Amit a pszichopatáktól és a vámpíroktól tanulni lehet a csajozás terén

Egyik hétvégém során két pszichológus ismerősömmel kávézgattam a belvárosban, egyikőjük épp munkahelyi tapasztalatáról számolt be. Vezető pozícióra kerestek megfelelő személyt és nőkkel értékeltették a jelentkezőket. A három férfi profiljából, (akiknek utólag végül megszavazták a bizalmat a hölgyek) kitűnt, hogy mindannyian pszichopátiás vonásokkal rendelkeznek.

Persze ez csak egy példa, nem állíthatjuk, hogy statisztikai relevanciával rendelkezik, de ez a story valamiért mégiscsak kérdéseket vetett fel bennem.

Mi is jellemző az efféle emberekre (férfiaknál gyakoribb egyébként)?

A klasszikus triász szerint, három tény mindenképp: 1. nem tanulnak, 2. nem szeretnek, 3. nem szoronganak. De ne arra gondoljunk itt, hogy a nem tanul egyenlő azzal, hogy egy ostoba, merev fajankóról van szó, korántsem! Ha eszünkbe jut Hannibal Lecter, vagy a Keresztapa valamelyik karizmatikus alakja, bizonyosságot nyerhetünk arról, hogy az efféle jellem gyakran társul magas intellektuális képességekkel. Az, hogy nincs empátiája (nem szeret) az illetőnek, nem azt jelenti, hogy érzelmi intelligenciája sincs! (Érthetem és manipulálhatom a másik érzelmeit úgyis, hogy közben egyáltalán nem érzek vele együtt).

Hogy miért emeltem ki vastagon az utolsó két szót, az rögtön ki fog derülni. Azt vallom, hogy Isten sosem ad valamiből csak rosszat, vagy csak jót. A nagy kereszt egyben nagy áldás is (és ez fordítva legalább ennyire igaz).

Jó ideje tanulmányozom már klienseim körében azon férfiak viselkedését, akik problémákkal küzdenek az ismerkedés, randizás terén és több lényegi jellemzőjük közül megemlítek most egy olyat, mely legtöbbjükre igaz. Ez pedig a nőkkel való kapcsolatteremtéshez rendelhető szorongásuk.

Mi ezzel a baj?

Többek között az, hogy e szorongás megzavarja a tudat alatt zajló, szabad és kötöttségektől, görcsöktől mentes kommunikációt és játékot, másrészt pedig meg is terhelheti a leányzót, hiszen a szorongásból, mint olyanból gyermeki minőségre asszociálunk, ami meghívhatja nő partnerünkből a „szülőt”, aki aztán segíthet megnyugtatni, oldani a feszkót bennünk férfiakban. És ez tapasztalataim szerint eleinte nem igazán szokott bejönni a nőknek (főleg nem az első randin, később párkapcsolati helyzetekben alkalmanként belefér, sőt!).

Saját megjegyzés: Az „érzékenyebb pasik” szerintem nem azért sikertelenebbek a csajoknál, mert nyálasak, hanem, mert általában véve szorongóbbak, neurotikusabbak. Az érzékenységükhöz társuló fantáziavilág, romantika és színes gazdagság, csiszolt, kezelt szorongásszint mellett igazi érték és hatalmas aduász (egy „unalmasabb, hétköznapibb” fráterhez képest). Mondom ezt én is, szintén „érzékeny férfiként” lassan harminc fele közelítve és látva ennek az adottságnak az előnyeit (ehhez nyilván szükség volt arra, hogy megtanuljak kezdeni valamit a bennem élő „szorongó kis emberrel” is).

Miért jó tehát pszichopatának lenni, vagy részben ő rájuk jellemző vonásokkal rendelkezni akkor, ha pasasok vagyunk és hódítani akarunk?

Azért, mert ez a jellegzetesség rövid távon adaptív értékkel bír. Gondoljunk csak bele, mi az alapvető baj a szorongással? Az, hogy lelassítja a spontán reagálást (mert valamilyen veszély jelenlétét feltételezi a háttérben) és merevvé teszi az ösztönös cselekvést (értéke is van, de az most nem ide tartozik). Ha evolúciós perspektívában, tágabb keretben szemléljük a kérdést, egyből logikusnak tűnhet ez a megállapítás. A gyors és helyzethez illő reakciók és az erkölcsi alapú mérlegelés nélküli csúcsönzés akár megnövelhette egykor az életben maradási esélyeket. Társadalomban már szükség volt legalább a „kooperáció látszatának keltésére”, hiszen legalább ennyire bizonyított kutatási tény, hogy a „csalók” ellen szintén jól fejlett evolúciós mechanizmusaink, sőt még érzelmi megéléseink is védőpajzsként szolgálnak. Ilyen tipikus, alapérzelmünk például az undor, ami viselkedéses aspektusában például a „kiközösítésben” nyilvánul meg. Ezért kell a pszichopatának intelligencia, mert ezáltal tudja az együttműködés látszatát kelteni.

Mi is történik a szorongó manussal a randevún?

A felettes énje norma és értékeket megformáló alkotórendszere korlátok közé szorítja az ösztönvilág szabad és gátlásoktól mentes útját („ezt lehet/ezt tilos, ezt így kell, azt úgy kell, stb.”). A szorongó férfiak legtöbbször már a visszautasítástól is rettegnek, mert ezt is egyfajta büntetésként élik meg. (Szemben ugye a pszichopatával, aki hétköznapi szóval „leszarja” ezt és azt közvetítheti, hogyha te nemet mondasz, majd találok mást). Ő rajta a rezgések szintjén is érezhető a szorongás, még beszélnie sem kell hozzá. A pszichopaták közül sokan teljesen „szorongásrezgésektől” mentes, letisztultan homogén, vegytiszta, vágykeltő üzeneteket tudnak küldeni a női tudattalan felé. Mivel a felettes én nem elemez, kontrollál és szabályoz (nincs lelkiismeret), már az energiáik áramoltatása során is csupán az evolúciós érdekeket és kívánságokat tisztán és torzításmentesen közvetítő jelzéseket továbbíthatnak és ez általában nagyon vonzóan hat. Mindemellett megbízhatónak és kedvesnek is tűnhetnek, ami befogadhatóvá alakítja, szalonképessé teszi az előbbi magnetikus hatású jellegzetességet. Erre mondják szakmai körökben: pszichopata báj.

Egy kis kitérő így a végére.

Miért izgatják a nőket például annyira a vámpírok? Azért, mert van bennük valami ellenállhatatlan. Azt sugározzák, hogy megszerzik a „vért”, amire vágynak, akár minden önzés árán és a létező összes korláton keresztül is és ez a meginghatatlan elszántság (az erősen szorongó ember ugye ezzel ellentétben bizonytalan), delejező erővel bír. A vámpír a vérrel való kapcsolata szempontjából nagyjából ugyanolyan, mint a pszichopata a világi és egyéb javakhoz (szex, pénz, hatalom, kapcsolatok, stb.), érdekekhez fűződő viszonya alapján. Ez egyszerre félelmetes is és kimunkált intelligencia nélkül némely pszichopatáktól inkább megijedhetünk, az intellektus maszkjával azonban bármit képesek lehetnek elhazudni nekünk. Nem véletlen, hogy a sikeremberek között annyi a pszichopátiás alkat.

Mi lehet a tanulság mindebből? Váljunk szociopatává és forduljunk a társadalom ellen? Nem. De a zavaró szorongás feltérképezése és felszámolása mindenképp cél lehet akkor, ha a hódításaink során sikeresebbé akarunk válni, mert ez a kisugárzásunkat és a kommunikációnk rejtett tartalmát változtathatja meg.

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu