Zavar, hogy jóban van az exével

Szakértői rovatunkban ezentúl Randi Andi life coach, a Randivonal által ajánlott Ezért vagy még egyedül című könyv szerzője  válaszol az olvasói kérdésekre.

Olvasónk kérdezi:

„Hogyan kezeljem ha a párom jóban van az exével? Rettenetesen zavar, féltékeny vagyok, egyelőre úgy érzem, hogy nem fogom tudni kezelni normálisan és előbb-utóbb robbanni fog a bomba részemről.”

Kedves Társkereső!

Miért annyira furcsa, ha valaki jóban van az exével?

Nemrég olvastam egy könyvet Oya Baydar tollából, amelyben macskák lamentálnak azon, hogy mennyire furcsák az emberek a párkapcsolatokban megfigyelhető állandó birtoklási vágyukkal. Ha valakivel együtt vannak, annak nem csak a jelenét és jövőjét, de a múltját is akarják, továbbá minden percét, gondolatát és érzését. A macskák fejébe ez sehogy sem fér bele, és ha kicsit hátrább lépsz és onnan nézed a problémát, Te is látni fogod, hogy valóban irreális egy embert egy az egyben, szőröstül-bőröstül, érzésestől és gondolatostól birtokolni.

Természetes, hogy a párodnak előtted volt más is az életében. Miért akkora probléma ez? Neked nem volt? Mit mond el előző kapcsolataidról az, hogy szakítás után egymás felé sem néztek, és soha többé nem beszéltek egymással? Ha a szexen kívül más alapja is volt a kapcsolatnak, miért olyan nehéz elképzelni hogy hosszú évek alatt barátsággá szelídült a dolog, méghozzá olyan „mi mindenen túl vagyunk már” szoros barátsággá, ami biztos támaszt nyújt akár egész hátralevő életedre? Valóban van alapja a féltékenykedésnek, vagy csupán a benned lévő korlátok miatt elképzelhetetlenek számodra a fentiek?

Ugyanilyen korlátnak tartom azt, amikor valaki a „férfi és nő között nem lehet barátság” szólammal jön. Miért ne lehetne? Mert esetleg szexuálisan megkívánják egymást? Előfordulhat, de egyáltalán nem törvényszerű és ha ebben hiszel, az emberiség felét azonnal kizárod, ami a baráti kapcsolatokat illeti. Nem luxus ez egy picit?

Ne etesd a zöld szemű szörnyet!

És érdemes megvizsgálni a benned levő féltékenységet is, amire lehet, hogy a párod semmiféle okot nem szolgáltat, de te mégis szenvedsz tőle. Bizonyos esetekben a féltékenység nem más, mint a benned lévő önértékelési probléma másikra történő kivetülése. Sok olyan klienssel találkozom, aki nem hisz magában, és ezért állandó visszaigazolást vár a környezetétől. „Ugye szeretsz még?” – nyaggatják állandóan a párjukat, akinek egy idő után ebből elege lesz. Rosszabbik eset, ha mindenben bizonyítékot keresnek arra, hogy a másik már nem szereti őket annyira – egy idő után igazuk is lesz ebben, mert nem lehet olyan kapcsolatban sokáig élni, ahol nap mint nap szívja le az egyik fél a másik energiáit ilyenfajta játszmákkal.

Tehát: lehet féltékenykedni, robbanhat is a bomba, kérdés, van-e alapja, értelme és főként, megéri-e?

Üdvözlettel,

Randi Andi