Mitől lesz valaki sikeres az online randizás világában?

Egy hete a türelmetlenségről és a lelkesedés elvesztéséről írtam, aztán találtam egy kutatást, amely más oldalról, de megerősíti a tapasztalataimat, és pont ugyanazokra a következtetésekre jut, amelyekre saját élményeimből én magam: az online randizásban az tud sikeres lenni, aki időt szán az ismerkedésre és elég türelmes ahhoz, hogy kivárja az első randit.

Sharabi and Caughlin (2017) 186 embert interjúvolt meg, akik online társkereső szolgáltatást használtak, és legalább tervezték, hogy valakivel személyesen is fognak találkozni. Ebből a csoportból 94 résztvevő már túl is volt legalább egy első randin. A kutatók azt vizsgálták, milyen, az első randit megelőző viselkedésmódok vezethetnek el egyáltalán a találkozás megvalósulásáig, és milyen módszerekkel érhető el, hogy az első alkalom ne legyen teljes csalódás.

Mit mértek, illetve vizsgáltak a kutatók?

1) előre tervezett jövőbeni interakciókat
2) a vonzalom megváltozását (a levelezés és az első személyes találkozás nyomán érzékelt különbséget)
3) az érzékelt hasonlóságokat (ami nagy mértékben valószínűsíti a vonzalmat)
4) a bizonytalanságot (a partnerrel kapcsolatban: vajon tényleg megismertem a levelezés alapján? Tényleg olyan, amilyen én?)

Összegyűjtötték a résztvevők randi előtti e-mail-jeit és azok tartalmát témák szerint elemezték. Elsősorban ezekre a pontokra fókuszáltak:

1) a hasonlóságok, párhuzamok emlegetése
2) a levélváltás gyakorisága
3) információk kérése a másikról
4) a levelek hossza (a felhasznált szavak számában mérve)

Arra a következtetésre jutottak, hogy a résztvevők nagy része csalódást érzett az első randi után: vonzalma nem hogy nőtt volna, inkább csökkent. De azok, akik ezt a csalódást elkerülték, és sikeresnek érezhették az első randit, előzetesen sok hasonlóságot fedeztek fel egymásban, kisebb volt bennük a bizonytalanság, és sok információt igyekeztek begyűjteni egymásról. A legfontosabbnak a kommunikáció bizonyult: minél többet, hosszabban és gyakrabban kommunikáltak, és főleg, minél tartalmasabb leveleket írtak egymásnak, annál nagyobb valószínűséggel találkoztak olyannal, akit tényleg kedvelni tudtak.

Az, hogy az első randi sokszor csalódáshoz vezet, nem meglepő: egyrészt túl sok elvárást kreálunk egymás felé, hajlamosak vagyunk izgalmunkban idealizálni a partnert, és a hasonlóságokat sokkal hangsúlyosabbnak látni, a különbségeket meg szőnyeg alá söpörni. Pedig a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy minél több a hasonlóság, annál biztosabb a siker: nem találtak olyat, hogy a hasonlóságok már túl számosak lettek volna, de a vizsgált csoport se valami nagy, úgyhogy ezt még ne könyveljük el tényként.

Egyértelmű, hogy azok csalódtak legkevésbé, akik nem sajnálták az időt és az energiát, hogy minél többet derítsenek ki egymásról, ellenben azok, akik minél hamarabb akartak találkozni, és nem szántak időt a levelezésre, nagy valószínűséggel nem olyannal találkoztak, aki tényleg tetszett nekik. Persze a nagy számok törvénye alapján, az is igaz, hogy ha sokakkal találkozunk felületes ismerkedés után, akkor előbb-utóbb véletlenül olyanba is belefuthatunk, aki tetszik, de ehhez rengeteg csalódást okozó randin kell túlesnünk.

Ha pedig ragaszkodunk a levelezéshez és az információk őszinte megosztásához, akkor nagyobb eséllyel szűrjük ki azokat, akik biztos nem érdekesek számunkra, így kevesebbet randizunk, és kevesebbet is csalódunk. A művészet abban áll, hogy eltaláljuk, mennyi ideig érdemes „húzni az időt”, vagyis levelezni, és elemezgetni, hiszen a túl hosszúra nyúló online ismerkedésbe is bele lehet fáradni. Ha az embernek kezd az az érzése lenni, hogy a személyes találkozó már sose jön össze, és az orránál fogva vezetik, akkor egyszer csak köddé válik, és nem hallunk többé felőle.

Összefoglalva tehát a következő tanácsokat érdemes megfogadni:

1) Olyan partnert keressünk, aki valóban sok tekintetben hasonlít ránk (és a párhuzamok nem csupán felszínesek)!

2) Kommunikáljunk jó sokat az első randi előtt, és arra is figyeljünk, hogy ez érdemi kommunikáció legyen, de felületes dolgokról essen csak szó! (Ehhez hozzátenném, hogy a csevegés mint műfaj általában sok felületességgel párosul, és noha órákig is csetelhetünk, a végén úgy érezhetjük, hogy nem mondtunk semmi fontosat).

3) Tegyünk fel rengeteg kérdést, és ezek is lényegi kérdések legyenek. Valamint válaszoljunk a nekünk feltett kérdésekre! Ha mindig csak az egyik fél kérdez, és nem kap választ, az semmi jóra nem vezet.

4) Csak olyanokkal találkozzunk, akiknél úgy érezzük, hogy nyíltan és őszintén kommunikálnak velünk, és nem presszionálnak a mihamarabbi randira, nem zárkóznak el egy csomó téma kifejtésétől! (Persze azért legyünk óvatosak abban, hogy mi mindent árulunk el magunkról.)

5) Legyünk felkészülve arra, hogy a randik egy része csalódást okoz, ezt ne éljük meg kudarcként, se a partnert ne vádoljuk, hogy becsapott minket, se magunkra ne legyünk mérgesek, hogy többet gondoltunk róla, mint a valóság! A csalódások ne vegyék el a kedvünket a randizás folytatásától.