Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik
Szerelmi bombázás – amikor azt hiszed, hogy szeretnek... ápr08

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Szerelmi bombázás – amikor azt hiszed, hogy szeretnek...

„Szívemben bomba van
És hogyha megcélozom magát
Már nyomban romba van
Szaladjon hát amerre lát.”

– énekli a Budapest Bár Harmath Imre szövegét. De szerelmi bombázás nem olyan jópofa dolog, mint ebből a jó kis slágerből kitetszik. Noha a slágerben is ott van a legfontosabb üzenet: „Szaladjon hát, amerre lát!”

Szerelmi bombázásnak, vagyis love bombingnak azt nevezzük, amikor egy férfi (vagy ritkább esetben nő) oly mértékben elhalmozza figyelemmel, esküdözéssel és ajándékokkal a választottját, hogy az szinte elkábul, és esetleg úgy érzi, hogy ennél jobb már nem is lehetne, végre megtalálta a nagy szerelmet, mindaddig, amíg a kezdetben kedves és rajongó udvarlója ki nem borul valami teljesen banális dolgon…

Mondjuk azon, hogy nem nőként néztünk rá, és ő ettől nem érzi magát férfinak, vagy, hogy a barátnőnkkel el akarunk menni este moziba, esetleg bármi máson, ami neki nem tetszik. A lényeg az, hogy a kiborulás aránytalanul durva, kiszámíthatatlan és ha nem vagyunk teljesen észnél (márpedig ilyenkor ezt kevesen mondhatják el magukról), azonnal magunkban fogjuk keresni a hibát ahelyett, hogy látnánk a nyilvánvalót: az illető nem szeret, soha nem szeretett, csak áldozatot keresett narcisztikus játékaihoz.

Kicsit nagyobb élettapasztalat és randizási gyakorlat után az ilyen személyiségek kiszűrése már sokkal egyszerűbb: maga az, ha valaki már kezdettől fogva szemérmetlenül rajong értünk, noha semmi logikus oka nincs rá, illetve olyan sokat ír, hogy elolvasni sem tudjuk, mindenképp gyanakvóvá kellene tegyen bennünket.

De az ilyen emberek olykor képesek teljesen bebugyolálni áldozatukat – egyfajta megváltozott tudatállapotba kerülhetünk tőlük, hiszen annyira sokat foglalkoznak velünk, olyan jólesik a figyelmük, a kedvességük… És minél többet vártunk egy komoly kapcsolatra, minél több felszínes, semmitmondó kaland van mögöttünk, vagy éppen sehová nem vezető ismerkedések sora, annál sebezhetőbbek vagyunk. És annál inkább hajlamosak leszünk arra, hogy elfogadjuk a rajongó fura allűrjeit. Nem akarjuk elveszteni a szerelmét, elhisszük, hogy tényleg szeretetről van szó, hogy a féltékenység és a szabadságunk abszurd korlátozása a szerelem bizonyítéka, és ezzel teljesen kiszolgáltatjuk magunkat neki.

Pedig szó sincs semmiféle gyengéd érzelmekről, az ilyen ember legtöbbször nem is képes szeretni, viszont pontosan tudja, hogyan játssza el annak külső jeleit… Nincs benne semmi valódi melegség és odafigyelés: egyik pillanatban még túlzásokba esve ajnároz, a másikban meg ugyanolyan extrém módon szidalmaz és vádol minket olyasmivel, ami ellen nem is tudunk védekezni. Mint például azzal, amit már fentebb említettem: hogy nem úgy nézünk rá, mint ahogy egy nő egy férfira néz.

Utólag egyébként nem nehéz felismerni a jeleket: az ilyen ember képes arra, hogy részletesen végigkutassa a profilunkat, megnézze, mikor vagyunk online és akkor miért nem írtunk neki, azzal jöjjön már az első találkozás előtt, hogy vajon hány másikkal levelezünk… Megpróbál teljesen beszippantani, ezért olyan sokat ír, vagy telefonál, vagy jön a nyakunkra, hogy gyakorlatilag ne legyen módunk semmi mással foglalkozni… Nem érdekli, ha fáradtak vagyunk, ha másnap korán kelünk, ha nincs kedvünk találkozni – képes megjelenni egy csokor virággal az ajtónk előtt, mikor megmondtuk, hogy nem érünk rá, és azt hiszi, hogy ennek örülnünk kellene.

Lehet, hogy egyszer bele kell esnünk egy ilyen csapdába ahhoz, hogy utána biztonsággal felismerjük és a lehető leggyorsabban elmeneküljünk, még mielőtt például megadnánk a telefonszámunkat vagy urambocsá beengednénk az illetőt a lakásunkba.

Legyünk óvatosak, ha valaki túl gyorsan és minden látható ok nélkül lelkesedik irántunk már akkor, amikor még alig kezdtünk el ismerkedni, számonkéri rajtunk, hol járunk és mit csinálunk, ha hirtelen hangulatingadozásokat figyelhetünk meg nála, ha apró marhaságokon komolyan meg bír sértődni. Mindig rossz jel, ha valakinek nincs humorérzéke és nem bírja a jóindulatú csipkelődést sem, valamint az is visszatetsző, ha minden eddigi partneréről csak rosszat tud mondani, és bele akar kényszeríteni bennünket valamiféle megmentő szerepbe, mert neki olyan sok megértésre és szeretetre van szüksége… És persze ő mindig jobban tudja, hogy nekünk mi a jó…

Vagyis ne hagyjuk, hogy lebombázzanak minket álságos szerelmükkel!

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk