Szingli vagy? – Így válaszolj, ha megkérdezik

A családi ünnepek, legyen az karácsony, szilveszter, születésnapok, esküvők, keresztelők, és így tovább, nagyszerű alkalmat jelentenek arra, hogy jóindulatú és kevésbé kedves ismerősök, rokonok, barátok nekünk szegezzék a kérdést: Te még mindig szingli vagy? Idén is egyedül jöttél? Jaj, de kár, hogy még nem sikerült behálóznod egy pasit sem… Neked miért nincs barátnőd? Nekem te korodban már gyerekeim voltak…

Aki már jó ideje szingli, vagy akár elvált (sőt, a hosszú ideje özvegyekre is lehet érvényes) időről-időre találkozik ezekkel az intim szférába kellemetlenül és érzéketlenül behatoló kérdésekkel, kommentárokkal, lesajnáló megjegyzésekkel. Vannak, akik csak érzéketlenek, van, aki úgymond őszintén aggódik, mert úgy hiszi, hogy boldog csak az lehet, akinek van párja, és léteznek kifejezetten gonosz emberek is, akik mások kritizálásában lelik legnagyobb örömüket.

De hogyan reagáljunk, ha ilyesmivel találkozunk? Kapjuk fel a vizet? Válaszoljunk agresszíven? Tegyünk úgy, mintha meg se hallottuk volna? Viccesen vágjunk vissza? Távozzunk sértődötten az összejövetelről? El se menjünk eleve, hogy ne kelljen ilyesmivel szembesülnünk?

Ami fontos: készüljünk fel ezekre a kérdésekre, ne álljunk vagy üljünk ott kukán és megszégyenülten, ha felmerülnek. Gondoljuk át, miként fogunk reagálni, mert a legrosszabb, ha hagyjuk, hogy lenyomjanak minket egy ilyen témával és még rosszabbul érezzük magunkat az ünnepen, mint ahogy odaérkeztünk.

Itt azért fontos megjegyezni, hogy kifejezetten toxikus családi légkör esetén nagyon érdemes meggondolni, hogy egyáltalán részt vegyünk-e bármilyen eseményen. Az egy dolog, ha egy-egy távolabbi rokon piszkál ilyesmivel, de ha rendszerszintű a cseszegetés és minden alkalommal előkerül a téma, amikor csak összegyűlünk, akkor egyáltalán nem tesz jót nekünk, ha továbbra is részt veszünk a család életében… A legközelebbi családtagjainkkal igenis meg kell értetnünk, hogy bizonyos témák feszegetése bizonyos stílusban nem oké, és ha folytatják, akkor elveszítenek bennünket.

És ha már itt tartunk: lehet, hogy éppen az a családi közeg felelős a párkeresési kudarcainkért, amely most a nyelvét köszörüli rajtunk.

Visszatérve a lehetséges reakciókra: az biztos, hogy nem érdemes belemenni a rosszindulatú rokon játszmájába, aki azért triggerel, hogy megszégyenítsen. Akár mérgesen felcsattanunk, akár durcásak leszünk, akár viharosan távozunk, ő kerül ki győztesen az egészből… Sikerült felzaklatnia, rossz érzéseket generálnia… Vagyis egy ilyen reakció nekünk biztos nem tesz jót.

Milyen más opcióink vannak?

A leghatékonyabb a humor, mivel azzal a saját oldalunkra állíthatjuk a többieket. Valószínű, hogy a kellemetlenkedő rokon nem csak nekünk kellemetlenkedik, de mindenkinek könnyebb mások kontójára nevetgélni, mint kiállni az épp kijelölt áldozat mellett. Ha viszont a rokon kap egy frappáns választ, mindenki felbátorodik és önkéntelenül a mi pártunkat fogja majd.

Persze a humor akkor is jó módszer, ha a kérdés nem rosszindulatú, csak aggodalmaskodó. Egy aranyos nagyitól is érkezhet, aki tényleg nem ártó szándékkal beszél, egyszerűen úgy gondolja, hogy már ideje lenne megállapodnunk, mert az ő világlátása alapján ez az élet rendje… Ilyenkor próbáljuk empatikusan elmagyarázni, hogy másképp érzünk, mint ő, más világban élünk, nincs azzal semmi gond, ha önállóak maradunk.

De nézzünk egyszerű példákat, hogyan reagálhatunk:

Komoly, illetve semleges válaszok:

1. Még nem találtam meg az igazit, de aktívan keresem. Szólok, ha meglesz.

2. Nagyon élvezem a szabadságom, miért akarnám feladni? (Amennyiben tényleg igaz.)

3. Éppen alakulóban van valami, de még nem tartunk ott, hogy bemutassam. (Ha online ismerkedsz, ez permanensen igaz lehet.)

4. Azt hiszem, túl válogatós vagyok.

Humoros, szemtelen válaszok:

1. Így legalább bármikor csaphatok egy görbe estét és senki nem kéri rajtam számon, kivel bújtam ágyba.

2. Miért érdekel annyira, szeretnél róla beszélni?

3. Jobban akarok választani, mint te… (Ha vállaljuk az örök összeveszés veszélyét.)

4. Bemutatnál valakit? Alig várom, hogy megismerjem. (Ez persze hordoz némi kockázatot magában.)

Őszintébb válaszok valóban őszinte érdeklődésre:

1. Szeretek egyedül élni, mert így mindenben önállóan dönthetek, nem függök senkitől.

2. Így jobban tudok koncentrálni a munkámra, karrieremre.

3. Úgy érzem, még dolgoznom kell a saját traumáimon ahhoz, hogy jó partnere lehessek valakinek.

4. Inkább csak laza kapcsolatokat folytatok, nem szeretnék elköteleződni.

5. Az eddigi próbálkozásaim nem sikerültek, azon vagyok, hogy kiderítsem, mi volt a gond.

Talán, amíg a megfelelő válaszokon gondolkodunk, magunk számára is feltérképezhetjük, hogy valójában miért is vagyunk szinglik… Mert sokan nem szeretnek ennek a mélyére ásni.