Mikor és hogyan mondj nemet egy kapcsolatra?

Sokan nem szívesen mondanak nemet a randipartnerüknek, mert nem akarják megbántani a másikat. Pedig a randizási folyamat során többször kell majd kimondaniuk, mint az igent. Ráadásul néha nehéz rájönni, hogy mikor mondjuk ki.
  

Mikor mondjak nemet?

Van néhány eset, amikor teljesen egyértelműen nemet kell mondanunk. Például akkor, amikor taszít minket a másik. Lehet, hogy külsőre nem tetszik, de az is lehet, hogy találtunk a viselkedésében olyan jeleket, amelyek megkongatták bennünk a vészcsengőt. Például agresszív, okoskodó, megbízhatatlan, hazudik. Ez teljesen egyértelmű szituáció.

De mi van akkor, ha az illető kedves, aranyos, jóképű, csinos, de elsőre nem mozdít meg bennem semmit. Nincs szikra, kémia, vonzalom. Ilyenkor azt szoktam tanácsolni a társkereső klienseimnek, hogy érdemes még néhányszor találkozni az illetővel, mert könnyen lehet, hogy a második vagy harmadik randin mozdul meg bennünk valami.

Tudom, hogy sokan nem hisznek ebben, de számtalan esetet láttam már, amikor kiváló párkapcsolat, házasság lett egy ilyen találkozásból. Lehet, hogy a randipartnerem aznap nincs formában: letolta a főnöke, összeveszett a kollegájával, nem aludt jól, fáj a feje. Nem tud csillogni. De a következő randin meglátsz benne valamit: egy mosolyt, egy csillogó szempárt, megragad a kedvessége, elbűvöl a humora. És szépen lassan vonzódni kezdesz hozzá.

Az ilyen lassan kialakuló vonzalomból kiváló párkapcsolat lehet. Éppen ezért mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy ha nem látsz semmi durva kivetnivalót a randipartneredben, akkor találkozz vele még néhány alkalommal. Második pillantás mindenkinek jár.

Ha három-négy találkozás után sem indul meg a vonzódás, akkor viszont elköszönhettek egymástól.

Fontos randizási szabálynak tartom a következőt: az első randik célja mindössze annyi, hogy eldöntsétek, akartok-e még találkozni. Nem ekkor kell életre szóló elhatározásokat hozni. Nem most kell eldönteni, hogy ő lesz-e a férjed/feleséged! Minden alkalommal csak annyit kell eldönteni, kíváncsi vagy-e az illetőre annyira, hogy még egyszer találkozzatok. Ezzel lekerül róla az „életre szóló döntés” súlya.

Miért félünk nemet mondani?

Azért, mert kellemetlen valakinek azt mondani, hogy nem őt keressük. Saját tapasztalatból tudjuk, hogy mennyire fájdalmas tud lenni, ha valaki nemet mond ránk. Ha egy csepp empátia szorult belénk, akkor feltételezzük, hogy a másik is hasonló dolgokat él át, és szeretnénk ettől megkímélni.

Ebből következik a rengeteg eltűnés, a kapcsolatok váratlan és néma megszakadása. Mert nem akarjuk kellemetlen helyzetbe hozni se magunkat, se a másikat. Nem akarunk szemtől szembe nemet mondani, nem akarjuk látni a szomorúságot, csalódást a másik szemében. Mi sem akarunk kellemetlen helyzetbe kerülni, számunkra is fájdalmas, hogy – szerintünk – fájdalmat okoztunk a másiknak.

Lehet, hogy ezt így a legtöbben nem gondolják végig, inkább csak nem mondanak nemet, hanem szépen lassan kihátrálnak a csetelésből, lemondják a megbeszélt randit, nem veszik fel többet a telefont.

Azt gondolod, hogy a másik így kevésbé fog szenvedni? Ó, dehogy! Lehet, hogy eltart neki majd egy darabig, amíg rájön, hogy te nemet mondtál rá, de a csalódás, a kudarc ugyanolyan fájdalmas lesz. Csak neked éppen ezt nem kell látni. Ráadásul megspékelted a dolgot azzal, hogy gyakran elég sokáig eltart, amíg a másik rájön, hogy ennek a kapcsolatnak vége. Húztad az idejét, és nem voltál annyira gerinces, hogy elé állj, és a szemébe mondd a döntésedet. Ez a legrosszabb megoldás, és sokaknak még fájdalmasabb, mint a nyílt, egyenes, szemtől szembe kimondott nem.

Felvetődik tehát a kérdés, hogyan mondjak úgy nemet, hogy az a legkevésbé fájjon a másiknak?

Hogyan mondjak nemet?

Egy tévedést azért érdemes eloszlatni: nem te okozol fájdalmat a másiknak, amikor nemet mondasz rá. Te hoztál egy döntést, amihez minden jogod megvan. Az, hogy ez milyen gondolatokat és érzéseket vált ki a másik emberből, nem a te felelősséged. Elvileg felnőtt ember, aki meg tud birkózni egy nehéz érzelmi helyzettel. Érdemes bízni a másik érettségében, felnőttségében.

Ahogy elvileg te is képes vagy megbirkózni egy visszautasítás fájdalmával…

A nagy kérdés azonban még mindig az: mit mondjak? A legegyszerűbb és legsemlegesebb mondat ez: „Úgy érzem, nem egymást keressük.” Ebben benne van az, hogy nincs a másikkal semmi probléma, te valaki mást keresel. Nem minősítetted, nem kritizáltad, nem bántottad meg. Ebben a mondatban benne van az is, hogy „lehetnél te Brad Pitt is, akkor is nemet mondanék rád, mert nem passzolsz bele abba az életbe, amit elképzeltem magamnak”.

A nehézséget inkább az okozza, hogy sokan ilyenkor visszakérdeznek: de miért nem? Mi a baj velem?

Nem biztos, hogy mindig érdemes erre válaszolni. Különösen akkor nem, ha a másikat a külseje miatt utasítod el. Ebbe az utcába nem érdemes belemenni, főleg, ha olyan külső jegyek miatt utasítod el, amelyeken nem tud változtatni (magasság, arcvonások stb). Nem érdemes belegázolni a másik lelkébe…

Akkor sem érdemes válaszolni erre a kérdésre, ha az agressziónak a szikráját is érzed a másikban. Szerintem nincs szükséged egy dühkitörésre.

Ha viszont úgy látod, hogy különösebb probléma nélkül el tud mondani, a másik pedig el tudja fogadni, hogy zavar téged a korkülönbség, a lakhelyeitek közötti hatalmas távolság, az érdeklődési körötök különbözősége, ezek talán beleférnek.

De csak akkor menj bele ebbe, ha elég érettnek látod a másikat arra, hogy elfogadja a válaszodat. Még így is lehet, hogy érvelni és győzködni fog. Ez tényleg kellemetlen szituáció. Ezt le lehet zárni azzal, hogy „nagyon sajnálom, így döntöttem. Sok sikert kívánok neked!”. És eljössz.

Igen, lehet, hogy tényleg kellemetlen nemet mondani egy randipartnernek, de még mindig tisztességesebb dolog ezzel szembenézni, mint elsunnyogni a bal fenéken.

Ha elakadtál a társkeresésben, a Társtaláló expedíció videói átsegítenek a legfontosabb akadályokon.