Kudarc címkével ellátott bejegyzések

A társkeresők többsége mindent elkövet, hogy jól nézzen ki egy randin. Jóval kevesebben vannak azok, akikben felmerül, hogy esetleg a személyiségükben lehet valami elakadás, és ezért nem találnak társat. És még kevesebben próbálnak ezen változtatni. Pedig sok mindent lehetne tenni.

Számtalan olyan téves hiedelem él a fejükben, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, mi azonban mélyen hiszünk bennük, és egy pillanatra se jut eszünkbe, hogy megkérdőjelezzük a gondolat igazságát. Így viszont teljesen szabotáljuk a társtalálásunkat – anélkül, hogy tudnánk róla.

A társkeresésről általában azt gondoljuk, hogy a nagy Ő majd egyszer csak bekopogtat az ajtón, vagy leszólít egy kávézóban, és egyik pillanatról a másikra kialakul a szerelem. A valóságban azonban a társkeresés időszaka nem mindig egy rózsaszín leányálom. De mitől lehet nehéz?

Sokan azt hiszik, azért kudarcos a társkeresésük, mert nem elég szépek és vonzók. De tényleg csak ezen múlna minden? Természetesen korántsem. Nézd meg Jánosi Valéria mentálhigiénés szakember, coach és mediátor videóját a Randiblogon!

Sajnos sok olyan társkereső van, aki úgy érzi, hogy csak kudarcok érik, és idő előtt abbahagyja a randizást. Mutatok néhány klasszikus hibát, amit elkövetnek, és néhány megoldást is, ami segít túllendülni a problémákon.

Gyakran előfordul, hogy olyan partnerbe szeretünk bele, akivel képtelenek vagyunk együtt éni. Más az értékrendje, nem úgy viselkedik, ahogy elvárjuk, olyan szokásai vannak, amitől a hajunkat tépjük. Hogyan kerülhetjük ki ezt a csapdát?

Társat találni néha rendkívül frusztráló: béna randik, félbemaradt levelezések, visszautasítások. Még a lelkileg legegészségesebb embert is megviselik ezek a kudarcok. Mégis van néhány dolog, amellyel felvértezheted magadat.

Nézd meg Jánosi Valéria, mentálhigiénés szakember, coach és mediátor videóját, aki rávilágít arra az okra, ami miatt a párkeresés leggyakrabban kudarccal végződik.

Miért érezzük úgy, hogy inkább a kudarcainkból, ballépéseinkből jobb viccet csinálni, semmint a boldogságunkat világgá kürtölni? Tényleg senkit nem érdekel mások sikere, és egyáltalán miért olyan elfogadhatatlan, ha valaki fütyül a sztrereotípiákra és kiáll magáért?

Hányszor mentél már haza azzal a kellemetlen, keserű, felemás érzéssel, hogy a fenéne, megint kudarcot vallottam, elvétettem a lépést, valami miatt nem működött a dolog? Kudarcot vallunk a tanulásban, a munkában, a sportban, elkönyvelünk kisebb és jelentőségteljesebb vereségeket. de talán...