Osztatlan figyelem – ezzel hódíthatod meg a nőket

Nehéz manapság teljesen odafigyelni valamire vagy valakire, annyi mindent csinálunk egyszerre. Ha csak arra gondolunk, hogy a gépünkön hány ablak van megnyitva párhuzamosan, hány emberrel  levelezünk, csetelünk, telefonálunk és beszéltünk személyesen naponta…

Persze nem mindenki él ennyire hektikusan, de az biztos, hogy sokkal kevésbé sikerül teljesen egy dologra vagy éppen egy személyre koncentrálnunk, mint eleinknek, akiknek jóval kevesebb ingerrel kellett megküzdeniük, és ha szórakozni akartak, leginkább egymás társaságát választhatták.

Egy randin elsődleges fontosságú, hogy csak a partnerre figyeljünk, már amennyire ez lehetséges. Nem arról van szó, hogy ne vehetnénk fel egy fontos hívást, főleg, ha munkaidőben randizunk (vagy nekünk nincs is munkaidőnk, mert állandóan rendelkezésre kell állnunk), de ne kezdjünk hosszas beszélgetésbe, ha nem nagyon muszáj, főleg nem egy első vagy második randin, amikor még minden kicsiség számít.

Egy amerikai felmérés alapján (Janz et al., 2015), amelynek kezdeményezői villámrandikon gyűjtött adatokból dolgoztak, kiderült ugyanis, hogy a nők az osztatlan, teljes rájuk figyelést jobban díjazzák, mint a megnyerő külsőt – míg a férfiak számára ez a koncentrált odafigyelés nem volt annyira fontos.

Persze, mondhatnánk, nem akkora kihívás pár percig tökéletesen a partnerre figyelni, de egy randi azért eltart egy-két, sőt, akár több órán át, és ilyenkor óhatatlanul is elkalandozik a figyelmünk. Igen, csakhogy a villámrandik eleve úgy vannak kitalálva, hogy időre megy a beszélgetés, mondjuk minden egyes résztvevővel 7 percet lehet tölteni, és utána tovább is kell menni, vagyis elég nagy a kísértés, hogy másokat nézegessünk, megpróbáljunk belehallgatni a szomszéd társalgásba, vagy éppen azt fixírozzuk, aki már a gyülekezéskor megtetszett, és a többiekkel csak kelletlenül váltsunk pár szót.

Nyilvánvaló, hogy egy olyan pasival, aki a villámrandi közben nem bennünket néz, és nem figyel arra, amit mondunk, nem lesz kedvünk másodszor is találkozni, nos, a hosszabb randi esetében ez ugyanígy igaz. A férfiak jobban viselik, ha a nők figyelme elkalandozik, mert számukra, talán nem meglepő módon, a nők kinézete, szépsége a meghatározó, ráadásul a nők eleve úgy vannak szocializálva, hogy akkor is udvariasan meghallgassák a partnert, és figyelmet színleljenek, ha alapvetően unják a társalgást, és semmi értelmét nem látják a randinak.

A férfiak kevésbé udvariaskodnak, vagyis, ha tényleg odafigyelnek a nőre, az azért van, mert tetszik nekik, és szeretnének minél többet megtudni róla. (Vagy jógáznak és olyan a beállítottságuk, hogy minden tetszőleges embert szívesen meghallgatnak, de ez a kisebbség.)  A férfi osztatlan figyelme általában jó indikátor arra nézve, hogy a nő mennyire tetszik neki. Ha a vonzalom csak fizikai, akkor kevésbé koncentrálnak csak egy emberre, a teljes koncentráció mélyebb érdeklődést sejtet, bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érdeklődés erotikus természetű. Lehet, hogy csak kellemes társaságnak, értelmesnek, izgalmasnak találják az adott hölgyet.

Ha tehát meg akarunk hódítani egy lányt, akkor a találkán koncentráljunk csak rá. Mindenképpen kerüljük más nők látványos megbámulását, még akkor is, ha nagyon csábító a helyzet, tegyünk fel neki értelmes kérdéseket, és hallgassuk figyelemmel a válaszait, ne szakítsuk félbe, és semmiképp ne akarjunk magánszámot előadni arról, hogy milyen klassz csávók vagyunk. (Jó pár alkalommal voltam már tanúja az utóbbi jelenségnek, és soha nem értettem, hogy hiheti egy férfi, hogy ez kell a nőknek.)

Ha nehezünkre esik koncentrálni, esetleg egyenesen figyelemzavarosak vagyunk, léteznek módszerek a koncentrációs képességek fejlesztésére, az élet minden területén csak jól járhatunk azzal, hogy megtanulunk bizonyos technikákat.

Az utóbbi években például divatossá vált a mindfulness, a tudatos jelenlét irányzata: Dr. Jon Kabat-Zinn, a módszer kidolgozója szerint olyan tudatosságról van szó, mely úgy jön létre, hogy a figyelmünket szándékosan és ítélkezés-mentesen a jelen pillanatra irányítjuk.

Egy randin nem csupán a jelen pillanatra, hanem arra a személyre, akivel éppen együtt vagyunk. Lehet, hogy nem tűnik nehéznek, de sokak számára nagyon is megerőltető a jelenre koncentrálni, és nem a múlton vagy a jövőn töprengeni. Ha elsajátítjuk a jelenre figyelés technikáját, sokkal figyelmesebb emberekké válhatunk, és valószínű, hogy a randik is jobban sikerülnek majd.

Az odafigyelés nem jelenti ugyanakkor, hogy a partner minden problémáját nekünk kell megoldanunk. Sok férfi érez kényszert arra, hogy rögtön megoldási javaslatokkal álljon elő, ha bármilyen problémát megosztanak vele, pedig a nők általában nem azt várják tőlük, hogy azonnal előálljanak valamilyen zseniális ötlettel, csak azt, hogy meghallgassák őket.

Az egyébként jó szándékú megoldási ötletek olykor épp fordítva sülhetnek el, a nő úgy érezheti, hogy a férfi nem érti meg igazán, és csak fölényeskedni akar, vagy szimplán érzéketlen. Szóval nem csak az odafigyelés fontos, hanem a tapintat is. Aki beszédesen tud hallgatni és gyengéden vigasztalni, annak nyert ügye lesz a nőknél.