Mennyire érdemes sebezhetőnek mutatkoznunk?

Az utóbbi években divattá vált azt hajtogatni, hogy vállaljuk fel a sebezhetőségünket, legyünk őszinték, amikor érzelmekről van szó, ne rejtsük el, mennyire vagyunk emocionálisak. Hiszen a valódi intimitás csak akkor lehetséges, ha nem zárkózunk egy fal mögé, ha nem játsszuk el, hogy nekünk semmi sem árthat. Főleg a férfiaknak szóló tanácsként hangzik el: légy érzékeny, őszinte, vállald fel magad!

A hétköznapi életben persze még mindig ennek az ellenkezőjét hallják a fiúk, de igazából a lányok is. Ne add ki magad, ne mutatkozz gyengének, légy erős, ne lássák meg, hogy sebezhető vagy, mert ki fognak használni, nevetségessé válsz. És tényleg: vajon melyik iskolában vagy gyerekközösségben van olyan hangulat, legyen az a világ bármely pontján, ahol az érzelmek őszinte kinyilvánítása, az ellágyulás nem csak megengedett, hanem még pozitív dolognak is tekinthető? Egy olyan világban, ahol már nem csak a közvetlen környezetünk, hanem a neten keresztül bárki, tényleg bárki kinevethet, kicsúfolhat, mémet csinálhat belőlünk, eddig elképzelhetetlen mértékű megszégyenítés részei lehetünk? Nincs itt hatalmas ellentmondás?
 

 

De, nagyon is van. Aki arra buzdít, hogy légy őszinte és sebezhető, az úgy tesz, mintha ideális világban élne, ideális emberek között, akik megértők, lojálisak, empatikusak, és sose élnének vissza azzal, amit elmondtak vagy megmutattak nekik. De a világ nem ilyen. És a randizás világa sem ilyen. Nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mert semmi nem csábítóbb, mint egy bimbózó kapcsolat, ismerkedés, mikor lassan elhisszük, hogy olyasvalakire bukkantunk, aki megért és aki előtt érdemes megnyílni… hogy aztán ráébredjünk: hatalmasat tévedtünk.

Mégsem megoldás elzárkózni, falakat húzni, keménynek mutatkozni, hiszen akkor kizárjuk magunkat az intimitásból. Nem jöhet létre valódi kapcsolat két ember között, ha nem tanulják meg ezt a fajta, mélyebb átadást. Csak nagyon nem mindegy, hogy kivel szemben és mikor mutatkozunk sebezhetőnek. Nagyon nem mindegy, hogy kinek mit és mikor árulunk el. Az intimitás mindig kockázat és ezt a kockázatot kezelnünk kell.

A bizalom lassan épül fel: a vágy sokszor mérföldekkel a bizalom és a valódi érzelmek előtt jár. Van, aki meg tudja különböztetni a vágyat, a rajongást a valódi érzelmektől, de kezdetben ez nagyon nehéz. És – legyünk őszinték --, évek, akár évtizedek múlva is adódhat olyan esemény egy kapcsolatban, amely átírja a korábbi bizalmat és olyan reakciókat vált ki emberekből, amelyek alapján megbánhatjuk, hogy megbíztunk bennük.

De persze ennek a bizalomvesztésnek is különböző szintjei vannak. Ha a partnerünk csak haragszik, de nem rosszindulatú, akkor például lehet, hogy ellenünk felhasználja mindazt, amit intim pillanatainkban megtudott tőlünk, de nem tárja mások elé, nem áll nyilvános bosszút. Vannak expartnerek, akik az utóbbitól sem riadnak vissza. Hogy honnan tudjuk előre, ki miként reagál majd? Nem tudjuk. De minél stabilabb személyiség valaki, annál inkább remélhetjük, hogy nem reagál extrém módon, ha olyasmit teszünk, ami nem tetszik neki, ami számára a vörös vonalak átlépését jelenti.
 

 

Komoly ismerkedésnél a legnehezebb az időzítés, hiszen eleve az a célunk, hogy nagy intimitással jellemezhető kapcsolatot kezdjünk, ezért nem érezzük úgy, hogy meg kéne játszanunk magunkat, ugyanakkor a túl hamar túl komoly vizekre evezni kontraproduktív lehet: a partner először a játékos, humoros, kellemes énünkre kíváncsi, alapvetően jól akarja érezni magát. Különösen a férfiak számára lehet ijesztő, ha egy nő rögtön elköteleződésről, családalapításról vagy traumákról kezd beszélni, mikor ők még csak ott tartanak, hogy legyen szórakoztató egymás társaságában lenni és működjön a kémia. Olykor persze fordítva is megtörténhet: a férfi érez hirtelen nagyon sokat és akar máris elköteleződni. Ha a két ember ritmusa alapvetően különbözik, még akkor is kihátrálás lehet a vége, ha egyébként mindketten a komoly kapcsolat szándékával kezdtek ismerkedni.

Nehéz egymás ritmusához és érzelmi állapotához alkalmazkodni, főleg, ha nagyon tetszik valaki, nehéz megtalálni a lelkesedés és a türelem közötti egyensúlyt. De a kapcsolódás akkor lesz sikeres, ha ritmus tekintetében tudunk alkalmazkodni. És mindig a gyorsabbnak kell lassítania, mert az érzelmeket nem lehet siettetni.

Sebezhetőnek is csak akkor mutatkozzunk, amikor már igény mutatkozik rá, amikor már tényleg elértük azt a szintet, hogy biztosak vagyunk a folytatásban. Elsősorban stabil, felnőtt, magabiztos partnerre vágyik mindenki, aki felnőtt kapcsolatot akar: a bizonytalanságainkat bőven ráér később felvállalnunk. Nyilván nem arról van szó, hogy játsszuk meg magunkat, hanem arról, hogy mutassuk meg: képesek vagyunk érett kapcsolódásra.