Miért húzódik vissza a pasi, miután meghódított?

Sok nő tapasztalja, hogy egy remekül induló randizás felfutó fázisa után, mikor már az ő fejében kialakult, hogy a férfi és ő egy párt alkotnak, érzelmileg teljesen bevonódott, a pasi hirtelen behúzza a kéziféket, elkezd kevesebbet kommunikálni, halasztgatja a találkozást, esetleg napokra eltűnik, vagy ki is mondja, hogy időre van szüksége. Nőként ezt átélni borzasztó érzés, mert meggyőződésünkké válik, hogy becsaptak, átvertek, csak szórakoztak velünk. Miért történik ez?

Nézzük először, hogy mi történik abban a szakaszban, amikor a férfi még nagyon lelkes. Akár élőben, akár online ismerkedünk meg vele, a legfontosabb az lesz a számára, hogy a külsőnk vonzza-e… Offline ez azonnal kiderül, de online lehetnek kellemetlen meglepetések. Mindenesetre, ha az első randi alapján megvan a fizikai vonzalom, és a pasi úgy dönt, hogy célba akar érni, akkor hajlandó rengeteg energiát tenni a hódításba.

Ilyenkor elhalmoz figyelemmel, ajándékokkal, állandóan ír, telefonál, randira hív, sőt, talán még terveket is sző, ha nagyon be van zsongva. Az első csók, az első simogatás, az első szex is izgalmas, úgy tűnik, a fellegekben járunk. A nő agyát elönti az oxitocin, teljes erőből kötődni kezd és úgy érzi, végre megtalálta az ideális partnert.

Ez a kezdeti fázis 2-3 hónapig tart: ekkora ér el arra a pontra a dolog, hogy a nő már teljesen meg van hódítva, érzelmileg függ a barátjától, elkezd nagyobb elköteleződést várni, kizárólagosságot emleget és megpróbálná konszolidálni a kapcsolatot.

Sok esetben ezen a ponton érzi úgy a pasi, hogy ez neki túl sok és elkezd visszavenni mindenből. Már nem olyan figyelmes, nem ír annyit, nem hív, nem dob el mindent, ha öt percre láthat, ráér a következő találkozó is… A teljes hideg zuhany. A nő elbizonytalanodik, hiszen nemrég még istennőnek érezte magát, úgy tűnt, hogy végre megtalálta, akit keresett, most mi az ördög lehet, mit rontott el?

A legtöbb férfi ezen a ponton még nem tudja, hogy akar-e komolyabb folytatást. A hódításba rengeteg energiát fektetett, de annak a szakasznak vége, szóval el kell döntenie, hogy annyira jól érzi-e magát a nővel, hogy komolyabb szintre emelje a dolgokat vagy marad a laza kapcsolat, esetleg inkább szakít, mert ennyi elég is volt, és új kaland után néz.

Persze, van, aki már a kezdeti hónapokban beleszeret a nőbe, de a legtöbb esetben nem ez történik, az érzelmi elköteleződés ekkor még nem következett be. A férfi visszavonul, újra a munkájára koncentrál, megszűnteti a rendkívüli állapotot és átgondolja, mit tegyen.

Ilyenkor szoktak a nők kétségbeesni és a lehető legrosszabb irányba mozdulni: nyomást gyakorolnak. Hiszen kétségek gyötrik őket, nem értik a férfi hidegségét, kommunikációra lenne szükségük, megbeszélésre, megértésre, magyarázatra. A férfiak meg teljesen elutasítóak tudnak lenni ilyenkor. Ha a nő ebben a fázisban képes megőrizni a nyugalmát és meghagyni a pasinak azt a szabad teret, amit igényel, akkor a történetnek még lehet pozitív folytatása. De ha üldöző üzemmódba kapcsol, akkor nagy valószínűséggel elijeszti a férfit.

Hiába mondják, hogy a jó kapcsolat titka a folyamatos kommunikáció: ezen a ponton ez nem lehetséges. Amit ilyenkor tenni lehet, hogy a nő a saját dolgaival foglalkozik, mással beszéli meg a problémát, illetve kitűz egy dátumot, ameddig időt ad a pasinak. Ha az addig a dátumig nem tud dönteni, akkor le kell válni róla, el kell engedni… És tanulni az esetből, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazt a hibát.

Visszatérve a hódítási fázisra: az sem mindegy, hogy mennyire hagyja a nő beszippantani magát ebbe a folyamatba és mennyire dolgoztatja meg a férfit. Minél kiéhezettebb valaki, annál könnyebb lesz táncba vinni és a hódítás nem jelent majd kihívást. Ha azt akarjuk, hogy a pasi értékelje is, amit bennünk kap, jobb, ha nem arat sikert túl gyorsan.

Ha a pasi aztán mégis visszatér az elgondolkodó fázisból, az sem lesz már olyan, mint a legelején: nem fellángolás lesz már, hanem érzelmi elköteleződés, mélyebb kötődés. Persze, ha a nő ki tudja várni, és nem engedi már el előtte az egész történetet.

Bármennyire is fájó a hódítási fázis vége, bármennyire is örökké abban maradnánk, sajnos nem lehetséges. Már csak azért sem, mert olyankor nagyon nem tudunk egymáson kívül másra koncentrálni. Csak nagyon másképp lesznek szerelmesek a nők és másképp a férfiak. Mire a nő lassan felizzik, addigra a férfi már túl is van a fellángolás zenitjén. Ha viszont ezzel a tudattal csináljuk végig a folyamatot, akkor sokkal okosabb döntéseket hozunk. Nem érezzük úgy, hogy minden hatalom kicsúszott a kezünkből.

És ha valójában nem is vagyunk egymáshoz valók, akkor tényleg kár lenne erőltetni az elköteleződést.