Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

„Társat nem keresek, csak sodródom az árral”

Ha segítséget kérnek tőlem férfiak párkeresés ügyben, akkor a gyakorlati részt sosem hagyom figyelmen kívül, hiszen legyen alanyunk bármennyire elbűvölő személyiségű és kisportolt testű adonisz, lehetséges, hogy nincs tisztában a különböző kapcsolatteremtési formák mikéntjeivel, példának okáért azzal, hogyan is lehet interneten összeállítani egy adatlapot, vagy kialakítani egy gördülékeny levelezést a kiszemelt partnerrel.

Így, miután elbeszélgettünk a fontosabb önismereti és életvezetési kérdésekről, általában rátérünk a munka kézzelfoghatóbb oldalára: hol is kezdjünk neki az ismerkedésnek? Rengetegen vannak, akik válaszként kapásból a világhálót említik, amit egyébként meg is értek: túlzsúfolt napirend és kevés szabadidő mellett, alig van idő arra, hogy valaki külön csak a hódításra naponta 1-2 órát rászánjon. A randi oldalak használatához viszont kevesebb is elég, napi átlag 30 perc időráfordítással, megfelelő adatlappal és közeledéssel azért elérhető némi eredmény.

Ennek megalapozása során, egyik férfi kliensem profilját néztük át és persze mutatott nekem néhány női felhasználót is, akinek nem értette a bemutatkozóját. Pontosabban voltak sejtései a lehetséges motivációkról, de ezekről persze inkább találgatni lehetett, mintsem dogmatikus erejű megállapításokat kijelenteni.
 
Hadd emeljek ki most egy tipikus példát ezek közül:
 
„Nem keresek senkit, csak sodródom/semmi jó elrontója nem vagyok/stb.” (ennek több verziójával is találkoztam)

 
Felmerülhet a kérdés, hogy, aki tényleg nem keres senkit, az minek regisztrál fel egyáltalán egy társkereső oldalra?
 
Ha tegyük fel: ez az információ igaz, akkor kapásból összezavarhatja az egyébként komoly szándékkal rendelkező próbálkozót, felesleges kudarcélményeket okozhat azoknak, akik viszont partnert akarnak találni és valódi szándékkal írnak. Ez természetes módon nemcsak egyéni szinten okoz problémákat, hanem a felhasználók „globálisabb” elégedettségi szintjét is rontja és elveszi a kedvüket a további keresgéléstől.

Ha igaz ez a kijelentés, akkor az is elgondolkodtató, hogy mi is áll mögötte valójában. Unatkozik az illető? Mi a szerepe az ellentétes információknak? „A kisujjamat se mozdítom, de tök jó, hogy egy halom férfi meg akar kapni és utánam liheg?”
Elege van valakinek a sok „érdemtelen” bepróbálkozástól? Előre védekezek csupán azért, hogy kevesebben írjanak?
 
Vagy: használhatja ezt valaki akár önmaga pozícionálására is. Nem keresek senkit, de közben ultraszexi képeket töltök fel, ergo közvetve, ki nem mondva azt üzenem: baromi jó nő vagyok, de a számodra bizony elérhetetlen. Törd csak magad, küzdj meg értem, és ha esetleg úgy nézel ki, mint Brad Pitt, akkor talán adok egy esélyt.

Ez a felosztás mennyire kedvez két felnőtt ember egyenrangúságon és egymás tiszteletén alapuló kapcsolatteremtési esélyeinek? Mennyire alapozza meg azokat a későbbi játszmákat, amik semmi másról nem szólnak, mint arról, hogy én vagyok a függetlenebb, én vagyok a „főnyeremény”, aki kevesebb energiát tesz a folyamatokba, te meg legyél az, aki agyonmelózza magát értem, úgy, hogy bennem még az alapvető késztetés sincs meg arra, hogy viszonozzam az erőfeszítéseid. (Majd némi „női logikával” – remélem, senki nem veszi magára - kiegészítve tegyük hozzá: ha eme heroikus elvárásoknak meg is akarsz felelni, akkor meg aztán tuti nem kellesz).
                                                             
Támogatom azokat a bemutatkozásokat (hölgyeknél, férfiaknál egyaránt), melyek kiemelik a preferenciákat és utalnak arra az igényre, hogy „bárki” nem kerülhet a társ szerepébe, ugyanakkor konzervatív is vagyok: szerintem, ha beregisztrálunk egy társkeresőre, akkor három kérdést illetően fejben és tetteink alapján legyünk biztosak magunkban:
  
  1. dede, bizony társat keresünk! (vagy ha társat nem is, legalább szabadidőpartnert)
  2. hajlandóak vagyunk ezért energiát befektetni
  3. nem hirdetünk magunkról a helyzet hitelességével szembemenő információkat
 
Forrás: