Bevalljuk, eltitkoljuk, zavar, nem zavar? A múlt árnyai

Minél idősebbek vagyunk, annál több dolog lehet a saját múltunkban, amit inkább eltitkolnánk és a partnerünkében is, amit inkább ő titkolna el. De minél érettebbek vagyunk, annál kevésbé foglalkoztat az ilyesmi, talán, mert nagyon régen történt dolgok érvényüket vesztették vagy mert pontosan tudjuk, hogy mi sem vagyunk ma született bárányok és sokkal megértőbbekké válunk az idők során.

Ennek ellenére persze még érettebb emberek esetében is adódhatnak olyan dolgok, amelyek zavaróak, bármilyen régen történtek is. Nagy dilemma, hogy mit meséljünk el egyáltalán és mikor. Kinek fedjük fel legintimebb titkainkat? Vajon nem él majd vissza velük az illető? Hiszen ez bármikor előfordulhat, főleg manapság, mikor annyira egyszerű kitenni egy posztot a közösségi médiába, amelyben úgymond lelepleznek minket…

Nem árt tehát az óvatosság: érzékeny információt könnyelműen ne osszunk meg olyannal, akiben még nem bízunk. Na de megosszuk-e azzal, akivel már együtt vagyunk egy ideje? Hiszen akkorra már kialakult bennünk némi érzelmi kötelék és bizony tétje vagy egy sokkoló múltbéli ballépés beismerésének. Lehet, hogy az egész kapcsolatunk rámegy, ha a másik tudomást szerez róla? Lehet, hogy már soha többé nem fog úgy ránk nézni, mint addig?

Persze, nagyon mély kötelék esetén előbb-utóbb szinte mindenre fény derül majd (bár mindenre soha, ezt ne is várjuk), de ha a múltbeli ballépésnek nincs kihatása a jelenre, nem jelent kockázatot, nem határozza meg emberi minőségünket a jelenben, akkor nem vagyunk kötelesek kitárulkozni. Megtehetjük, de ez ne legyen elvárás senki részéről. A fájdalmas vagy szégyenletes titkok (olykor ráadásul olyan titkok, amelyeket szégyellünk, bár nem mi követtük el, hanem ellenünk követték el) mérgezhetik a lelket, de az is lehet, hogy már feldolgoztuk őket (szakmai segítséggel például) és nem szeretnénk újra vájkálni ezekben a dolgokban.

Nagyon lassan alakul ki két ember között olyan jellegű kapcsolat, amelyről biztosan tudhatjuk, hogy tartós lesz és abban sem kételkedünk, hogy az illető megérti majd, mi történt a múltban és ettől nem fog eltávolodni tőlünk. Nem minden kapcsolat ilyen, még akkor sem, ha évtizedekig élünk együtt és azt hisszük, hogy bízhatunk egymásban.

Nem hiszem, hogy létezne erre általános szabály. Hogy mikor mondjuk el, ha abúzus áldozatai voltunk például. Hogy elmondjuk-e valaha. Elmondjunk-e egyéb traumákat, csalódásokat. Sokan igen hamar kiöntik a lelküket, legalábbis ezt tapasztaltam. Sok ember nagyon vágyik arra, hogy elmondja a múltjából a legnagyobb titkokat, pedig még nem is találkoztunk és nem is biztos, hogy valaha találkozunk.

Online ismerkedésnél egyébként szerintem sokkal gyorsabban is megy ez, mint a hagyományos úton, mert amíg anonim maradok, addig sokkal könnyebben mesélhetek… De lehet, hogy éppen ettől a korai bizalmaskodástól veszítem el a kedvemet és zárom le az ismerkedést, mert rájövök, hogy túl sokat árultam el magamról… Vagyis az, ha nagyon is meg akarom osztani a titkaimat, nem biztos, hogy jó irányba viszi az ismerkedést.

De a múltnak nem csak szégyent okozó árnyai vannak: ott rejtőznek a volt partnerek és a sokaknak büszkélkedésre okot adható kalandok is… Ha valaki túlságosan sokat árul el eddigi hódításairól valakivel szemben, akinek nem voltak ilyen sikerei, az is visszatetsző lehet. Bár az illető azt hiszi, hogy ettől vonzóbb, klasszabb lesz a partner szemében, sőt, lehet, hogy még rátesz néhány lapáttal az igazságra, valójában elidegeníti magától az illetőt, aki vagy úgy érzi, hogy kevés, hiszen nem büszkélkedhet ennyi tapasztalattal, vagy úgy érzi, hogy a partner túl szabados életet élt vagy nem tiszteli az ellenkező nemet, nem megbízható.

Még ha ezek a kalandok a múlt részét képezik is, felemlegetésük lehet visszatetsző, főleg, ha hencegés formájában kerülnek elő. Az sem jó persze, ha másnak adjuk ki magunkat, mint akik vagyunk, de sok múlik az időzítésen, a stíluson és azon, mennyire határolódunk el egykori viselkedésünktől. Lehet, hogy közben sokat komolyodtunk, és már nem úgy állunk a kapcsolatokhoz, mint egykor, de ezt az egész viselkedésünknek is tükröznie kell, nem csak a szavainknak.

Legjobb, ha egy ismerkedés kezdetén nem csapunk bele a lecsóba, nem tárjuk a partner elé a titkainkat, csak akkor jövünk elő ezekkel, amikor már biztonságban érezzük magunkat, és akkor sem mindegy, hogy miként és mennyit árulunk el.