Öt társkereső típus. Te melyik vagy?

A társkeresők jó része már hónapok, esetleg évek óta egyedül van, és kétségbeesetten bolyong az online társkeresők és applikációk világában. Természetesen mindannyiuknak megvan a saját, szemlyes oka arra, hogy miért vannak még egyedül, de azért van néhány közös vonás, ami alapján típusokba lehet őket rendezni.

1. A válogatós

Ő természetesen nem így hívja magát, hanem igényesnek, aki nem hajlandó kompromisszumot kötni. Inkább egyedül él, mint hogy engedjen a nagyon hosszú kívánságlistájából. Egyáltalán nem tartja irreálisnak az elvárásait, és nem tűnik fel neki, hogy az az ember, akit ő keres, a mesebeli tökéletes herceg(nő) csak a mesékben létezik.

Miért teszi ezt? Valószínűleg tudattalanul fél az intimitástól, nem akar senkit köze engedni magához, mert tart attól, hogy megsérül egy nem tökéletes kapcsolatban. Tudatosan igényesnek, perfekcionistának tartja magát, és azt mondja: „Ha én adok a külsőmre, van három diplomám és biztos egzisztenciám, az a minimum, hogy ezt elvárom a páromtól is. Nem?”

Nagyon nehéz rajtuk segíteni, mert nem érzik azt, hogy bármi gond lenne velük: ők nem válogatósak, hanem igényesek, szerintük reálisak az elvárásaik. Ha valahogy mégis eljutnak szakemberhez, a segítőt is csak lassan, nehezen engedik közel. Idő és türelem kell, hogy egyáltalán elkezdődhessen az érdemi munka.

2.Túlterhelt

Ő az, aki éjjel-nappal dolgozik, gyereket nevel. Lehet pályakezdő huszonéves, aki hatalmas energiákat tesz a karrierjébe, de nagyon sok negyvenes is ide tartozik, aki megpróbál egyensúlyozni a munka, gyereknevelés, randizás háromszögében. Az utóbbi csoportnak tényleg nehéz dolga van, de nem lehetetlen gyerekek mellett társat találni.

Van aztán egy olyan csoport is, amelyik a munkát – tudattalanul – inkább csak ürügynek használja, hogy ne kelljen a párkapcsolattal foglalkozni. Ők megtehetnék, hogy lazítanak egy kicsit, de nem teszik.

Nekik nincs igazán igényük társra, de óriási rajtuk a családi és társadalmi nyomás. Azt gondolják, hogy muszáj egy kicsit társkeresőzni, mert érzik, hogy lassan lemaradnak, nem teljesítik a „társadalmilag elvárt feladatot”. Nagyon sokat jelent számukra függetlenségük, amit nem szívesen adnak fel, és nem fűlik a foguk ahhoz sem, hogy bárkihez is alkalmazkodjanak.

Ők azok, akik néhány napos csetelés vagy egy-két randi után eltűnnek.

Ez a típus a harmincas évei végén kap észbe, és kezd el pánikszerűen kapkodni. Ekkor viszont könnyen válik belőlük válogatós.

3. A mindig rosszul választók

Ők tényleg mindig rosszul választanak. Egy részük elérhetetlen partnerekbe szeret bele (házas, elfoglalt, igényes), akik egyáltalán nem hajlandók mellettük elköteleződni. Ők azok, akik gyakran csúsznak bele szeretői viszonyba.

Egy másik csoportjuk pedig újra meg újra olyan típust választ, aki megcsalja, rosszul bánik vele, elhagyja.

A rosszul választók azok, akik a legkönnyebben és a leghamarabb kérnek segítséget, mert nagy rajtuk a szenvedés-nyomás. Ráadásul könnyen átlátják, hogy gond van a választásaikkal. Gyakran már úgy jönnek párkapcsolati coachingra, hogy pontosan meg tudják nevezni, mi a közös a választásaikban. Később aztán együtt kibogozzuk, hogy mi a közös a párkapcsolatukban és a gyerekkorukban átélt érzésvilágban. Óriási felismerés, amikor valaki a homlokára csap: „Atyaég! Hát már gyerekkoromban is ugyanezt éltem át a családomban, mint amit a párjaim mellett!”

Innen aztán már el lehet indulni.

4. Barátság extrákkal

Ebbe a csoportba főleg férfiak tartoznak, akik nem értik, hogy mi a bajuk a lányoknak ezzel a megoldással. Miért is kellene elköteleződniük, amikor tele van az online társkeresők világa olyan nőkkel, akik már az első randin kaphatóak a szexre, és simán bevállalják azt is, hogy csak összejárnak szexelni.

Amikor elkezdődik egy ilyen viszony, a nők jó része egy idő után beleszeret a partnerébe, és rendes párkapcsolatra vágyik. A férfiak ilyenkor őszintén meglepődnek, és nem értik a helyzetet: hiszen ők már az elején megmondták, hogy nem akarnak semmi komolyat. A legtöbb nő, amikor belemegy egy laza kapcsolatba, tényleg úgy gondolja, hogy szét tudja választani az érzelmeit és a szexet, de nem gondol az oxitocinra, a kötődési hormonra, ami a szex során termelődik a szervezetében. Vannak olyan lányok is, akik titokban abban reménykednek, hogy a férfi majd csak beléjük szeret, és lehet ebből egy rendes kapcsolat is.

Azok, akik a barátság extrákkal felállást választják, gyakran küzdenek elköteleződési problémákkal. Általában nem velük szoktam találkozni a társkereső coachingok során, hanem az „áldozataikkal”, akik többet vártak egy ilyen kapcsolattól, csalódtak, nőiességükben megalázottnak érzik magukat egy-egy ilyen kaland után.

5. Aki tényleg társat keres

Van végül egy elég szűk csoport, akik tényleg komolyan keresnek. Társat, lehetőleg egy életre. Sokan közülük tényleg készen is állnak egy hosszú, tartós párkapcsolatra. Az ő nehézségük viszont az, hogy a társkeresők nagy része nem áll erre készen, és nagyon nehezen találnak olyan partnert, akivel igazán komoly párkapcsolatot tudnának kialakítani.

Ők általában azért jelennek meg társkereső coachingon, mert szeretnének segítséget kérni céljaik eléréséhez. Őket rendszerint csak abban kell támogatni, hogy a kudarcok, csalódások ellenére kitartsanak, és ne adják fel idő előtt a keresést.

Ha bármelyik típusban magadra ismertél, érdemes elgondolkodni azon, hogy miért jellemzőek rád ezek a tulajdonságok, és akarsz-e változtatni a helyzeteden. Ha igen, akkor jelentkezz be társkereső coachingra!

Ha inkább előadásokat néznél arról, hogy csinálják a sikeres társkeresők, nézd meg a Társtaláló expedíció videóit!