Verticordia szerző bejegyzései

Sok pszichológus javasolja a naplóírást és a listakészítést terápiás célzattal és ha belegondolunk, még egy bevásárlásnak is érdemes úgy nekiindulni, hogy listát írunk a legszükségesebb dolgokról, amelyeket mindenképp be akarunk szerezni. Ha állást keresünk, ha kocsit akarunk venni, ugyancsak érdemes összegyűjtenünk a legfontosabb szempontokat. Így kézenfekvő lenne a társkeresés esetében is rendelkezni egy megfelelő listával. De vajon mennyire célravezető egy ilyen lista, miben érdemes ragaszkodni hozzá és miben nem?

Vajon létezik-e valahol egy nagy könyv, amelyben meg van írva, hogy melyik zsák melyik foltjával? Létezik-e lelki társ, egyetlen ember, akit Isten, a sors, az univerzum vagy bármilyen felsőbbrendű akarat mellénk rendelt, nekünk csak meg kell keresnünk?

Talán nem meglepő, de az, ha valaki gyakorlatilag bárkivel könnyedén megtalálja a közös hangot, az sokkal többet ér, mint a tökéletes fizikum, a szép arc, a magas iskolai végzettség és a vastag pénztárca. A társkeresésnél az a kihívás, hogy olyasvalakivel teremtsünk bizalmi légkört, akivel aztán hosszabb távon már minden gond nélkül tudunk kommunikálni.

A jó külsejű emberek általában könnyebben találnak partnert maguknak, mint a kevésbé előnyös külsejűek. A nagyon is vizualitásra kihegyezett emberi faj számára ugyanis egyszerűen elsődleges jelentőségű a megjelenés. De ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek ugyanaz fog tetszeni, sem azt, hogy a sikertelenségünk elsősorban a külsőnkön múlik és ha azt megváltoztatjuk, minden megváltozik.

Mikor elkezdtél partnert keresni, miért határoztál úgy, hogy szeretnél valakit? Vajon ez a vágy belülről fakad, vagy csak úgy érzed, hogy ezt várja el tőled a társadalom, szűkebb értelemben véve az anyukád, aki állandóan azzal nyaggat, hogy miért nem állapodsz meg már? Valóban társra vágysz vagy kalandra, újabb és újabb izgalmakra?

Vezet-e valahová, ha csak annyit írunk valakinek egy társkeresőn, hogy Szia? Mire a másik esetleg visszaír, hogy Szia… Nos, ez még ugyebár nem ismerkedés. Ha ennyiben maradnak a dolgok, akkor teljesen felesleges volt a köszönés. Ennél azért proaktívabbnak kellene lennünk ahhoz, hogy el is jussunk valahová.

Ahogy egyre nagyobb teret nyer a netes ismerkedés, úgy keletkezik egyre több sikertörténet is. De sok sajtótermék inkább a negatívumokat szereti sorolni, mert a rossz hírekre hamarabb kattintanak az emberek… Így aztán érdemes felidézni, melyek azok az előnyök, amelyek az online társkeresést jellemzik – főleg, ha okosan választjuk ki, milyen felületen és milyen módszereket alkalmazva fogjunk hozzá.

Noha az online társkeresés a kapcsolatok létrejöttének egyre nagyobb százalékában játszik szerepet, mikor első benyomásról beszélünk, sokan még mindig arra gondolnak, hogy az első benyomás akkor keletkezik, amikor valakit először látunk meg a maga fizikai valójában. És ha ez a helyzet, akkor általában nagyon gyorsan döntünk afelől, hogy az illető iránt érdeklődünk-e párkapcsolati/ erotikus szempontból vagy sem… De mi alapján döntünk?

Ha profilt alkotunk, bemutatkozást írunk, levelezünk, első randira megyünk, valószínűleg nem az motivál bennünket, hogy a partner(ek) elé tárjuk a gyengeségeinket. Nagyszerű színben szeretnénk feltűnni. De talán annál kevésbé fog ez sikerülni, minél nagyobb elánnal igyekszünk elrejteni mindazt, amiről úgy gondoljuk, hogy hátráltat, akadályoz. Hiszen úgy nem adhatjuk önmagunkat, ha tele vagyunk kisebbségi érzéssel és ezt kompenzálandó kiválóbbnak akarunk látszani a valóságnál.

Igaz-e, hogy minél több társkeresőre regisztrálunk, annál nagyobbak az esélyeink? Hány partnerrel levelezzünk egyszerre? Mennyire fontos, hogy pontosan előre tudjuk, kit keresünk, és mennyire kell ehhez ragaszkodnunk? A válaszokért olvasd el cikkünket!

Rengeteg romantikus film szól arról, hogy két ember, aki eredetileg ki nem állhatja egymást, egyszer csak, főleg, ha egyszerűen muszáj mélyebben megismerniük egymást valamilyen váratlan esemény kapcsán, végül egymásba szeret. A filmeknek ez érdekes dinamikát ad persze, nem véletlen, hogy sokan írnak hasonló forgatókönyveket: minden néző tudja, mire megy ki a játék, mégis szereti látni, hogyan fordulnak át a szereplők érzelmei. De mennyire valószínű, hogy ez a valóságban is megtörténik?

Most, hogy vége az ünnepeknek és elkezdődnek a hétköznapok, sokan érzik úgy, hogy tiszta lappal indulnának, ami nem mindig jelent csak pozitívumot a környezetük számára. Főleg, mert sokan nem is számítottak semmiféle változásra. Örültek az ünnepeknek vagy éppen nehezen viselték, de abban a hitben éltek, hogy utána minden visszatér a normalitáshoz. És lehet, hogy valaki, aki közel áll hozzájuk, nem pont így gondolta.

Kétség nem férhet hozzá, hogy a hősies viselkedés nagyon vonzó, akár férfiakról, akár nőkről legyen szó, de vajon mi ennek a magyarázata? Hiszen aki hősies, az alkalomadtán sokat kockáztat, tehát egy hosszú távú kapcsolat szempontjából nem a legbiztosabb partner. És egyáltalán mit tartunk hősiesnek?

Bocsánatot kérni az egyik legnehezebb dolog, főleg, ha nem erre vagyunk szocializálva. De nem csak ez esik nehezünkre. Vannak más fontos mondatok is, amelyeknek kimondásához igazán nagy erőfeszítést kell tennünk… Pedig pont ezek a mondatok azok, amelyeket szívesen hallanánk, illetve szeretnénk úgy érezni, hogy a partnerünk komolyan gondolja őket.

Hogyan ne keress társat online? Mi a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz? Ezekre a kérdésekre ad választ karácsonyi filmajánlónk. De persze az ünnepi hangulat és a happy end garantált!

Egy új trend szerint, bizonyos fiatal (vagy nem is olyan fiatal) nők inkább választják az otthon „ülést”, azaz a háztartásbeli (régi betűszóval htb) létet, minthogy munkahelyük lenne vagy akár otthonról folytatnának pénzkereső tevékenységet. Miért olyan kockázatos htb barátnőként élni?

Az utóbbi években divattá vált azt hajtogatni, hogy vállaljuk fel a sebezhetőségünket, legyünk őszinték, amikor érzelmekről van szó, ne rejtsük el, mennyire vagyunk emocionálisak. Hiszen a valódi intimitás csak akkor lehetséges, ha nem zárkózunk egy fal mögé, ha nem játsszuk el, hogy nekünk semmi sem árthat. De aki arra buzdít, hogy légy őszinte és sebezhető, az úgy tesz, mintha ideális világban élne, ideális emberek között, akik megértők és sose élnének vissza mások nyíltságával.

A XIX. század végén még az volt a divat, hogy ha egy úri kisasszonynak tetszett egy fiatalember, akkor igyekezett célzottan pont az orra előtt elveszíteni a zsebkendőjét… Manapság hiába ejtenénk le akár egy csomag papírzsebkendőt is, nem sok fiatalember ugrana, hogy felvegye, de ha még ugrana is, akkor sem értené a célzást. Akkor mit alkalmazhatunk ma zsebkendő helyett, hogy ne legyen olyan direkt a közeledés?

Ahhoz, hogy érdemes legyen fizikai kapcsolatba lépnünk valakivel, elengedhetetlen, hogy legyen köztünk kémia. De mit értünk kémia alatt? Vajon a kémia kifejezetten a biológiai kompatibilitásra utal, vagy ennél sokkal komplexebb dologról van szó?

Vajon egy tartós kapcsolatban érzelem vagy döntés kérdése-e, hogy szeretjük a partnerünket? Általában azt szokás mondani, hogy a kapcsolatok szerelmi mámorral, rajongással kezdődnek, de ennek az állapotnak szükségképpen el kell múlnia és átalakulnia tartós szeretetté. De mikor működhet ez?

Egy kapcsolat elején kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy fontos döntéseket kell hoznunk. Például, ha valamilyen külső körülmény akadályoz meg abban, hogy komolyan összejöjjünk azzal, aki fontossá vált számunkra, és adott pillanatban úgy érezzük, hogy gyakorlatilag bármilyen áldozatot meghoznánk annak érdekében, hogy vele lehessünk, dönthetünk hirtelen és a másik megkérdezése nélkül úgy, hogy ez később se nekünk, se a társunknak nem hoz hosszú távon boldogságot.

Ki ne ismerné azt a helyzetet, hogy ő ugyan nagyon szeretne valakivel lenni, de az a valaki vagy nem akar vagy nem tud vele kapcsolatot kialakítani? Ilyenkor választhatjuk azt, hogy messziről és reménytelenül sóhajtozunk az illető után, meg azt is, hogy megpróbáljuk magunkat úgy kondicionálni, hogy lehetőleg minél hamarabb eltávolodjunk tőle érzelmileg. De hogyan lehet elfelejteni egy ilyen szerelmet?

Míg az Open casting esetén a társkeresés során nem ragaszkodunk mindig ugyanazokhoz a paraméterekhez akár kinézet akár lelki tulajdonságok terén, hanem nyitottak vagyunk olyan emberekre is, akik a zsánerünktől eltérőek, addig a Dating déjà vu pont ennek az ellentéte: ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a partnereink mind lelkileg, mind fizikailag eléggé hasonlítanak egymásra és a problémák sem ismeretlenek.

Az, hogy létezik erős vonzalom első látásra, nem kétséges, mindannyian megtapasztaljuk előbb-utóbb és életünk során többször is. Ha az erős vonzalom egyoldalú, még akkor is lehet belőle szerelem, csak reménytelen lesz és rengeteg szenvedéssel fog járni. De a legtöbb ilyen villámcsapásszerű élménynek nincs folytatása, hogy miért?

Az életben semmi sem tartogat annyi bizonytalanságot, mint az általunk vágyott nem iránti kíváncsiság, a keresés, a reménytelen rajongás vagy éppen valaki másnak a rajongása irántunk, amitől szabadulni szeretnénk, a beleszeretés, az érzés, hogy mégsem szerelem, amit érzünk, és így tovább. De mit lehet tenni ezen félelmek leküzdése érdekében?

Noha azt, hogy a romantikus kapcsolatokban általában ki vall előbb szerelmet, meglehetősen nehéz kutatni, 2011-ben Joshua Ackerman és társai több felmérést is készítettek, amelyek célja az volt, hogy kiderítsék: valóban a férfiak vallanak-e előbb szerelmet, és ha igen, ez vajon miért történik.

Nem volt az olyan rég, hogy Európában is a szülők döntötték el, mikor és kivel házasodjon össze a gyerekük. Elsősorban persze származás, vallási hovatartozás, vagyoni helyzet és társadalmi státusz alapján. Az érzelmek másodlagosak ilyenkor, hiszen a szerelem túlságosan irracionális dolog ahhoz, hogy egy komoly, életre szóló szövetséget alapozzunk rá. Sokkal jobb racionális döntést hozni, aztán a fiatalok majd összeszoknak, esetleg még egymásba is szeretnek. De hogyan működne ez napjaink modern világában?

Mit is jelent az, hogy kedvelünk valakit? Legegyszerűbben arról ismerjük meg a kedvelést, ha az adott ember mellett lazán, felszabadultan tudunk viselkedni, mert olyan kellemes társaság. Még csak arra sincs szükség, hogy folyamatosan beszélgessünk vele, ez a kényszer sincs jelen. És vajon miért van annyira kevés ember, akire ez igaz?

Vannak olyan férfiak, akik valamiért nem tudják felkelteni a nők tartós figyelmét, pedig minden megvan bennük, amit a nők elméletben értékelnek: kedvesek, jólelkűek, hűségesek, szolgálatkészek, kenyérre lehet őket kenni. Akkor mi a baj velük? Miért nem futnak utánuk a nők?

Legyen szó szerelemről vagy kalandról, hosszú vagy rövid távról, az első csók mindenképpen elsődleges fontosságú, olyan határátlépés, ami meghatározó a történések további alakulására nézve. Ha jól sikerül, akkor nagyon messzire juthatunk, ha viszont rossz élmény, akkor abban a pár pillanatban el is dőlhet, hogy nem lesz folytatás. De ahhoz képest, hogy ez ennyire fontos, meglehetősen nehéz lenne meghatározni, hogy mitől is jó egy csók.