Nyomozzunk-e a randipartner után?

Messziről jött ember azt mond, amit akar… És a neten megismert ember is… Persze ez azért nem teljes mértékben igaz. Mert, ha odafigyelünk bizonyos jelekre, akkor megtanuljuk kiszűrni azokat, akik meg akarnak téveszteni, esetleg manipulatívak, bántalmazók, vagy egyszerűen csak idegen tollakkal ékeskednek. Csak tényleg oda kell figyelnünk – és ez persze többről szól, mint valakinek a fotójában gyönyörködni vagy pár szót csetelni vele.

A minap olvastam egy jelenségről: 2022-ben bukkant fel egy Facebook-csoport Are We Dating the Same Guy? (Ugyanazzal a sráccal randizunk?) címmel New Yorkban: ezen az oldalon szingli nők oszthatják meg tapasztalataikat konkrét férfiakról, akikkel találkozgattak vagy kapcsolatuk volt. Aki kíváncsi, kiteheti az adott férfi profilképét és pár adatát, aztán a közösség tagjai vagy tudnak róla valamit, vagy nem… Ha valakiről sok negatív vélemény érkezik, azzal jobb lesz vigyázni…

Ilyen csoport azóta már idehaza is van, és sokan csatlakoznak. Vajon okos dolog-e ezzel a módszerrel nyomozni a randipartner után, vagy más módokat alkalmazni, mi az, ami még egészséges óvatosságnak számít, és mi rombolja a bizalmat, ha esetleg a srác, akivel randizunk, tudomást szerez a kutakodásainkról? Hogy éreznénk magunkat, ha rólunk kérdeznének meg egy csomó férfit?

Persze, ma már alap, hogy ha valakivel ismerkedünk, akkor elég hamar tudni akarjuk, milyen közösségi oldalakon van fent és ott miket posztol. Bármennyire is csalóka az a kép, amit közösségi oldalakon nyújtunk magunkról, azért sokmindent ki lehet belőle olvasni. Megnézhetjük a régi fotókat, persze az újakat is, nagyon gyorsan megállapíthatjuk, az illető mennyire van beleszeretve saját magába, imád-e lájkokra vadászni, vagy alig posztol valamit, szinte nulla információ derül ki róla? Tájképeket tesz ki vagy mindegyiken ő szerepel? Barátokkal, családdal látszik, vagy mindig egyedül van? Milyen kommenteket kap, hogyan viszonyulnak hozzá az ismerősei? Vagy nincsenek is ismerősei? Mióta regisztrált, semmi tevékenysége nem volt?

Abból, persze, hogy valakinek nincsenek ismerősei, akár egymásnak ellentmondó dolgokat is le lehet szűrni, de mégiscsak támpontokat nyújt az ilyesfajta nyomozás. Itt még csak az általa önként megosztott dolgokat csekkoljuk, tehát ez teljesen vállalható, nyugodtan el is mondhatjuk.

Kifejezetten kutakodni azonban, esetleg környezettanulmányt készíteni, már eléggé paranoiás dolognak tűnhet. És roppant bizalmatlanságot mutat. Hacsak nem profi hazudozóról van szó, a legtöbb ember le szokott bukni, ha kamuzik, mert nem elég jó benne és önellentmondásokba keveredik. Az is gyanús, ha bizonyos témákat mániákusan kerül, sose akar róluk beszélni… Persze lehet, hogy megvan rá a nagyon is logikus oka, talán csak nem minden ismerkedésnél akarja felfedni legféltettebb titkait, ami érthető: ebben az esetben, ha már megbízik bennünk, majd beavat… De az is lehet, hogy a beszédében nincs koherencia, tehát valami nincs rendben a történetével.

    
Könnyű beleesni abba a hibába, hogy másoktól szerezzünk információkat. Végül is ezelőtt száz évvel még mindenkiről mindent tudott a falu, az akkori lányok pletykák alapján alkottak ítéletet… De a pletyka sosem a teljes igazság. Ha valakit megkérdezünk az exéről, az vajon pártatanul, indulatmentesen fog nyilatkozni? A legritkább esetben tesz csak így. A volt barátnők és randipartnerek csak akkor lehetnek jó információforrások, ha már érzelmileg nem érintettek.

Szóval ott állunk a dilemma előtt, hogy a pasitól kérdezzünk inkább, vagy hallgassunk számunkra teljesen ismeretlen nők véleményére, akikkel éppen szintén ismerkedik az illető, vagy akikkel már kavart… Belegondoltunk például abba, hogy általában mindenki (a nők is) több potenciális partnerrel ismerkedik, de nem nagyon szeretnénk erről tudomást venni? Kell nekünk az a féltékenységi érzés, mikor rájövünk, hogy az illető horizontján mások is szerepelnek? Esetleg előrébb tartanak? Esetleg szebbnek, menőbbnek látjuk a többi lányt? Ettől elveszítjük az önbizalmunkat, állandóan azon fogunk agyalni, hogy a pasi most melyiknek ír és melyikkel randizik… Fantáziálunk, belelovaljuk magunkat…

Persze, lehetnek olyan esetek, amelyekben egy férfi sorozatban bánt nőket, valódi predátor, vagy tudjuk róla, hogy csaló… Ezekben az esetekben hasznos lehet egy ilyen csoport, de a legtöbb férfi, akiről véleményt kérnek, valószínűleg nem ez a kategória. És nagyon rosszul fog esni neki, ha megtudja, hogy a háta mögött kibeszéltük.

Tényleg nyomozni csak akkor érdekes, ha túl sok a gyanús elem és nagyon átverés-szaga van a történetnek. De egy normális ismerkedésnél azért illik megadni a lehetőséget a partnernek arra, hogy maga prezentálja önmagát.