogy illúzióromboló lenne (a férfi csak a kívánatos nőt akarja látni benne, nem a problémákat, fájdalmakat, fertőzéseket), vagy a férfi nem nyitott az ilyen témákra, esetleg gúnyolódik a menstruációs görcsök miatt, vagy a hüvelygomba reklámokra húzza a száját... Sok kis tüske, a női test és természet teljes egészében való el nem fogadása vezethet ahhoz, hogy egy nő bizonyos intim problémákat ne osszon meg a partnerével. A férfi meg lehet, hogy észre sem veszi, hogy baj van, vagy mire észreveszi, addigra a nő a sok magában tartott frusztráció miatt érzelmileg eltávolodott már tőle. 

Ezért olyan veszélyes szexista vicceket mondogatni, és olyan módon beszélni, hogy az megszégyenítő legyen a partner számára. Ha egy nő felszabadult, testével elégedett, és bízik a barátjában/férjében annyira, hogy tudja: semmi sem ciki, mindent nyugodtan elmondhat, és a reakció nem hárítás, nem megszégyenítés lesz, akkor ez a titkolózás sem kezdődik el. 


2. Párkapcsolati nehézségek

Pedig ezek közvetlenül a kettejük kapcsolatát érintik, nők sokasága mégsem tudja megbeszélni a partnerével, hogy mi mindennel van gondja. Ami nem meglepő: a férfiak nagy része nincs arra szocializálva, hogy bármiről, ami érzelmekkel kapcsolatos, érdemben kommunikáljon. Ilyenkor jönnek az odaszúrogatások, az utalások, a férfi számára érthetetlen kiborulások, hangulatingadozások. Valahol ki kell adni a gőzt, de az mindebből nem derül ki, hogy mi is a konkrét probléma.

A nők olykor még párterápiára is egyedül mennek el, mert tudják vagy legalábbis sejtik, hogy a barátjuk/férjük ezt hülyeségnek tartaná, és úgysem lehetne rávenni... De egy kapcsolatot nem lehet egyoldalúan megmenteni, legfeljebb arra jó az ilyesmi, hogy a nő eldöntse, akarja-e folytatni az adott férfival vagy sem. Ha azonban egy prekoncepció miatt egyáltalán nem beszél a gondjairól a partnerének, azt teljesen váratlanul érheti, ha hirtelen bekövetkezik a szakítás/válás. Bármennyire is nehezünkre esik a párkapcsolati gondjaink szóba hozása (és ez alatt nem a veszekedést és egymás megszégyenítését értem), ha elzárkózunk ez elől, gyakorlatilag biztos, hogy a kapcsolatunk zsákutcába kerül. 


3. Szexuális elégedetlenség és preferenciák

Fiatal lányok ritkán tudják, hogy mit szeretnének az ágyban, ehhez még nem ismerik eléggé a saját testüket. Ráadásul sokszor az az elsődleges számukra, hogy megtartsák a partnerüket, hogy a férfi elégedett legyen velük. Egy idő után aztán kezdenek rájönni, hogy mit nem szeretnek, és mire vágynának, csakhogy ezt x év kapcsolati rutin után elővezetni nagyon nehéz.  Főleg akkor, ha a nő nagy igyekezetében az elején még arra is rászokott, hogy színlelje az orgazmust - évek múltán bevallani, hogy igazából nem is szokott elélvezni, eléggé megtépázhatja a kapcsolatot.

Így aztán könnyen megtörténhet, hogy a nő szexuális elégedetlenségéről, vagy arról, hogy mire vágyik, pont a partner tud legkevesebbet. Ezen egyedül úgy lehet segíteni, ha a férfi nyitott a kritikára, az új ötletekre, és érzékelteti a feleségével/barátnőjével, hogy szívesen meghallgatja és kíváncsi a vágyaira. Ha a férfi azt érzi, hogy a partnere nem szívesen szeretkezik, passzív, csak túl akar esni az egészen, akkor ahelyett, hogy hagyná az egészet a fenébe, próbálja meg kideríteni, mi a baj. Nem lesz egyszerű, de ha mindenki marad a régi beidegződéseknél, akkor egyszer elérkezik a szexmentes kapcsolat ideje... 


4. Szakmai sikerek

Szomorú tény, de tény, hogy sok férfi még mindig nem tud örülni a partnere szakmai sikereinek, főleg akkor nem, ha azok az ő eredményeit meghaladják. Zavarja, ha a felesége többet keres, ha magasabb pozícióba kerül, ha továbbképzi magát, magasabb végzettséget szerez, fontos feladatokkal bízzák meg.

A nők pontosan ismerik a férfiúi "büszkeséget", és sokszor tudatosan fogják magukat vissza szakmailag, vagy hallgatnak bizonyos lehetőségekről, amelyek felmerülnek a munkájuk során. Nem ritka, hogy a nők azért utasítanak el új állást, magasabb pozíciót, mert érzik, hogy ez otthon feszültségekhez vezetne, és a férjük nem támogatná őket erkölcsileg, illetve tettlegesen, ha a magasabb beosztás többletmunkát jelentene. Mondjuk nem segítenek azok az újra és újra elhangzó "örök igazságok", amelyeket bizonyos körök előszeretettel hangoztatnak, csak, hogy ne kelljen a nejeikkel és más nőkkel versenyezniük. 


5. Dugi pénz

Lehet, hogy külön, titkos bankszámla, lehet, hogy a sufniban a legfelső polcon egy bonbonos doboz formájában, de sok nőnek van titkos pénztartaléka - és ezt a módszert már nagyanyáink is előszeretettel alkalmazták. Minél kiszolgáltatottabb egy nő anyagilag, annál kevésbé fog erről beszélni... Egyébként nincs abban semmi rossz, hogy nem minden pénz közös, felnőtt embereknek miért is ne lehetne külön pénzük is? Egy egyenrangú kapcsolatban ezt nem is szükséges titkolni. 

Ha az a pénz mégis titkos, akkor az arról árulkodik, hogy a nő úgy érzi: szüksége lehet vésztartalékra. Tipikus, hogy olyan családtag támogatására fordítja például, akit a férje nem szeretne segíteni. A dugi pénz intézménye nagyon régi hagyomány, még azokból az időkből, amelyekben a nők sokkal kevésbé voltak önállóak, mint manapság, és valószínűleg a konyhapénzből kellett félretenniük úgy, hogy senki ne vegye észre.


Összegezve: a titkok létezése legtöbbször azt jelzi, hogy az, aki titkol valamit, fél a nyitottság következményeitől, a partnere reakcióitól, nem bízik abban, hogy elfogadják akkor is, ha nem felel meg a másik elképzeléseinek. Önmagában az, hogy az embernek van egy-két titka, még nem gond, de ha az életünk túlnyomó része már csak elhallgatásokból áll, akkor ott meghal a bizalom és csak vegetál a kapcsolat. 

Viszont ezért általában nem csak a titkolózó felelős: aki előtt titkolóznak, arról valamiért feltételezik, hogy nem képes elfogadni az igazságot. Vagy csak nem kíváncsi rá. Ha ezt a benyomást keltjük, ne csodálkozzunk, ha sokmindenről lemaradunk - legfőképpen a bizalmon alapuló, jó párkapcsolatról.