Visszautasítás címkével ellátott bejegyzések

Gyakorta fordul elő, hogy olyan emberekkel kezdünk flörtbe vagy egyszerű beszélgetésbe, akik nem indítják be különösebben a fantáziánkat, de azért kellemes társaságot nyújtanak, és amíg nincs erősebb jelölt, addig jólesik velük cseteljünk és társalogni. Érdemes egy ilyen kapcsolatot fenntartani, húzni az időt, vagy jobb, ha azonnal nemet mondunk?

Sokan nem szívesen mondanak nemet a randipartnerüknek, mert nem akarják megbántani a másikat. Pedig a randizási folyamat során többször kell majd kimondaniuk, mint az igent. Ráadásul néha nehéz rájönni, hogy mikor mondjuk ki.

A társkeresésről általában azt gondoljuk, hogy a nagy Ő majd egyszer csak bekopogtat az ajtón, vagy leszólít egy kávézóban, és egyik pillanatról a másikra kialakul a szerelem. A valóságban azonban a társkeresés időszaka nem mindig egy rózsaszín leányálom. De mitől lehet nehéz?

A társkeresés során szinte elkerülhetetlenül részünk lesz visszautasításban. Előfordul majd, hogy egyáltalán nem válaszolnak a levelünkre, megszakad egy ígéretes beszélgetés, vagy az első, esetleg ötödik randin mondja majd valaki: „Nagyon sajnálom, de nem téged kereslek”. Ez szomorú, fájdalmas, de számtalan dolgot tehetünk, hogy elviselhetőbb legyen, ha visszautasítanak minket.

A nők nagy része arra szocializálódott, hogy inkább legyen tartózkodó, visszautasító, látsszon elérhetetlennek, még akkor is, ha nagy kedve lenne rávetni magát egy férfira. De mi a gond azzal, ha nehezen megközelíthető valaki, illetve azt a szerepet játssza, hogy őt szinte lehetetlen elcsábítani? Mit nyerhet ezzel és mit veszíthet?

Úgy érzed, megfogtad az isten lábát, megtaláltad a tökéletes partnert. Aztán egyszer csak egyre ritkábban hív, egyre ritkábban ír, már nem válaszol olyan hamar, nem ér rá. Az indoklás? Nem sikerült beléd szeretnie. Ő megpróbálta, de nem sikerült. Mit lehet ezzel kezdeni? Semmit. El kell gyászolni a kapcsolatot, és tovább kell lépni, a visszautasítás elviselését és feldolgozását pedig létfontosságú megtanulnunk.

Vajon kőbe van-e vésve, hogy csak a férfiak kérhetik meg a barátnőjük kezét? Miért ne lehetne fordítva? Mire számíthat az, aki ezt megreszkírozza? Mikor érdemes belevágni és mi lesz, ha a pasi nemet mond?

Mi történik, ha egy házassági ajánlat nem talál pozitív fogadtatásra? Miért utasítják el legtöbbször a nők a nekik tett házassági ajánlatokat?

"Most miért nem ír? Eltelt két nap, és semmi... Biztosan nem ér rá. Vagy beteg. Nem fér hozzá az internethez. Na jó, ezt még én sem hiszem el... Inhüvelygyulladása van, és a hangja is elment, így telefonálni se tud. Elrabolták az ufók... Esetleg megsértődött. Valamit mondtam vagy tettem, amit nem kellett volna. Jaj, de hülye vagyok, megint elbaltáztam. Nem kellett volna lelkesednem. Jobban kellett volna lelkesednem. Az én hibám..."

Mindenkivel megesett már, hogy futott valaki után, és minél inkább futott, annál kevésbé érte el. Vagyis a válasz elég egyszerűnek tűnik: nem, nem érdemes futni senki után. Persze a dolog korántsem ilyen egyszerű. Mert ha valaki végre tényleg...

Noha elkerülhetetlen, hogy olykor visszautasítsunk valakit, és legtöbbünket érik is visszautasítások, ez az egyik legkellemetlenebb szituáció, amit a társkeresés során átélhetünk. Mégpedig több fázisban, attól függően, hogy meddig jutottunk el valakivel. Civilizáltan és nem bántóan visszautasítani egy felkérést, egy...