Mennyit számít, hogy szexi-e a hangunk?

Ismertem egy lányt, aki úgy tett szert későbbi férjére, hogy ügyfélszolgálatos volt valahol, és a férfi szinte beleszeretett a hangjába. Hívogatni kezdte, aztán rábeszélte, hogy randizzanak, és a személyes találkozás csak növelte a lelkesedését, így eljutottak a házasságig. Online ismerkedésnél is lehet jelentősége a hangnak, bár az esetek nagy százalékában a fénykép előbb jelenik meg, mint a hang, de annak a számára, aki ragaszkodik a találkozás előtti telefonbeszélgetéshez, perdöntő lehet, milyen a partner hangja.

Az senkit nem lep meg, hogy a nők a mély hangot tartják férfiasnak: egy vékony, szinte nőies hangú fiú nem hódít olyan könnyen, mint egy szexi bariton vagy basszus (érdekes, ennek ellenére az operában a szerelmes hős mindig tenor, bár én ezt sose értettem igazán). Rám is nagy hatással tud lenni egynémely kellemes orgánum, legyen az színészé vagy énekesé, mondjuk Leonard Cohen I'm your man című dala nem csak a mondanivalója miatt szexi. És számtalanszor tapasztaltam, hogy nem kifejezetten adonisz külsejű, de jó dumájú és mély hangú illetők hogyan csavarnak az ujjuk köré nőket - persze itt a humor és a közvetlen stílus legalább olyan fontos, mint a mély hang. 

Azon viszont csodálkoztam, hogy Collins & Missing 2003-as tanulmánya szerint a férfiak nagy része a vékony hangú nőket részesíti előnyben. Állítólag, mert a vékony hang fiatalabbnak hat. Hát, ha felidézem, milyenek a famme fatale-ok a régi filmekben, úgy emlékszem, a mély, búgó hang volt a nyerő, ha egy kicsit rekedtes, akkor még szexibb. Én magam is vonzóbbnak tartok egy füstös altot, mint egy csicsergő szopránt - de tény, hogy nem vagyok férfi. 

Persze nem mindegy, hogy milyen célból keres az ember partnert: ha nem a végzet asszonyát szeretné elcsípni egy fiú, hanem egy ártatlan lánykának tűnő lényt, akkor a csicsergő hang jobban vonzhatja. Az is biztos, hogy nem mind ugyanazt a hangfekvést találjuk vonzónak, szerencsére: ami az egyik embert halálra idegesíti, az a másiknak éppen, hogy nagyon is tetszik. De akármilyen hanghoz is vonzódunk, attól, hogy az illetőnek számunkra kellemes hangja van, jobb külsejűnek is látjuk. 

Egy kellemetlen orgánum viszont a legkellemesebb külsőt is képes elrontani, de nem csak maga a hangfekvés, hanem a kiejtés és a szóhasználat is - a szép, "tiszta" kiejtés, azaz az általánosan elfogadott normatív nyelv helyes alkalmazása már társadalmi rangot is ad, még annak is, aki esetleg nem is öltözik úgy, mint annak a bizonyos társadalmi csoportnak a tagja, amely ezt a nyelvet magáénak vallja és amelynek magas a presztízse. Gondoljunk csak a My fair lady esetére: ha a virágáruslányt csak megmosdatták és szépen kiöltöztették volna, de a beszédét és a viselkedését nem csiszolják tökéletesre, sose tudta volna elhitetni magáról, hogy úrinő. 

De hogyan tehetjük szexibbé a saját hangunkat? Egyáltalán tudjuk-e, hogy a hangunk mennyire számít szexinek? Lehet, hogy vannak, akik ennek nincsenek is tudatában - a hangunkat mi másnak halljuk, mint a kívülállók, ahogy a tükörben is más arcot látunk, mint amit a többiek látnak. Nyilván az is fontos, hogy mennyire fogadjuk el a saját hangunkat, de ha valaki nagyon elégedetlen a sajátjával, megtanulhat bizonyos hangképzési technikákat. 

Ösztönösen is alakítunk a hangunkon, egy 2011-es kutatás szerint (Fraccaro és tsai) például a nők magasabb hangon beszélnek, ha egy vonzó idegennel állnak szóba, mint normális esetben tennék. Mikor azonban a megszokott partnerrel telefonálnak, a férfiak beszélnek a megszokottnál magasabb hangon, a nők pedig az általánosnál mélyebben, derítette ki Farley, Hughes és LaFayette 2013-ban - feltevésük szerint ez azért történik, mert mindkét fél a másik hangfekvéséhez szeretne közelíteni... Vagy esetleg a nők dominánsabbaknak akarnak hatni? (Teszem hozzá én - ha a hang mélysége és a dominancia összefügg - és szerintem összefügg.)

A nők egyébként ügyesebbek abban, hogy elváltoztassák a hangjukat: ha kifejezetten arra törekednek, hogy szexinek hassanak, mind a férfiak, mind a nők lassabban kezdenek beszélni, és - meglepetés: a nők nem megemelik, hanem mélyítik a hangszínüket. Ugyanis azt gondolják szexibbnek (ezek szerint nem vagyok egyedül ezzel az elképzelésemmel). Persze legtöbb esetben ezek a különbségek nem olyan számottevőek, hogy az illető hangját ne lehessen felismerni. 

És végül elérkeztünk a címben feltett kérdéshez: mennyit számít, hogy szexi-e a hangunk? Zuckerman és tsai 1991-ben úgy találták, hogy a hang erősebben hathat, ha a két dolgot külön-külön vizsgáljuk. Vagyis, ha csak a hangját halljuk valakinek, a hang nagyobb hatással lesz ránk, mint ha személyesen találkozunk vele, és egyszerre látjuk és halljuk. Az első telefonnak tehát lehet némi jelentősége, főleg, ha saját meggyőződésünk szerint szexi a hangunk, vagy, ha nekünk nagyon fontos, hogy a másiknak milyen a hangja, a beszéde. (Nem csoda, hogy amikor a némafilmet felváltotta a hangosfilm, az addigi sztárok közül sokaknak leáldozott a csillaga: a hangjuk nem volt olyan tetszetős, mint a külsejük.)

Mindenesetre vigasztaló, hogy ha az első teszten átmentünk, minél jobban megismerjük a partnerünket, annál vonzóbbnak halljuk a hangját és annál szebbnek látjuk az arcát - no persze, ha egyébként is szimpatizálunk vele. Ha pedig megszeretjük, akkor főleg. 

[A kutatási eredmények összefoglalása itt található.]