Nem rajtad múlik, hanem a nemek arányán?

Vonzó, kedves, okos, csinos, mégsem sikerül partnert találnia? Ugye, nem ismeretlen jelenség? A fene se érti, hogy miért pont a legnormálisabb, legigényesebb nőknek nem jut komoly "udvarló", mikor pedig tényleg minden megvan bennük, amit egy férfi kívánhat. 

Lehet, hogy valóban nem az ő hibájuk, hogy nem találnak tartós kapcsolatot: esetleg a nemek aránya a ludas... Vagyis az a jelenség, hogy bizonyos iskolázottsági szint felett egyre több a nő (és a tendencia növekvő, így persze egyre kevesebb a férfi). Főleg az egyetemi/főiskolai hallgatók aránya változott meg, a kilencvenes években lendült át a mutató: azóta egyre több a lány a felsőoktatásban, és így egyre kevesebb a fiú... 2009-től már a természettudományi képzésben is több lány vesz részt, a férfidominancia csak a műszaki pályákon maradt érintetlen, de ki tudja, meddig...

Az USA-ban a legutóbbi felmérések szerint már 60-40%-os a lány-fiú arány a főiskolákon, egyetemeken - ezzel magyarázzák, hogy az alkalmi szexkapcsolatok sokkal gyakoribbak, mint az elköteleződés: ahol ennyivel több a lány, ott a fiúk válogathatnak, sőt, még arra sincs szükségük, hogy éretten viselkedjenek, nem "nőnek" fel úgymond, megmaradnak középiskolás szinten, mert megtehetik.

Ryan Schacht, a Utah-i egyetem kutatója egy valójában nagyon is logikus következtetésre jutott különböző társadalmi csoportok megfigyelése alapján. Ha egy adott városban, környéken vagy társadalmi csoportban nagyon felborul az 50-50%-os nemi arány (amit a természet egyébként biztosít, ha az ember nem nyúl bele erőszakosan a folyamatokba), akkor az egyes ember nemiséghez, társkapcsolathoz való hozzáállása is megváltozik. (Persze, ha ez az állapot elég sokáig áll fenn.)

A kereslet-kínálat örök törvényszerűsége érvényesül: akikből túl sok van, azok fognak elköteleződésre, tartós kapcsolatra törekedni, akikből meg kevés, élvezik a helyzet előnyeit, vagyis válogatnak, ha éppen úgy hozza a sors, több partnerrel is kavarnak, vagy rövid távú kapcsolatokban élik ki magukat. Nem a biológiánk vagy a neveltetésünk határozza meg ezek szerint, hogy mennyire törekszünk elkötelezni magunkat valaki mellett, hanem az, hogy a nyerő, kisebb létszámú csoport tagjai vagyunk-e, vagy túlkínálat van belőlünk.

Megállapítása szerint ez nem csak a férfiakra igaz: ha a nők kerülnek abba a helyzetbe, hogy válogathatnak, ugyanúgy nem fogják feltétlen a tartós kapcsolatot erőltetni, mint a hagyományos felfogás szerint férfiak, hiszen bármikor találhatnak olyan jelentkezőt, aki el akarja őket venni feleségül, ez pedig magabiztosságot és a függetlenség érzetét adja nekik. 

Jelen pillanatban a nyugati társadalmak nagy részében a képzettebb nők éppen azért küszködnek a társtalálással, mert hasonló kvalitású férfi jóval kevesebb van, mint amennyi kellene, ráadásul őket nem kergeti a tatár, se a biológiai óra. A lányok társadalmi mobilitása egyébként nagyobb, mint a fiúké: jelenleg egy hátrányos környezetből származó lány nagyobb eséllyel jut el egyetemig, mint egy fiú: a fiúknál meghatározóbb a családi háttér: az iskolarendszer a lányok szorgalmát, tanulási sajátosságait díjazza, míg a fiúkat háttérbe szorítja. 

Ugyanakkor, ha a későbbi munkaerőpiaci érvényesülést nézzük, ott a férfiaknak még mindig több babér terem. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy a nők egyetemi végzettség mellett is kevesebbet keresnek, mint a férfiak mondjuk csak egy érettségivel, sőt, én is ismerek olyan párt, ahol a lány egyetemet végzett, a fiú csak általánost, mégis az utóbbi keres többet, és a lány bevallása szerint nincs olyan kulturális szakadék köztük, ami a végzettségbeli különbségből elvileg fakadna, a fiú egyszerűen nem tudott beilleszkedni a lányokra szabott oktatási rendszerbe, a maga útját járta, és így volt képes felépíteni a karrierjét.

Visszatérve a nemek arányára: ha a saját társadalmi körünkön belül valóban kilátástalannak tűnik a helyzet, mert nyilvánvalóan túl nagy a kínálat nőből (vagy épp férfiból) az adott helyen, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy tágítjuk a kört, vagy arrébb megyünk egy házzal. Mondjuk, a műszaki egyetemen még mindig kapva kapnak a lányokon, a bölcsészkaron meg még mindig a fiúknak van aranyélete. De akár Kínában is körülnézhetünk, mert ott aztán hatalmas a túlkínálat párkereső férfiakból, igaz, mindegyik egyke, és elég nagy a kulturális szakadék... 

Persze nem kell Kínáig mennünk, hogy megtapasztaljuk, milyen, ha végre mi válogathatunk a jelentkezők közül: lehet, hogy egy másik európai ország is megadja ezt az élményt: egészen másképp fogjuk önmagunkat is látni, ha belekerülve egy másfajta környezetbe, más értéket tulajdonít nekünk az ellenkező nem. A senki által észre nem vett, és ettől egyre inkább magába zárkózó ember is kinyílhat, sőt, idővel akár otthoni környezetben is eljuthat abba a helyzetbe, hogy már csak halvány emlék marad a társtalanság és a feleslegesség érzése. Mert persze nem CSAK a nemek arányán múlik a siker, hanem azon is, hogy mit kezdünk ezzel a helyzettel: benne maradunk-e vagy kilépünk belőle.