Mikor lesz második randi?

Online ismerkedésnél a következő buktatók figyelhetőek meg: a levelezési vagy chat kezdeményezés nem fogadása, elutasítása, a levelezés vagy chat semmitmondó mivolta miatti eltűnés, a levelezés elhúzódása, kimerülése miatti felszívódás, az első randi sikertelensége folytán beálló csend... De még ha az első randi többé-kevésbé sikeres volt is, a második randiig akkor sem sétagalopp eljutni. Vagyis a 2. randi legalább olyan fontos mérföldkő, mint az első.

Mivel eddigre már elég sok energiát fektettünk az adott ismerkedésbe, és végre kiléptünk a virtuális térből, jobban reménykedünk, mint egy korábbi fázisban. Persze azt, hogy egy első randi mennyire volt sikeres, nem feltétlenül látja a két fél ugyanúgy. Léteznek egyértelműen rossz illetve egyértelműen lelkesítő első találkozások - mindkét esetben elég egyszerű a helyzet. De a legtöbb eset sem egyik, sem másik, hanem valami köztes állapot.

Ha egy férfinak kifejezetten van kedve folytatni, az elég hamar kiderül, mert vagy mindjárt elválás után jelentkezik, vagy valamikor 24 órán belül. Aki ezt elmulasztja, az igen nagy eséllyel nem akarja folytatni - persze én is elkövettem már azt a hibát, hogy 2-3 nap után rákérdeztem, hogy akkor most mi van, legalább írja meg, hogy kösz, de nem... Igazából nem érdemes magunkat ezzel frusztrálni, mert a kösz, de nem túlságosan megerőltető egy pasi számára (a legtöbb számára legalábbis), sokkal könnyebb kussolni.

Ilyenkor a nőnek van nehezebb dolga, mert egyenlőség ide vagy oda, a férfiak nagy része még mindig azt szeretné érezni, hogy nála a kezdeményezés, és ha a lány ír először, az kissé lohasztóan hat rájuk. Meggyőződéses feministák természetesen ignorálhatják ezt a tényt, csak nem biztos, hogy pozitív lesz az eredmény. Az ismerkedés sajnos egyáltalán nem politikailag korrekt kategória.

Marisa Cohen 2016-os, 390 embert bevonó felmérése alapján egyébként a nők nagy része az egyszerű kézfogást vagy integetést búcsúzáskor úgy értékeli, hogy a férfi nem vonzódik hozzá, ha viszont elcsattan egy puszi és a randipartnert átöleli őket, akkor azt jó jelnek veszik. Én még ide venném a randi közbeni könnyű érintéseket, amennyiben nem tolakodóak, mégis a közelség iránti vágyat mutatják.

A férfiak a felmérés szerint nem tulajdonítanak ezeknek a testi jeleknek ekkora jelentőséget, más dolgokra koncentrálnak, mint például a beszélgetés minőségére... Hát, ez nekem gyanús, hiszen a férfiaknak nagyon is fontos az érintés, és abban is biztos vagyok, hogy a nő megjelenése, illata, testbeszéde általában perdöntőbb, mint a társalgás alakulása, vagy csupa humán értelmiségit vontak bele a felmérésbe. Mindenesetre egy nőnek nem kell érintést kezdeményeznie ahhoz, hogy a férfi érezze, hogy vonzódik hozzá - viszont ha a férfi kezdeményez, az arra adott reakció nagyon sokat árul el. Elvonja a kezét? Összerezzen, ha a partnere megérinti? Menekülni próbál az ölelésből? A test nem hazudik, sokkal őszintébb, mint a beszéd.

Az érintéses próbák első randin azért is fontosak, hogy egy kis kóstolót kapjunk egymásból - felvillanyoz, ha a férfi megsimogat, vagy menekülnénk előle? Jólesik átölelni, vagy épp ellenkezőleg, szörnyű érzés? Az ilyen közelség egymás illatának elemzésére is tökéletes: egyáltalán tetszik a másik szaga, vagy sem?

Valószínű, hogy a legtöbb tökéletesen félreértett helyzet abból fakad, hogy az egyik felet teljesen elvakítják a saját érzései, annyira bejön neki a másik, és emiatt nem veszi észre, hogy másik részről csak udvarias figyelem és feszengés érzékelhető: ő nem ezt látja, hanem azt, amit látni szeretne.

De tegyük fel, a randi mindkét fél számára jól sikerült és egyértelmű a vonzalom. Megtörtént az első, randi utáni kapcsolatfelvétel, és a továbbiakban is fennmarad az első találkozást megelőző intenzitás. (Ennek érdekében persze a nőnek is hamar kell reagálnia a férfi randi utáni jelzésére, ne taktikázzunk időhúzással.) Innen megint több irányba mehet a történet: ha az első randit követően elmarad a második randi megbeszélésének témája, vagyis bizonytalanság lép fel azt illetően, hogy mikor találkoznak a partnerek záros határidőn belül, akkor megint megszakadhat a pozitív folyamat.

Ezt előidézheti az, hogy ugyan a randi alatt és utána még nagy kedvük volt találkozni, az egyikük nagyon elfoglalt, és átmenetileg nem ér rá, közben pedig a másik nem győzi kivárni, hogy az illető ráérjen, és másokkal kezd ismerkedni. Vagy az elfoglaltság csak kamu, és az arra hivatkozó fél egyszerűen nem meri bevallani, hogy annyira mégse tetszik neki a partner, és legfeljebb akkor jelentkezik újra, ha nem akad jobb jelölt.

Ugyancsak problémás kérdés lehet, ha az egyik fél (általában a férfi), siettetni kezdi az első együttlét kérdését. Ilyenkor szokás arra hivatkozni, hogy ha nem működik a szex, akkor ne vesztegessük egymás idejét, derítsük ki mihamarabb, mennyire illünk össze, már rég nem volt partnerem, és így tovább. Ha nem tartós partnert keresünk, akkor mindez akár még jogos is lehet, bár egy könnyedebb kapcsolat is megérdemel annyit, hogy az ágyba bújást legalább két "kávézás" megelőzze. Aki ennyit sem bír ki, aki sajnálja rá az időt, az nem érdemli meg, hogy bizalmat szavazzunk neki.

Ha valami komolyabbat szeretnénk, akkor viszont legtöbbször egyáltalán nem jó siettetni a testi kapcsolatot. Azért abban minden felmérési eredmény ellenére sem hiszek, hogy a házasságig önmegtartóztató emberek elégedettebbek a kapcsolatukkal, mint azok, akik kipróbáltak mindent, amit csak lehetett, mielőtt összekötötték volna az életüket (legfeljebb előbbieknek nincs összehasonlítási alapjuk), de a várakozásnak vannak pozitív hatásai. Persze, az érzelmek jöhetnek egymás testének alapos megismerése folytán is, de nem árt, ha már ezen szakasz előtt felbukkannak. Az elsietett, érzelemmentes szex sokszor inkább csak frusztráló élmény. Nem állítom, hogy mindig, mert vannak kivételek.

A következő mérföldkő persze az első együttlét - vannak, akik ezt követően válnak köddé... De ez már egy másik téma.