Randivonal Blog
Te is társat keresel?
A Randivonal Magyarország legnagyobb online társkereső oldala már 25 éve.
Belépés a Randivonalra:
Megéri-e szociális körön belül ismerkedni?
Írta: RandiDoctor , dátum: feb 19, 2016 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Számtalan módon alakíthatunk ki kapcsolatot a másik nemmel. Mégis az egyik legtipikusabb (és talán legkényelmesebb) módszer az, ha társaságokba eljárva, bemutatnak valakinek bennünket, vagy valamilyen közös érdeklődéssel, céllal rendelkező csoport részeként találkozunk egy számunkra érdekes emberrel. Kétségtelenül vannak előnyei ennek a lehetőségnek (ahogy persze hátrányai is), jelen cikkemben ezekről szeretnék írni néhány gondolatot.
Buzdítom a férfiakat arra, hogy merjenek kísérletezni alternatív megoldásokkal is, pl. próbálják ki, milyen az, ha nappali szituációban szólítanak meg egy nőt. Pont egy ilyen leszólításos, beszélgetős, telefonszám elkérős eset után hívott fel az egyik kliensem, hogy ugyan sikerélményt jelentett neki, hogy egy vadidegen nő megadta neki az elérhetőségét és kellemes eszmecserét folytattak csak úgy a semmiből megihletve, de a hölgy mégis bizalmatlankodik, a munkája, a személye felől érdeklődik.
Miért történhetett ez meg?
Nagyon egyszerűen azért, mert semmilyen közös csoportvonatkozást nem tudtak még addig társítani az ismertséghez, nem beszélve arról, hogy, abban, aki alapvetően negatív tapasztalatokkal rendelkezik a másik nemet illetően, egy ködből előbukkanó lovag nyilván sokkal több bizalmatlanságot kelt, ahhoz képest, mintha mondjuk „ajánlás” útján alakul ki a kontaktus egy társaságon belül, vagy, ha tudjuk, hogy ugyanarra az egyetemi kurzusra járunk, mint a másik. Természetes, hogy evolúciós értelemben az „ismeretlen” bizonyos értelemben sokkal kiszámíthatatlanabb lehet, és több veszélyt rejthet magában.
Ott van ennek az árnyoldala is: ahogy egy közösségben kedvező pozíciót nyerhetünk el, mely által szívesen kapcsolódnak hozzánk mások is, ugyanilyen vaskosan bebetonozhatjuk magunkat valamilyen alulértékelt szerepbe is (férfiak esetében pl. a „pasi, aki mindenkinél bepróbálkozik”, vagy a szélhámos – ez egyébként nem minden vonatkozásban negatív), amiből szabadulni igen nehéz lehet, bizonyos esetekben jobb, ha megszakítjuk a társasággal a románcot egy időre.
Egy kínos és sikertelen udvarlási kísérlet sokkal erőteljesebben meghatározhatja jövőbeli pozíciónkat, főleg akkor, ha a csoportalakulás még nem zajlott le (vagy nemrég kerültünk be a közegbe) és nincsenek kialakulva a státuszok és hierarchiák. Ez a nehézség a „hideg ismerkedésnél” nincs jelen. Akihez odamentünk példának okáért egy bevásárló központban és elküldött bennünket, holnapra valószínűleg már a nevünkre sem fog emlékezni.
Így: ha szociális körben ismerkedünk (és itt most nem az ad hoc módon összejött házibulikra gondolok), akkor elsőként azt érdemes megvizsgálni, hogy milyen proaktív módon vagyunk képesek hozzájárulni ahhoz, hogy a közösség pozitív figuraként tekintsen ránk. Ha ezt elértük, akkor finoman, el lehet kezdeni kitapogatni az esetleges érdeklődési jeleket és felmérni, hogy ki hogyan viszonyul hozzánk, majd csak akkor direktben kezdeményezni, ha viszonylag biztosak vagyunk a sikerünkben.
Milyen előnyei vannak még annak, ha szociális körben ismerkedünk?
A biztonság érzete és a kezdeti jó státusz ígérete már elhangzott. Ide tartozik az is, hogy könnyen szerezhetünk információt kiszemeltünkről. Abból, ahogy látjuk, hogy másokkal viselkedik, illetve azokból a morzsákból, amik közvetve eljutnak hozzánk, kialakíthatunk egy képet arról, miként működhet ő az életben, a fontosabb kapcsolataiban (ha jó emberismerettel bírunk, nem is feltétlenül kell ehhez személyes közelségbe kerülnünk). Akár még arról is tájékozódhatunk, hogy van-e értelme megtennünk a kezdő lépést.
A szociális hálónkon keresztül (pl. megnézik a facebook oldalunkat, fotóinkat, stb.) mások is látják rajtunk, hogy milyen érdeklődéssel rendelkezünk, milyen személyiségű, karakterű emberekkel találjuk meg a közös hangot. Tehát kétségtelenül hasznos a „PR építés” szempontjából is.
Szociális körön belül teljesen hitelesen ki lehet alakítani azt a környezetet, forgatókönyvet, amiben csak úgy „véletlenül” összeakadunk a másikkal, direkt társkeresésnél ez nem igazán kivitelezhető, hiszen már egy találkozó kezdeményezése is egyértelmű üzenetet hordoz magában, mely az esetek többségében konkrét pozitív vagy negatív kimenetellel zárul.
Fontos természetesen az is, hogy szociális körök összekapcsolódhatnak, így a „jó hírünk” terjeszthető és átvihető messzibb területekre is.
Fontos időnként felmérni, ha az ismerkedés ezen formájára hagyatkozunk, vajon hogyan látnak minket a többiek, mennyire tartanak alkalmas, potenciális partnernek (ha vannak a másik nemből is ideális jelöltek benne), van-e esélyünk a kapcsolatteremtésre és egyébként mennyire táplálja az önbecsülésünket az a csoport, amelynek a részei vagyunk.
Forrás: