A virtuális barát, akivel sose lehet találkozni...

Az egy évvel ezelőtti 2-3. hullámok idején eléggé visszaesett a valódi randizás, épp ezért jobban hozzászoktunk ahhoz, hogy hosszas levelezésbe vagy csetelés alapú barátkozásba bocsátkozzunk. Nyáron aztán már lehetett találkozni, de sok helyütt olvastam, hogy az ilyen ismerkedéseknek pont a találkozás vetett véget. Mert egészen addig más élt az emberek fejében, mint amilyen a partner valójában.

Vagy éppenséggel volt egy-két randi, kávézással, beszélgetéssel, együtt ebédeléssel, kirándulással, aztán sose jutottak az események ennél tovább. Mert valahogy egyik fél sem szorgalmazta annyira. Talán időhiányra hivatkoznak, mindenféle egészségügyi problémákra, lényeg az, hogy hónapok múlva is ott tart a dolog, hogy nem volt szex. És mintha mindketten félnének attól, hogy az vetne véget a történetnek, ha ebbe végre belevágnának.



De előfordulhat ilyen karanténok és pandémia, meg hosszas online ismerkedés nélkül is, ha két ember megragad a barát zónában. Szívesen kerülnének közelebbi kapcsolatba is, de valahogy sose merik vállalni ennek a kockázatát, sőt, inkább állandóan másokkal folytatott flörtökről és kalandokról számolnak be, ha vannak ilyenek, amitől a barát vagy online ismerős úgy fogja érezni, hogy ő már abszolút nem közeledhet romantikus céllal.

Az alkalmi szex sem megoldás legtöbb esetben, mert akármennyire hangsúlyozzák, hogy ez csak egy alkalom, attól a kapcsolatuk még mindenképpen megváltozik, és már nem tekinthetnek „pusztán” barátként egymásra. Vagy egyiknek, vagy másiknak valószínűleg lesznek egyéb érzelmi igényei is, és ha ezekre a partner nem reagál, akkor mehet a kukába az egész kapcsolat, amely ugyanakkor túl fontosnak tűnik ahhoz, hogy lemondjanak róla.

Valójában évekre bele lehet ragadni ebbe a csapdába, és persze amikor már beleragadtunk, nagyon nehéz kijönni belőle. Van, aki úgy tekint a virtuális partnerre, mint egyfajta lelki szemetesládára vagy olyan végső mentőövre, akire még számíthat akkor is, ha mindenki más cserben hagyta. Miközben olyanokkal randizik, akiket sokkal rövidebb ideje ismer, gyakorlatilag nem is meri javasolni a rég „bevált” ismerősnek, hogy találkozzanak. Ha meg az javasolja, akkor furcsa módon mindig közbejön valami. Betegség, munka, időjárás, a váratlan események tömkelegét lehet bevetni ilyenkor.

Amíg az egyik fél nem vet véget ennek a játéknak, addig ez végtelenül hosszan lehet folytatni. És tulajdonképpen nem is baj, ha van ilyen barátunk, csak akkor tisztázzuk magunkban, hogy belőlünk sose lesz pár. Ne azért tartsuk az illetőt talonban, mert igazából egy későbbi, soha el nem érkező időpontban majd mégis akarunk tőle valami komolyabbat. Ne áltassuk magunkat ezzel. Nagyon nagy megrázkódtatás kellene ahhoz, hogy ebből tényleg legyen valami, hiszen ha egy helyzet kényelmes, és abból elmozdulni kényelmetlenséggel jár, akkor a legtöbben, főleg a férfiak, szívesen benne maradnak.



Sokan írják, hogy éppen ezért nem érdemes sokáig ismerkedni, mert minél hamarabb találkozunk, annál hamarabb kiderül, hogy lesz-e folytatás vagy sem. De éppen ez amortizálja az online randizást választókat annyira, és éppen ezért választják a félénkebbek, zárkózottabbak, töprengőbbek azt, hogy a sok apró kudarc helyett inkább kevés nagyobbat könyvelnek el. Illetve létrehoznak effajta zárványokat az életükben: olyan kapcsolatokat, amelyektől úgy érzik, hogy nincsenek egyedül, mert a másik ember rendszeresen megkérdezi, hogy vannak, mi újság, és ezt nem akarják elveszíteni, csak előrébb se jutnak vele.

A legjobb, ha ezeket a barátságokat tényleg csak barátságokként könyveljük el, és érzelmileg nem köteleződünk el feléjük, főleg, mert ha titokban azt reméljük, hogy egyszer majd ezekből lesz valami, akkor elzárkózhatunk olyan lehetőségektől, amelyek viszont tényleg jók lennének számunkra.

Más kérdés, hogy ha egyszer találunk egy komoly partnert, akkor ő hogyan viszonyul majd ehhez a virtuális barátsághoz, hiszen a levelezőpartnerünk valószínűleg sok olyan intim titkunkat is tudja, amelyet a romantikus partnerünknek nem mondtunk el, esetleg nem is lenne szerencsés megosztani vele.

Legjobb, ha nem titkoljuk el, hogy van ilyen kapcsolatunk, mert félreérthető lenne, ha később derülne ki. Egy nyitott, kedves emberrel azt is meg lehet beszélni, hogy szeretnénk a továbbiakban is folytatni a levelezést vele... De persze vannak olyanok, akik nem toleránsak ebben. Mondjuk nagy kérdés, hogy ez mit mond el úgy általában róluk... Nekünk kell eldöntenünk, mi fontosabb számunkra, illetve milyen kompromisszumokra vagyunk hajlandóak.