Mit árulnak el az ajándékok a kapcsolataidról?

Úgy tűnik, a magyarok minden évben egyre többet költenek karácsonykor, ezzel a tendenciával párhuzamosan egyre több embertől hallom, hogy megegyeztek a családtagjaikkal: nem vesznek nagy ajándékokat, vagy éppenséggel semmit nem adnak egymásnak, csak a gyerekek kapnak valami komolyabbat. Ajándékot kapni szinte mindenki szeret, de persze nagyon nem mindegy, hogy milyen az az ajándék, és az is előfordul, hogy valaki inkább nem szeretne kapni, hogy ne kelljen adnia. Nem feltétlenül azért, mert sóher, hanem, mert fogalma sincs, mi lenne jó, minek örülne a másik, így az egész leginkább a stresszről és nem az örömről szól. 

A legjobb ajándékok szerintem nem dátumokhoz köthetők. Egyszerűen csak azért adunk, mert szeretnénk adni, mert örömet szerzünk a másiknak, mert pont ő jutott eszünkbe az adott dolog kapcsán. Ha már kötelességből adunk, mert különben sértődés lesz a vége, akkor már sikerült megmérgeznünk az egyébként annyira szép gesztust. 

De mit árul el egy párkapcsolatról, hogy milyen jellegű ajándékokat adnak egymásnak a partnerek? 

Egyik karácsonyra gyereknevelésről szóló könyveket kaptam az exemtől. (Akkor még együtt voltunk, de már alig beszéltünk.) Általában örülök a könyveknek, előszeretettel ajándékozok én is könyveket, de ennek számomra az volt az üzenete, hogy ő azt gondolja, alkalmatlan vagyok anyának, és pocsékul nevelem a gyerekeimet. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ezt akarta ezzel a gesztussal kifejezni, de nekem így jött át, és elrontotta a karácsonyomat. 

A másik tipikus ajándék a sál volt: csakhogy ronda sálakat kaptam, és soha nem hordtam őket, ő pedig észre se vette, hogy nem tetszenek. Fel nem bírtam fogni, miért ragaszkodik olyasmihez évről évre, aminek semmi értelme. A végére aztán maradt a csokoládé, amit úgyis közösen ettünk meg és nem volt semmiféle szimbolikus jelentősége. 

Tipikus melléfogás még a háztartási gép, amit férjek szoktak nagy szeretettel ajándékozni, hiszen az asszony már úgyis rég rágja a fülemet, hogy vegyünk új porszívót/mikrót/kávéfőzőt vagy akármit. Igen, de a háztartási gép a munkával kapcsolatos, és akkor is gáz, ha az asszony fogja használni, de a család szolgálatában, meg akkor is, ha nem csak ő használja, de mégis úgy vezeti fel a férj, mintha az ő ajándéka lenne. 

Persze az jó, ha a család egészének veszünk valamit, de attól még egy kis személyes ajándék mindenképpen jólesik: nem az a lényeg, hogy sokba kerüljön (jó, van, akinek ez a lényeg, de a többségnek nem), hanem, hogy olyasmi legyen, ami csak az illetőé. Nem kell rajta osztozni, és nem olyasmi, amit magunknak akartunk megvenni, de most úgy teszünk, mintha ajándék lenne. Persze a közös programok is lehetnek jó ajándékok, főleg, ha még dúl a szerelem és a kedvesünknek mi vagyunk a legnagyobb ajándék: de a kapcsolat későbbi szakaszaiban nem biztos, hogy annyira vágyik a társaságunkra. 

A jó ajándék mindig személyre szabott. Csak oda kell figyelnünk a másikra ahhoz, hogy tudjuk, milyen titkos vágyai vannak. Kisgyerekes családban például egy nő számára az egyik legklasszabb ajándék egy olyan nap megszervezése, amikor szabad lehet. Amikor magával foglalkozhat, elmehet a barátnőivel, nem kell senkire főznie, takarítania. Biztos vagyok benne, hogy nem nagyon akad asszony, aki az ilyen ajándékban ne lelné örömét, mégis alig akad férj, akinek eszébe jut, hogy ez is ajándék lehet. Mert venni valamit mindig sokkal könnyebb, mint átvállalni a terheket. 

Persze a nők sem mindig állnak a helyzet magaslatán, ha ajándékozásról van szó, de átlagban azért jobbak ebben a műfajban, hiszen a család nevében is ők vesznek általában ajándékot. Mégpedig jó sok embernek, ha még a barátokat is meg akarják lepni. Sőt, sokszor nem csak a saját nevükben, hanem a nagyszülők nevében is ők szerzik be a dolgokat. Még akkor is, ha egyébként egyáltalán nem szeretnek vásárolni - és igen, ilyen csodabogarak is léteznek. 

Sokan egyébként meggyőződéssel vallják, hogy mikor a férfiak ajándékot vesznek, akkor rossz a lelkiismeretük -- főleg, ha nem valamilyen alkalomból, hanem csak úgy állítanak be meglepetéssel. És minél nagyobb az ajándék értéke, annál súlyosabb a bűnük. Ez valószínűleg csak városi legenda, vagy én nem mozogtam soha ilyen körökben, de senki nem dobott meg még drága ékszerrel, hogy a bocsánatomat kérje. De még virágcsokorral sem. Az is városi legenda vagy csak filmekből vett sztereotípia, hogy a szerelmes férfiak virággal állítanak be a kedvesükhöz?

És mit szóljunk ahhoz, ha egy nő már csak zoknit és alsógatyát ajándékoz a férjének? Az ilyesmi valódi ajándék vagy annak a jele, hogy a férfi végképp domesztikálódott és a kapcsolatból teljesen kiveszett az izgalom és a romantika? 

Az az ajándék, ami elsősorban hasznos, sőt, szükséges, de semmi egyéb jelentése nincs, hétköznapi, banális, érzelemmentes, valószínűleg arról árulkodik, hogy a kapcsolat leszálló ágban van. Lehet ugyanakkor, hogy egy jól megválasztott, frappáns és sokat mondó ajándék pozitív változást idéz elő.