Mikor szólaljon meg a vészcsengő ismerkedésnél?

Nagyon nehéz kipuhatolni, valójában ki van a másik oldalon, ha online ismerkedünk. Persze egy bárban random felszedett idegennel kapcsolatban sem lehetünk sok mindenben biztosak. De ha csupán ismerősök ismerőseivel randizunk, akkor elég hamar elfogy a készlet, és amennyiben közöttük nem találtunk igazán nekünk valót, mégis a kockázatok felé kell fordulnunk. (Vagy felhagyunk az egésszel...)

Nézzük, mikor legyünk nagyon gyanakvók egy ismerkedés során, illetve milyen hibákba ne essünk mi magunk, mert attól a partnernél fog megszólalni a vészcsengő.



Borzasztó nagy a kísértés, ha valaki szimpatikusnak tűnik és a kémia is stimmel, hogy le akarjuk magunknak foglalni, és emiatt túlságosan is nyomuljunk, ráadásul túl korán. Esetleg már akkor, amikor még nem is találkoztunk, nem is leveleztünk vagy beszéltünk eleget.

Ilyenkor felmerül annak a gyanúja, hogy kétségbeesetten akarunk partnert találni, hogy nem is az illető tetszik, hanem bárki megfelelne, hogy már túl sok sikertelen próbálkozás áll a hátunk mögött. Igen, lehet, hogy az utóbbi igaz is, mert túl hamar lelkesedünk.

Hogyan nyilvánul meg a túlzott és túl korai lelkesedés?
– állandó kapcsolatban próbálunk lenni a másikkal
– ha nem ér rá, azt nem fogadjuk el egyszerűen, hanem panaszkodunk miatta
– túl hamar túl intim kérdéseket teszünk fel és megsértődünk, ha nem nyílik meg nekünk
– hamar szerelmet vallunk és elvárjuk, hogy viszonozza érzelmeinket
– hamar kizárólagosságot akarunk, összeköltözésről, házasságról kezdünk el fantáziálni

Az is nagyon problémás, ha a partner gyakorlatilag eláraszt az érdeklődésével. Mire utal az ilyen viselkedés?

Például arra, hogy az illetőnek nincs semmi dolga, nem csinál semmi értelmeset az életben. Nem dolgozik, nem tanul, nem teszi hasznossá magát. Esetleg annyira gyanúsan ráér, hogy az ember elkezd azon gondolkodni, vajon nem az ismerkedés-e a fő tevékenysége, mert mondjuk randis csaló? Vagy így próbál olyan partnert fogni, aki majd támogatja anyagilag?
Arra is utal, hogy az illető nem tartja tiszteletben a másik ember kötelességeit, elfoglaltságait, egyéb feladatait. Mert például annyira narcisztikus, hogy számára semmi más nem fontos, csak önmaga.

A túlzott érdeklődés ellentéte a túlzott visszahúzódás. Ilyenkor a partner állandóan eltűnik, ritkán és rendszertelenül kommunikál. Mi ezzel a baj?

Az illető nem tartja fontosnak az adott ismerkedést, és nem gondol arra, hogy a másikra milyen hatással van a viselkedése.
Nagyon valószínű, hogy megbízhatatlan és önző, ha folytatjuk vele a kapcsolatot, akkor semmi javulást nem várhatunk tőle e téren. Előbb-utóbb ghostingolhat is, minden további nélkül. De sose fogjuk tudni, mikor tér vissza, mintha mi sem történt volna.
Lehet, hogy van már más, elkötelezett kapcsolata, vagy több is, esetleg kifejezetten csak kalandvágyból ismerkedik, nincsenek komoly szándékai.



Fárasztó és frusztráló, ha a partner állandóan visszaigazolást keres. Vagyis nem bírja, ha nem ajnározzák folyamatosan vagy nem válaszolnak azonnal az üzeneteire.
– Ilyenkor valószínű, hogy extrém bizonytalan és infantilis személyiségről van szó, aki szorongó gyerek énállapotban ragadt, vagyis egy felnőtt/felnőtt szintű kommunikációra képtelen, legalábbis párkapcsolati értelemben.

Különösen ijesztő, ha a partner gyűlöli korábbi társát és állandóan róla beszél.

Ilyen esetben egyértelmű, hogy nem lépett még túl egy régebbi kapcsolatán és teljesen alkalmatlan új kialakítására. Egyesek azért szidják volt partnereiket, mert így akarják elhitetni az újjal, hogy ő többet ér náluk, illetve hogy megmentőre van szükségük, ilyen módszerekkel élnek például a pszichopaták, akik a beetetési fázisban túlságosan ajnározzák az új társat és szidják a régieket, később pedig pont fordítva kezdenek el viselkedni.

Az se kellemesebb, ha az új partner egyszerűen nem akar tudomást venni a határainkról, ízlésünkről, preferenciáinkról.

Például akkor is erősködik, hogy beszéljünk valamiről, próbáljunk ki valamit, stb., ha határozottan kijelentettük, hogy nem akarjuk.
Kutakodik a személyes holminkban, vagy rájövünk, hogy követi online és akár offline tevékenységünket, lehallgatja a telefonunkat, nyomoz utánunk.
Arra buzdít, hogy alapvetően változzunk meg valamiben, mert úgy, ahogy vagyunk, neki nem felelünk meg. Például műttessük meg a mellünket, járjunk más társaságba, váltsunk munkahelyet, éljünk teljesen másképp, mint addig. És ha bármit elutasítunk ebből, akkor fel van háborodva, hogy nem is szeretjük és semmibe vesszük a véleményét.
Nem vesz tudomást a szexuális preferenciáinkról, olyasmiket akar ránk kényszeríteni, amiket mi kifejezetten nem szeretnénk.

Aki már sokat ismerkedett online, az valószínűleg szinte az összes felsorolt jelenséggel találkozott már. Az ember egy idő után már képes gyorsan felismerni, hogy mikor érdemes folytatni a dolgot és mikor nem. De a tanulópénzt sokszor muszáj megfizetni...