Hogyan ne kövessünk el típushibákat, amikor új partnerrel ismerkedünk?

Milyen típushibákat követünk el a társkeresés során még azt megelőzően, hogy egyáltalán találkoznánk? Miért nem jár sikerrel olyan sok ember a próbálkozásaival, hiába küld rengeteg kezdeményezést? És mitől blokkolják a nők a férfiakat szó nélkül?

Noha nők és férfiak egyaránt társat keresnek, sokszor úgy tűnik, mintha csak elbeszélnének egymás mellett. Mintha folyamatosan félreértenék egymást. Sokszor már a kezdet kezdetén elbukik a kezdeményezés, annyira nem az jön át az egyik félnek, mint amit a másik szeretne mondani. Vagy tényleg azt szeretné mondani, ahogy a címzett értelmezi? Az még rosszabb.

A nő még csak ki sem töltötte az adatlapját, sokszor a regisztráció után pár pillanattal elkezdenek érkezni a levelek. Nyilván nem gondos válogatás alapján, hiszen nincsenek is információk. Ez első szűrőnek elég szomorú: a nő azt látja, hogy a kezdeményezők nem rá kíváncsiak, hanem rutinból küldenek sziákat boldog-boldogtalannak. Ne írjunk olyan embernek, akiről még semmit nem derítettünk ki, csak azért, mert „friss hús”. Ha férfi lennék, én megvárnám az első roham lecsengését és azt, hogy a nő nyugodtan kitöltse a profilját.

Ha a férfiak nem árasztanák el a nőket levelekkel, akkor a nőknek lenne ideje és energiája azokkal a levelekkel foglalkozni, amelyek valóban őket célozzák. Az adatlapjuk alapján. És talán még arra is lenne kedvük, hogy ők maguk keresgéljenek. Amennyiben túl sok a beérkező spam (mert a szia, hogy vagy? igazából spam), akkor egy nőnek esze ágában sem lesz nézelődni.

Persze nem hiszem, hogy le lehetne szoktatni a férfiakat az efféle módszerekről... De legalább így talán érthető, miért nem kap annyi férfi választ egyenlevelekre: mert nincs mit válaszolni. Ha túl sok megszólítás jön és azokban semmi személyes nincs, akkor persze, hogy csak néhányra fogunk válaszolni… Azokra, amelyekben van személyes utalás.

Típushiba az is, hogy sokszor nem stimmel a helyesírás. A központozás. A szöveg igénytelen. Persze már az előrelépés, ha van szöveg és nem csak Szia, hogy vagy? az egész bevezetés. Érdekes lenne érettségi feladatként íratni mindenkivel egy kezdeményező társkeresős levelet. Nagyon kíváncsi lennék, mennyire erőltetnék meg magukat a diákok, mennyivel jobb levelek születnének, mint így.

Kevésbé gyakori hiba, de azért nem egyszer láttam már: bizonyos férfiak elkezdenek fantáziálni és minden nőnek elküldik ugyanazt a romantikus vagy éppenséggel erotikus jelenetet. Mint bevezető levelet. Nem azt követően, hogy már váltottak egymással pár levelet, hanem mindenféle előzmény nélkül, csak úgy. A legszomorúbb, hogy az ilyen férfi még fel is háborodik, ha a nő egyszerűen nem méltatja válaszra. Márpedig nem hiszem, hogy sok olyan nő létezik, aki egy teljesen ismeretlen pasas által írt erotikus novellát szeretne olvasni, amelyben ő az egyik főszereplő.

A dolog még szomorúbbá válik, mikor a novella helyett csak egy intim fotó érkezik, abból a megfontolásból, hogy egy kép ezer szónál is ékesszólóbb. Nekem ez a mondat sose tetszett. És ebben az esetben egészen biztosan nem működik. A minimum az, hogy blokkolják az illetőt, lehet, hogy még előtte megkapja a beosztását gúny vagy felháborodás formájában, esetleg jelentik az adminnál.


    

Most nézzük, milyen típushibák jönnek elő, ha már elkezdődött a levelezés, és tényleg kialakul a kommunikáció.

Ha nem árulunk el egymásnak dolgokat önmagunkról, akkor nem lesz miről levelezni, beszélgetni. Típushiba, ha valaki túl szűkszavú és hagyja, hogy a beszélgetés leüljön, érdektelenné váljon. Sokan vallják, hogy csak a személyes találkozásban hisznek, na de miért akarna egy nő százakkal találkozni? Miért akarná kitenni magát ennyi stressznek, és hogy lenne ideje rá, ha már önmagában a gondolat nem riasztaná? Minél komolyabb kapcsolat reményében regisztrált, annál kevésbé lesz hajlandó csak úgy, előzetes szűrés nélkül randizni.

Sok férfi panaszkodik arra, hogy a nők egyszerűen megsértődnek dolgokon (ők nem is sejtik, min) és ilyenkor vagy szó nélkül blokkolják őket, vagy csak nem válaszolnak, esetleg érthetetlen reakciót mutatnak. A félreértés nem tisztázása, a magyarázat nélküli távozás sokszor valóban hiba, de olykor csak arról van szó, hogy a férfiak nem érzékelik, mennyire bántón fogalmaznak, mert nincs elég tapasztalatuk nőkkel. Vagy a környezetükben lévő nők nem mutatták meg nekik, hogyan érdemes viselkedni. Ami férfitársaságban teljesen oké, az nőkkel szemben, főleg akkor, ha be akarják őket cserkészni, már egyáltalán nem lesz rendben.

Összefoglalva tehát: igyekezzünk kitűnni a tömegből, ne a mennyiségre, hanem a minőségre hajtsunk, fogalmazzunk úgy, mintha osztályzatot kapnánk rá (hiszen azt is kapunk), legyünk mindig udvariasak és ne akarjunk egész pályás letámadással másokat megelőzni. Kérdezzünk és válaszoljunk a kérdésekre, mert ez a működőképes kommunikáció alapja, amely nélkül nem létezik kapcsolat.