Szeretlek, de sose érek rá

Sokan kerülnek ki vérző szívvel egy olyan kapcsolatból, ahol a párjuk soha nem ér rá, folyton lemondja a randikat, esetleg csak félszívvel van jelen a viszonyban. Hogy te ne kerülj ilyen helyzetbe, figyelj fel időben az intő jelekre!

Egy ismerős lány mesélte, hogy megismert egy szuper pasit, és úgy tűnt, hogy a kapcsolatuk remekül halad. Pár hét randizgatás után megbeszélték, hogy együtt vacsoráznak, aztán elmennek színházba. A kijelölt nap délutánján az ismerősömet felhívta a pasi, hogy ne haragudjon, de közbejött valami, nem ér rá. Az ismerősöm megkérdezte, hogy miféle fontos dolog jött közbe. Kiderült, hogy semmi lényeges, csak egy munkatársával kell valamit megbeszélnie, ami nem tűnt halaszthatatlannak.

A következő hetekben tovább találkozgattak, csodálatos randik voltak, és az ismerősöm egyre jobban beleszeretett a pasiba. Azonban a fickó egyre ritkábban ért rá, gyakran volt elérhetetlen telefonon, pedig a nő minden nap szerette volna látni. Végül az ismerősöm szakított vele.

Mi történt itt? Az ismerősöm így summázta a vele történteket: „Egy idő után kezdtem magam hülyének érezni, hogy csak én vágyom arra, hogy többet legyünk együtt. A pasi a végére szinte már elhitette velem, hogy abnormális a közelségvágyam. Sokáig gyötört a kétség, kezdtem azt gondolni, hogy velem van valami komoly baj. Néha meg úgy éreztem, hogy beleőrülök ebbe az egészbe. Azt mondta, szeret, velem akar lenni, de napokig nem válaszolt az üzeneteimre, nem vette fel a telefont. Aztán hetekig nem lehetett vele találkozni. Egy idő után már azt gondoltam, hogy a vele való kapcsolat több szenvedést okoz, mint örömet, és szakítottam. Jobb most a kisebb fájdalom, mint évek múlva egy nagyobb, amikor már nagyon összegabalyodik az életünk.”

Az ismerősömet egy igazi szabadulóművésszel hozta össze a balsorsa. De hívhatjuk úgy is, hogy a pasi intimitáskerülésben szenvedett, és képtelen volt elköteleződni.

Az ilyen ember betegesen fél az elköteleződéstől, ugyanakkor kielégíthetetlen vágy él benne, hogy valaki folyamatosan megerősítse abban, hogy ő mennyire nagyszerű, és hogy elismerjék a vonzerejét.

Két véglet között őrlődik: vágyik a közelségre, az intimitásra, ugyanakkor fél attól, hogy így elveszíti a szabadságát. Retteg attól, hogy magára marad, de attól is, hogy egy kapcsolatban sérülékennyé, kiszolgáltatottá válik. A szabadulóművész legjellemzőbb tulajdonsága, hogy kétértelmű üzeneteket közvetít: „gyere közelebb, menj távolabb!”.

Az a megtévesztő bennük, hogy kiválóak az intimitásban (ez alatt lelki közelséget értek): szeretetteljesek, nyíltak, közvetlenek, figyelmesek, remekül udvarolnak. Mindig elmondják, hogy mennyire szeretnek, mennyire fontosak vagyunk nekik. Amikor pedig mi kezdjük el emlegetni, hogy szeretnénk több időt velük töltetni, költözzünk össze, vagy házasodjunk meg, akkor kihátrálnak a kapcsolatból, húzzák az időt, ezerféle kifogásuk támad, ami mind hihetőnek tűnik.

A szabadulóművész gyakran él a kritika eszközével is: mihelyt közelebbi viszonyt alakít ki valakivel, és elkezd rettegni az intimitástól, beindítja a kritikai gépezetét, majd kecsesen kitáncol a kapcsolatból, mondván, „mégsem az Igazit találtam meg, hiszen annyi hiba és hiányosság van benned”.

Mit tehetsz, ha egy szabadulóművésszel hozott össze a balsors?

Figyelj oda az első jelekre!

A távolságtartásra utaló jelek az első pillanattól jelen vannak. De a legfeltűnőbb jel, hogy azt érzed, „menten megőrülök”. Együtt töltöttetek egy csodálatos hétvégét, de semmi üzenet nem jön tőle napokig. Fontos jel, ha azt veszed észre, hogy a barátnőidet nyaggatod a kérdéseiddel: „Szerinted ezt most miért csinálja? Szerinted írjak neki megint?”.

Faggasd ki a korábbi kapcsolatairól!

Tudom, hogy ettől sokan ódzkodnak, de ha együtt vagyunk valakivel, akkor muszáj ismernünk a múltját. Egy emberről sok mindent elárul, hogyan és mit mesél el a korábbi kapcsolatairól. Ha például rövid ismeretségek sorjáznak mögötte, akkor kezdjünk gyanakodni: nem biztos, hogy velünk majd hosszú és elkötelezett kapcsolatot fog kialakítani.

Ne hunyj szemet!

Ne nézd el neki, amikor rendszeresen az utolsó pillanatban mondja le a randikat, vagy éppen napokra, hetekre eltűnik! Egészen biztos, hogy mindig lesz rá nagyon is hihető magyarázata, de ha ismétlések sorozatáról van szó, akkor ne áltasd magad!

Nem változtat a napi rutinján a kapcsolat kedvéért

A legcsekélyebb mértékben sem hajlandó változtatni a napi rutinján azért, hogy többet lehessetek együtt. Mindig csak te alkalmazkodsz az ő időbeosztásához, hogy találkozni tudjatok.

Cselekedj gyorsan!

Ha azonosítottad a problémát, akkor ne várj sokáig! Szedd össze a bátorságodat, és szakíts vele minél előbb! Az intimitáskerülővel folytatott viszony olyan, mint egy gyulladt fog. Ha bent hagyod fáj, de az is fáj, ha kihúzatod. Ám ha benthagyod, akkor sokáig fog fájni, és sokkal több bonyodalmat okoz, mint ha megszabadulnál tőle.

Nem fogod tudni megváltoztatni!

Sajnálom, bármennyire is reménykedsz benne, hogy majd a te szerelmed megváltoztatja, tévedsz. Nem fog változni. Hiába sorolod a legjobb érveket, hiába kéred, könyörögsz, legfeljebb faképnél hagy egy vita közepén, vagy dührohamot kap, mert szerinte erőszakos vagy.

Ne gondolkodj azon, hogy miért ilyen!

Nem segít, ha meg is érted, hogy milyen gyerekkori kötődési zavarok állnak a problémája mögött. Nem segít, ha sajnálod. Hiába gyártasz elméleteket róla, nem fog változni! Egy hosszú terápia segíthetne rajta, ha egyáltalán hajlandó lenne beismerni, hogy gondja van. De szerinte a probléma te vagy: erőszakos, követelőző, akinek abnormális kötődési igényei vannak. Magáról azt állítja, hogy ő szeretne megállapodni, de még nem találta meg az Igazit. Engedd el, hadd keresse tovább!

Ha már nagyon belebonyolódtál egy ilyen viszonyba, gyere el társkereső coachingra , és együtt megkeressük a megoldást!