Komoly kapcsolat címkével ellátott bejegyzések

Miközben sok korombéli nő arra panaszkodik, hogy már nem fordulnak meg utána az utcán, láthatatlanná vált, elvesztette a vonzerejét, vannak, akik ennek az ellenkezőjét tapasztalják: épp negyvenes, ötvenes éveikben élik meg igazán a nőiességüket és jobban tetszenek a férfiaknak, mint valaha. Ezt elsősorban nem azon lehet lemérni, hogy feltűnően megbámulnak-e, hanem azon, hogy sikerül-e tartós romantikus kapcsolatot kialakítanunk.

Nőként olykor nehéz megállapítani, férfi partnerünk mennyire veszi komolyan a kapcsolatunkat, ráadásul a legtöbb pasi nagyon utál a témáról beszélni. Azt hiszik, hogy a kapcsolat elemezgetése nem nekik való, és persze sokszor nem is eléggé elkötelezettek ahhoz, hogy kényelmes legyen számukra erről beszélni. De azért léteznek megbízható jelek arra vonatkozóan, ha a férfi igenis komolyan gondolja a dolgot és nem csak jobb híján tölti velünk az idejét.

Maga a tény, hogy komoly kapcsolatra vágysz, még nem jelenti azt, hogy képes is lennél fenntartani egy hosszú távú kapcsolódást. Amíg nem leszel tisztában a saját értékeiddel és nem szereted önmagad eléggé, addig egy kapcsolat sem fogja meghozni számodra a várt boldogságot. Csak komplikálni fogja az életedet, megoldani nem lesz képes.

Egy felmérés szerint az ismerkedés kezdetétől számított egy hónapon belül megejteni az első szexet inkább kevéssé jó párkapcsolati elégedettséghez vezet, vagyis érdemes ennyit várni. De ha valaki tényleg nagyon vonz és már nem vagyunk zöldfülű kezdők, akkor sokkal tovább halasztgatni megint nem érdemes.

„Nem keresek senkit, csak sodródom.” Ismerős ez a bemutatkozás? Sokszor találkoztunk már ezzel, de felmerülhet a kérdés, hogy aki tényleg nem keres senkit, az minek regisztrál fel egyáltalán egy társkereső oldalra...

Figyelni szoktam a cikkeim közzététele után megjelenő reakciókat, visszajelzéseket és természetesen azt is, hogy a társkereső embereket milyen kérdések foglalkoztatják. Azokon a kommenteken, amik egy írás tartalmára vonatkoznak, és konkrét pontokat érintenek, (megerősítő, kiegészítő vagy esetleg kritikus jelleggel) valamint intelligens nézőpontokat, véleményeket próbálnak közvetíteni, magam is el szoktam gondolkodni és a további elmélkedéseim végtermékét újra (akár pszichológiai, szakmai vonatkozásokkal kiegészítve) beemelem későbbi mondanivalómba.

A kamaszokra utalva még nem tűnik túl furcsának, ha a 16 éves gyerekünk, vagy testvérünk hazaállítva közli, hogy az a csaj/pasi, aki tetszik neki, tulajdonképpen érthetetlenül viselkedik vele és fogalma sincs arról, hogy mit is akar tőle. De az az információ, hogy ez a felnőttek esetében sincs másképp, elsőre meghökkentően vagy meglepően hathat ránk.

Már született írás a blogon az igaziságot/igazságot kutatva, jómagam is gyártottam effélét, amolyan ihletettségtől elárasztott költői kirohanásból, ahol azért igyekeztem ésszerű és nem utolsósorban életszerű észrevételeket közzétenni. Célom nem az, hogy tovább boncolgassam a témát, hanem, hogy megvilágítsak valamit, ami...

Minél komolyabbak a mi szándékaink, annál inkább gyötörhetnek a kétségek, vajon a partnerünk is ugyanígy gondolkodik, érez-e. Ha végre-valahára olyan emberre találunk, akivel nagyon jól érezzük magunkat és ez kölcsönösnek tűnik, nem csoda, ha elkezdünk hosszabb távon gondolkodni, esetleg terveket...

Tegyük fel, hogy nem hiába kerestünk, találtunk valakit. Tegyük fel, hogy a valakit kedveljük, kívánjuk is, de azért nem az az átütő szerelem, nem az az ember, akivel hosszabb távra terveznénk. Vagy egyáltalán nem is akarunk hosszabb távra tervezni, esetleg...