Mit üzen a lakásod arról, hogy készen állsz-e egy párkapcsolatra?

Gondolkodtál már azon, mennyire befolyásol a mindennapi környezeted abban, hogy sikeres legyél a társkeresésben? Vajon mentálisan fel vagy-e készülve arra, hogy beengedj egy másik embert az életedbe, vagy az egész életviteled, a lakásod, a kocsid, az öltözéked, a szokásaid azt sugallják neked és a környezetednek, hogy ott nincs helye senkinek rajtad kívül?

Jártam már néhány, régóta szingliként élő ember otthonában, és bizonyos tendenciák nagyon is szembetűnőek. Nézzük, melyek ezek és hogyan lehet rajtuk változtatni.

1. A berendezés egy személyre szabottsága

Tipikus, hogy az ember vendégként bemegy egy legénylakásba és nincs hová leülnie. Mert egy szék van, vagy akár több is lehet, de azokon fel van tornyozva valami ruha, egyéb holmi. Vagy akad egy darab rendkívül kényelmes gamer szék, aztán semmi egyéb. A konyhában kényelmetlenül lehet csak helyet foglalni, a hálóban nem franciaágy áll, az egész berendezésről ordít, hogy ez egy egyszemélyes háztartás, ahol a vendég csupán megtűrt szereplő. Semmi nem utal rá, hogy a házigazda marasztalni akarná. Még jó, ha van két pohár vagy két bögre…

2. Igénytelenség, rendetlenség, elhanyagoltság

Messze nem igaz minden egyes szingli háztartásra, de főleg agglegények esetében többször láttam már jelét, hogy nem igazán adnak a környezetükre. Egyik-másik ennek annyira a tudatában van, hogy maximálisan el is kerüli, hogy bárkit meghívjon a lakására, és csak saját elbeszéléséből tudom, mi a helyzet nála. Mások meg simán felhívnak egy nőt, aki ott szembesül az infernális környezettel. Hogy ne legyek igazságtalan: nőben is létezik olyan, aki elhanyagolja a takarítást, rendrakást, és olykor ennek egészségügyi okai is lehetnek. De ha változtatni akarunk a szingliségünkön, akkor az otthonunknak készen kell állnia mások fogadására.

3. Elavult bútorok és dekoráció

Lehet, hogy a berendezés nem igénytelen, csak annyira régi, hogy kicsit sem tükrözi a tulajdonos személyiségét. Mondjuk a kamaszkori poszterek vannak még a falon, vagy a lakást a nagyszülőktől örökölte az illető és még az ő tárgyaik között él, a falat se festette ki, a bútorok a 70-es, 80-as évek ízlésvilágát tükrözik, semmi nem utal arra, hogy a jelenlegi lakója mit kedvel, milyen az ízlése. Maximum hozzátett egy-két modernebb darabot, de az összhatás eklektikus, illetve inkább azt tükrözi, hogy a lakás tulajdonosa egyáltalán nem tartja fontosnak, milyen környezetben tölti mindennapjait.

4. Minimalista környezet

A lakás lehet tipp-topp és kifejezetten tiszta, modern, de alig van benne bútor, a falon semmilyen kép, esetleg még ágy sincs, mert egy matrac pont megfelel, a földre kell ülni, mert az illető szerint a szék felesleges tárgy és ha viszünk valamit ajándékba, amit nem lehet azonnal megenni, valóságos sértésnek számít, mert az illető csak a feltétlen nélkülözhetetlen dolgokat tűri meg a lakásában. Ettől aztán senki se fogja jól érezni magát az adott helyen: konkrétan nélkülözhető „dologként” definiálhatja magát.

5. Múzeumszerű lakás, ahol az emberi jelenlét feleslegesnek hat

Elsősorban sikeres, jól kereső szingli nőkre jellemző, hogy lakberendezővel alakíttatják ki otthonukat, amelynek állandóan tökéletesnek kell lennie, lehetőleg olyan fehér vagy világos tónusú bútorokkal, hogy a legkisebb szennyeződés is látszódjon rajtuk. A vendéget már a belépéskor felszólítják, hogy vegye le a cipőjét és kap egy teljesen kényelmetlen papucsot: férfi legyen a talpán, aki papucsban csoszogva szánja rá magát a csábításra.

6. Olyan otthon, ahol a kisállatoké a főszerep

Nincs semmi bajom a kutyákkal, macskákkal, nyulakkal, hörcsögökkel… De ha valakinek a lakásán az érződik, hogy itt a tulajdonoson kívül csak állatoknak van hely, az ő igényeik állnak mindenek felett, az sok potenciális partnert elijeszthet. Érdemes olyan párt keresni, aki osztja az adott kisállat iránti szenvedélyünket vagy legalábbis nem irritálja, hogy ennyire fontos nekünk.

7. Valamilyen szubkultúrához való hangsúlyos kötődés jelei

Lehet az egy hobbi, vagy a hivatásunk, lehet egy vallási csoport vagy zenei szubkultúra, ha az otthonunkat teljesen áthatja az adott világhoz való kötődés, annak az értékrendje, képi és tárgyi világa, mindenki, aki a szubkultúrán kívülről érkezik, kényelmetlenül fogja érezni magát benne. Mondjuk, ha egy festőnek a műhelye és a lakása egy és ugyanaz, ha egy autóbolond a garázs fölött lakik vagy éppenséggel a garázs és a lakás egyben van, ha egy zenész kéglijében mindenütt hangszerek, erősítők, ehhez kapcsolódó bútorok és tárgyak hemzsegnek… Akkor az is azt sugallja, hogy az illető élete már tele van, nincs hely senki más számára. Maximum átmeneti vendégként tekintenek rá.

Ha valamelyik típusban magadra ismertél és eddig még soha nem gondoltál rá, hogy ezek a dolgok mennyire fontosak, szánd rá magad a változtatásra. Persze, ha valóban tartós partnert szeretnél, akit tényleg beengednél az életedbe. Teremts helyet a számára, a lakásodba érve érezze magát otthon, biztonságban, kellemesen, legyen a környezet marasztaló… Tükrözze a személyiségedet, de a személyiséged ne árasszon el benne mindent!

Lehet, hogy a legjobb, ha teljesen új alapokra helyezed a lakásod: ha túlságosan egyszemélyes a háztartás, vegyél még bútorokat, konyhai eszközöket, kiegészítőket. Ha elhanyagolt és nem érzed úgy, hogy egyedül is rendet tudsz teremteni, hívj takarítóbrigádot, lomtalaníts, fogadj fel bejárónőt, anyagi lehetőségeidtől függően tégy azért, hogy igényesebben tudj élni. Ha csak elavultak a dolgaid, újítsd meg a lakásod, cserélj le pár bútort, vedd le a sötét hangulatú tájképet a falról, és így tovább. Ha túl múzeumszerű a kégli, kezdj el élni benne – persze lehet, hogy ehhez pszichológus is kell, akivel kibogozhatod, miért élsz úgy, ahogy…

A lényeg az, hogy a környezeted nem csak a potenciális partnereknek sugall valamit, hanem neked, magadnak is. Sok lakás azt sugallja a tulajdonosának, hogy egyedüllétre van kárhoztatva és nem is érdemes próbálkoznia. Ha úgy érzed, hogy a tiéd is ilyen, akkor kezdd el még ma a változást!