Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Nyilvános lánykérés? Minek?

Az öt perc hírnévhez talán elegendő, ha valami nagyot eredetit talál ki egy vőlegényjelölt lánykérés címén, de sok esetben az egész inkább kínos, mint szerencsés ötlet, ráadásul kényszerhelyzetbe hozza a nőt, aki így sokkal nehezebben mond nemet, mint ha a lánykérés csak kettejük ügye maradna - de lehet, hogy többek között ez is az egyik cél? Hogy a kérésre ne lehessen nemet mondani?

Az biztos, hogy a bulvársajtó imádja az ilyen akciókat: repülővel húzott molinó, tévéműsorban elhangzó szerelmi vallomás, futballstadion lelátóján kiírt szöveg, és így tovább: minél nagyobb a felhajtás, minél eredetibb az ötlet, illetve minél nagyobb a nyilvánosság, amely előtt ez zajlik, annál valószínűbb, hogy ráharapnak. Ez az igazi szerelem, ilyen egy igazi vőlegény, jaj, de romantikus, és a többi... Tényleg ilyen az igazi szerelem, ilyen álmaink vőlegénye és ez lenne a romantika netovábbja?

Az igazi szerelemnek nem kell közönség, a szerelmes nem érzi szükségét, hogy tömegek előtt bizonygassa érzelmei valódiságát. És az is biztos, hogy az érzelmek mélysége nem ilyen teátrális gesztusokban nyilvánul meg. Persze, a lánykérés lehet különleges, de szerintem a legtöbb ember ezt intim dolognak tartja, és legfeljebb a szűkebb család jelenlétét igényli hozzá. Vagy éppen kettesben lenne inkább a párjával.

Szép dolog a meglepetés, de nem mindenkinek való, és főleg nem mindenki szereti, ha ilyen fontos ügyben lepik meg. Ez mégiscsak nagyobb dolog, mint egy születésnapi parti, bár ha a nőket kérdezzük, ők valószínűleg azt mondják, hogy nagyon nem díjaznának egy meglepetés bulit, mert szeretnének jól kinézni, és ahhoz idő kell, főleg pedig nem egy fárasztó munkanap után vágynak arra, hogy bulizzanak a munkatársaikkal (akiket ők maguk talán nem is hívtak volna meg). Vagyis mielőtt belevágunk egy nagy meglepetés előkészítésébe, gondoljuk át, hogy a célszemély egyáltalán hogyan áll a meglepetésekhez, és ő milyen lánykérést szeretne.

Ha nem tudjuk, akkor kérdezzük meg! Egy jó párkapcsolatban nem kell, hogy a lánykérés derült égből villámcsapásként érkezzen. Miért is gondolja bárki, hogy a szándékot titkolni kéne, és hogy a férfinak gondolatot kéne olvasnia? (Az egyébként is elég rosszul megy a férfiak többségének.) Azt is érdemes figyelembe venni, hogy minél kevésbé éreztetjük, mi a szándékunk, annál rosszabb lesz, ha utána elvárjuk, hogy a párunk pár másodperc alatt döntsön a jövőjéről. Nekünk hónapjaink voltak a döntésre, tőle meg elvárjuk, hogy stresszhelyzetben, kínos csöndben, ráadásul nagyközönség előtt határozzon egy ilyen fontos kérdésben?

Miért is dönt bárki a nyilvános leánykérés mellett? Talán, mert tudatalatt attól tart, hogy a lány intim körülmények között nemet mondana, vagy gondolkodási időt kérne, de egy ilyen kínos kényszerhelyzetben inkább nem alázza meg a kérőjét, és meggyőződés híján is igent mond? Talán feltűnési viszketeségből csinálja, mert meg akarja mutatni, hogy ő is valaki, és nagy dolgokra képes? Talán azért szervez ilyesmit, mert a haverjai előtt akar felvágni, de azon el se gondolkodik, hogy a lánynak mi felelne meg leginkább?

Nem mondom, hogy egyetlen nőnek se imponál, ha ekkora felhajtás van körülötte, mert léteznek olyanok, akik éppen ezt imádják, szeretik a meglepetéseket, szeretnek a központban lenni és látványosan meglepődni. De még akkor is ott a nagy kérdés: vajon az adott pasit is szeretik-e annyira, hogy gondolkodás nélkül igent mondjanak?

Persze, a spontán igen is nagyon romantikusnak tűnik, de egy házasság akkor lehet sikeres, ha nem hirtelen felindulásból megyünk bele, hanem alaposan meggondoljuk, mire vállalkozunk. Ne azért álljunk az anyakönyvvezető elé, mert nem akartuk megalázni a vőlegényt, aki közönség előtt kérte meg a kezünket, és ne is azért, mert a szüleink annyira szeretnék már, ha révbe érnénk: ne külső kényszernek engedve kössük össze az életünket valakivel, hanem azért, mert így akarjuk. Egy pár perces, akár pár napig érezhető megaláztatás nem mérhető össze egy több éves boldogtalan kapcsolattal.

A nyilvános lánykérésnek akkor van értelme, ha a lány már többször a pasi tudtára adta, hogy szívesen hozzámenne, ráadásul nem jön zavarba nagyobb közönség előtt, és értékeli az ilyen gesztusokat. Aki jól ismeri a partnerét, annak tudnia kell, hogy egy ilyen akció örömet szerezne-e, vagy inkább bosszantaná az érintettet. Mégis azt kell látnunk, hogy sok esetben az egész csak kínos - és ilyenkor nagyon is logikus kérdés, hogy a minek kéri meg egy pasi egy olyan nő kezét, akinek még az ízlését sem ismeri.

Ha mindenképp szeretnénk meglepetés lánykérést, azért vonjuk be a kedvesünk legjobb barátnőjét is, mert ő valószínűleg sokkal ügyesebben kifürkészi, biztos férjhez akar-e menni a lány és mekkora nyilvánosságot viselne még el... De a másikat kényszerhelyzetbe hozni semmiképp nem fair.