Túl sok vagy, kislányom

Mikor az ember lánya azt hallja, hogy ő túl sok a férfiaknak, az elég mellbevágó tud lenni. Mi az, hogy túl sok? Túl eleven, túl okos, túl szép, túl szabad, túl szexmániás, túl nyomulós, túl sportos, túl független, és még sorolhatnánk. Mindaz, ami a fiúk esetében inkább kiválóságnak, erénynek számít, amitől őket a társadalom nagyra értékeli (na jó, talán a szexuális teljesítményt nem annyira), a nők esetében sokszor éppen ellenkező előjellel jelenik meg: nem kell, ami túl sok. Nem kell, mert aki ennyi minden egyszerre, ahhoz csak hozzá méltó pár való és abból bizony kevés van. 

Ha azt hisszük, hogy mostanra az emancipáció már eljutott odáig, hogy a nők okosságát, talpraesettségét, rátermettségét, sokoldalúságát ugyanúgy értékelje, mint a férfiakét, akkor sajnos tévedünk. Persze, vannak helyzetek, amelyekben örülnek egy tehetséges nőnek, főleg, ha az életük múlik rajta, de még mindig nagyon erős a beidegződés, hogy a nő ne akarja túlszárnyalni a férfiakat. Sőt, azt is mondják, hogy a tehetséges, sokoldalú nők önmaguknak is ártanak azzal, ha mindent megmutatnak magukból, hiszen ezzel csak elijesztik a pasikat, mivel a férfinak alapvető igénye, hogy úgy érezze: jobban ért mindenhez... Vagyis az okos nő ráhagyja a férfira, hogy ebben az illúzióban ringassa magát, miközben ő maga tartja a gyeplőt. 

Szerencsére azért mindig akadnak férfiak, akik nem ijednek a túláradóan valamilyen nőktől, hanem kihívásnak, kalandnak tekintik őket. Akiknek pont arra van szükségük, hogy a partnerük ilyen legyen. De olykor nagyon nehéz kivárni, amíg felbukkan az a férfi, aki értékelni tudja az átlag feletti nőt. És a túl ilyen-olyan lány a késlekedésből levonhatja azt a következtetést, hogy valóban szürkébbé kellene válnia. Hogy akkor lesz kapós, ha visszafogja magát. 

De sok nő nem csak a férfiak vélt vagy valós igényei miatt teszi ezt, hanem azért, mert úgy érzi, nem szárnyalhatja túl a saját anyját. Nem esne jól a mamának, ha ő többre jutna, sikeresebb lenne, ügyesebben intézné a dolgait. Ilyenkor a lány tudatalatt is szabotálja a saját teljesítményét. Vagy azzal kompenzálja az anyját a szakmai sikereiért, hogy kevésbé nőies, nem száll versenybe ezen a pályán. 

Sőt, nem egy olyan nővel is beszéltem már, aki kifejezetten attól fél, hogy valamilyen módon reprodukálja az anyja sikertelenségeit, mert önkéntelenül is a nyomdokaiba lép, pedig korábban tisztán látta, mit nem szabadna úgy csinálnia, ahogy az idősebb korosztály szokta. De mi lesz, ha az anya majd irigyen néz rá a sikereiért, és nem tud együtt örülni vele? Sok lánynak titkos félelme ez, ami ugyancsak visszafogó erővel bír. 

Az apa szerepe némileg különbözik, de ha jelen vannak a lányuk életében és tényleg törődnek vele (ami sajnos sok esetben nem történik meg), akkor ők is nagy befolyást gyakorolnak a lány párkapcsolati, de akár szakmai sikerességére. Lehet, hogy dinasztikus logikát követve kifejezetten ők akarják kiválasztani leendő vejüket, de az is lehet, hogy annyira kötődnek a lányhoz, hogy senkit nem tartanak hozzá méltónak. Ha erős bennük a patriarchális szemlélet, nem nézik jó szemmel, ha a lány a munkaerőpiacon akar érvényesülni, és főleg zokon veszik, ha úgy tűnik, túl fogja őket szárnyalni. 

Ha pedig zavarba ejti őket a lányuk kibontakozó nőiessége, és nem tudják magukban kezelni a témát, kifejezetten kellemetlen alakokká is válhatnak, akik rombolják a lány önbizalmát. 

Elképzelhetetlen erőt és tartást ad, ha egy nő úgy érzi, hogy engedélyt kapott a sikerességre - és ebben a szülők szerepe nagyon meghatározó. Ha úgy érzi, hogy nem baj, ha túl sok, éppenséggel teljesen oké. Az ilyen nő annyira magabiztos lesz, hogy nem lesz gondja a férfiakkal, mivel nem akar senkinek görcsösen bizonyítani. A felszabadult, önmagával tisztában lévő nő pedig mindenképpen vonzó.