Verticordia szerző bejegyzései

Ha te is azok közé tartozol, akik szerint az első 5 másodpercben eldől, vonzódsz-e valakihez vagy nem, akkor az első randik jó részét legszívesebben negyedóra alatt befejeznéd. De nem igazán udvarias dolog faképnél hagyni a másik embert, így azért csak kibírod egy óráig…

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik valamiféle varázslatos belső metronómmal rendelkeznek, és pontosan tudják, mikor mit kell mondani, milyen gesztust kell tenni, nem vétik el a lépést, jókor kezdeményeznek és jókor vonulnak vissza. De hogyan tesz szert valaki erre a tudásra? Tudás ez egyáltalán vagy velünk született érzék? És lehet fejleszteni?

Ahogy a barátságból, együttlakásból, sok együtt töltött időből lehet szerelem, úgy a szerelemből is lehet egyszer csak lakótársi szövetség… Elég, ha nem figyelünk oda eléggé, ha nem viselkedünk nőként és férfiként a kapcsolatban, vagy egy-egy krízis után nem teszünk erőfeszítéseket annak érdekében, hogy újra rátaláljunk a régi közös hangra.

Gyakorta fordul elő, hogy olyan emberekkel kezdünk flörtbe vagy egyszerű beszélgetésbe, akik nem indítják be különösebben a fantáziánkat, de azért kellemes társaságot nyújtanak, és amíg nincs erősebb jelölt, addig jólesik velük cseteljünk és társalogni. Érdemes egy ilyen kapcsolatot fenntartani, húzni az időt, vagy jobb, ha azonnal nemet mondunk?

Ha két ember abból a célból ismerkedik, hogy előbb-utóbb elkötelezzék magukat, mondhatni elkerülhetetlen, hogy véleményt nyilvánítsanak mindenféle ügyben, ami a másikat illeti. De hogyan és mikor illik, szabad ezt megtenni először?

Sokan tanácsolják, hogy az ember szakítsa meg a kapcsolatot az exével, mert sokkal nehezebb úgy tudomásul venni, hogy vége, ha közben még látjuk a másikat, beszélünk vele, sőt, tanúi vagyunk élete alakulásának. De nem feltétlenül ez a legjobb döntés, több szempontból sem.

Az, hogy mit gondolunk, mit beszélünk be magunknak vagy fogadunk el mások véleményéből, legalább olyan meghatározó, mint az, hogy egy adott helyzetben, milyen sémákba kapaszkodunk. Mely gondolatok károsak elsősorban, és mi az, aminek nem kellene bedőlnünk, ha nehézségekkel szembesülünk?

Létezhet-e párkapcsolat megbízhatóság és kiszámíthatóság nélkül? Vajon inkább pozitív, vagy unalmas egy megbízható partner a másik számára? A kiszámíthatatlanság tényleg kalandot és izgalmat visz egy kapcsolatba, vagy épp ellenkezőleg, tönkretesz mindent?

Ismerkedni vagy kapcsolatban lenni valakivel, amíg az élete rendben van és minden nap vidáman kel, viccelődve évődhetünk vele és veszi a lapot, viszonylag egyszerű. Amikor azonban nehéz helyzetbe kerül, csapás éri, beteg vagy egyszerűen csak bal lábbal kelt fel, sokkal bonyolultabb a feladatunk.

Minél több csalódáson estünk át, és minél kevesebb kedvünk van mindent újrakezdeni, annál hajlamosabbakká válunk arra, hogy fel akarjuk gyorsítani az elköteleződést, illetve olyan partnert akarjunk faragni a pasiból, aki leginkább megfelel az elképzeléseinknek. Mit ne tegyünk?

Kinek ne lenne vagy lett volna valaha a múltban olyan neve, amely nem szerepel a személyi igazolványában, de egy vagy több hozzá közel álló ember folyamatosan használja? Beceneveket kapunk a szüleinktől, a barátainktól, és a párunktól is. De mennyiben tartoznak ezek bárki másra?

Mi történik a távkapcsolatban élő párral, mikor végre együtt lehet a kedvesével? Akkor minden percet ki kell használni, hiszen olyan kevés az idő. De meddig lehet ezt bírni, és milyen kihívásokkal kell megküzdeni egy ilyen kapcsolatban? Valóban segítség-e a fejlődő technológia?

Bár a társkeresők többsége őszintén szeretne találni valakit, akivel hosszabb vagy röviden távú kapcsolatba kezdhet, sajnos az életnek ezen a nagyon érzékeny területén is akadnak csalók. Nem az online társkereséssel kezdődött a szerelemre vagy kalandra vágyó emberek becsapásának története, de hogyan ismerheted fel őket?

Megpróbálni kitalálni, mi tetszik a másiknak, minek örülne, mi ízlene neki, mit hallgatna szívesen, csupa olyan gyakorlat, ami segít abban, hogy a párunkra koncentráljunk és akkor is érezzük a jelenlétét az életünkben, ha épp nem vagyunk együtt. Ezek azok az apró gesztusok, amelyek hosszú távon fent tudnak tartani egy kapcsolatot.

Minél idősebbek vagyunk, annál több dolog lehet a saját múltunkban, amit inkább eltitkolnánk és a partnerünkében is, amit inkább ő titkolna el. De minél érettebbek vagyunk, annál kevésbé foglalkoztat az ilyesmi. Nagy dilemma, hogy mit meséljünk el egyáltalán és mikor. Kinek fedjük fel legintimebb titkainkat?

Valószínűleg sok nő gondolja úgy, hogy a férfiak nagy része a hosszú hajat kifejezetten femininnek gondolja, ezért talán jobban vonzódik azokhoz a nőkhöz, akik nem rövid frizurát választanak. De mit gondolnak erről a férfiak valójában?

Mi történik akkor, ha egyesek kifejezetten azért találkozgatnak emberekkel, mert utána olyan jókat lehet róla mesélni a haveroknak? Igen, ez a jelenség létezik, úgy hívják angolul: dating for the plot. a sztori kedvéért randizni.

Ha partnert keresünk, általában van elképzelésünk arról, milyen jellegű kapcsolatot szeretnénk. De persze nem mindig olyan sikerül, amilyenről álmodunk, és olykor nem olyat szeretnénk, ami hosszú távú elköteleződést jelentene. Kutatások szerint öt alapvető párkapcsolati stílust különböztethetünk meg – lehet válogatni. Illetve ha olyanban vagyunk, ami nem igazán nekünk való vagy szeretnénk másmilyet, érdemes elgondolkodni azon, hogy a jelenlegit van-e esélyünk megváltoztatni.

Az online társkeresés mellett kiegészítőként nem árt nyitott szemmel járni az offline térben sem: soha nem lehet tudni, milyen véletlenszerűségek vezetnek új ismeretségekhez vagy akár szerelemhez. Minél több esélyt adunk magunknak, annál jobb: ha pedig mostanság Spanyolországban járunk és nyitottak vagyunk némi flörtölésre vagy akár komolyabb kapcsolatra, tudjunk róla, hogy a közértben is lehet ismerkedni.

Sokan emlékezhetnek még Clippyre, vagy magyarul GemGézára, Microsoft Office által a 2000-es években használt gémkapocs figurára, amely mindig hívatlanul jelent meg valami okos üzenettel, amelyre általában épp semmi szükségünk nem volt. A felugró üzeneteket nagyon sokan tartották idegesítőnek, végül ki is került az alapértelmezett verzióból. De mi köze ennek a huszonvalahány évvel ezelőtti funkciónak a randizáshoz?

Ha azok közé tartozol, akik már észrevették magukon, hogy akkor, ha szoronganak, ha idegesek, ha stresszelnek, megállíthatatlanul folyik belőlük a szó, talán arra is rájöttek már, hogy ez mennyire nem pozitív tulajdonság, és milyen idegesítő tud lenni, főleg egy randihelyzetben.

Az emberi kapcsolatok egyik legnagyobb rejtélye, vajon miért létezik olyan sok ember, aki annak ellenére pár nélkül marad, hogy kifejezetten törekszik a partnertalálásra. Hiszen rengeteg olyan szingli is van, aki egyszerűen nem is vágyik társra. Ők nem boldogtalanok amiatt, hogy nincs romantikus/ erotikus értelemben senkijük. A gond az, ha valaki nagyon szeretné, de nem sikerül. Melyek lehetnek a legfőbb okok?

Mióta létezik online társkeresés, és elsősorban így ismerkedünk, úgy vélhetnénk, hogy ezt a kérdést tulajdonképpen fel se kell tennünk élőben, mert már a profilunkban is szerepelhet, hogy szeretnénk-e gyereket vagy sem… Illetve, ha már van, akkor velünk él-e. De… vajon hány ember olvas el minden profilt részletesen? Hányan emlékeznek arra, hogy ott mi szerepel? És vajon nem változhatott-e az elképzelésünk azóta, hogy kitöltöttük a megfelelő kérdőíveket?

Miközben sok korombéli nő arra panaszkodik, hogy már nem fordulnak meg utána az utcán, láthatatlanná vált, elvesztette a vonzerejét, vannak, akik ennek az ellenkezőjét tapasztalják: épp negyvenes, ötvenes éveikben élik meg igazán a nőiességüket és jobban tetszenek a férfiaknak, mint valaha. Ezt elsősorban nem azon lehet lemérni, hogy feltűnően megbámulnak-e, hanem azon, hogy sikerül-e tartós romantikus kapcsolatot kialakítanunk.

Akár a való életben, akár online ismerkedsz (vagy esetleg egyszerre két fronton), biztosan megmarad benned, hol látsz meg először valakit, és már maga a közeg is olyan képzeteket kelt benned, amelyek esetleg a kapcsolatotokra is rányomja a bélyegét. Vagyis talán egyáltalán nem mindegy, hogy ugyanazzal az emberrel egy számodra inkább kalandra kihegyezett környezetben bukkansz rá, vagy egy olyanban, amely mélyebb érzelmeket kelt bennetek.

Miért számít az a hétköznapi nőknek, hogy mit látnak a filmvásznon vagy a képernyőn és milyen testalkathoz milyen szerepkört asszociálnak? Miért fontos, hogy világszerte milliós nézettségű produkcióban a romantikus női főszerepet ezúttal nem egy nádszálkisasszony játszotta, mint az már évtizedek óta szokás, hanem egy molett színésznő? Mert végre esztétikusnak és kívánatosnak ábrázolnak egy olyan nőt, aki egyáltalán nem felel meg az eddig uralkodó sztenderdeknek.

Kétségtelen, hogy ismerkedés során mindkét nem tagjai elkövetnek bizonyos hibákat, nem is keveset. Nem egyszerű műfaj ez és az a benyomásom, hogy a legtöbb ember nem olvassa magát bele ebbe a témába, mert olyan banális dolgokkal találkozom, amelyekre egyébként mindenféle fórumon napi szinten hívják fel a figyelmet pszichológusok és terapeuták, hogy másokról ne is beszéljünk.

Talán nem rögtön derül ki, hogy mennyire kötődik még az előző partneréhez (vagy akár a többel előzőhöz), de előbb-utóbb észre lehet venni, ha máshol jár az esze és nem az éppen formálódó ismerkedésünkre figyel, hanem a múlton gondolkodik. Miről ismerheted fel?

Az első randi sokszor olyan, mint a foghúzás: túl kell esnünk rajta, de nem igazán vágyunk rá. Minél többször csalódtunk az első találkozásokban, annál kevésbé leszünk oda értük. Ugyanakkor második randival nem lehet kezdeni egy ismerkedést, kénytelenek leszünk újra és újra átesni ezen a próbán, ha kapcsolatot keresünk. Mit tehetünk annak érdekében, hogy lehetőleg kellemes élményekben legyen részünk?

Sokan egy kalap alá vesznek minden szinglit, noha természetesen az egyedülállók is nagyon sokfélék, és most nem elsősorban arra gondolok, hogy milyen úton-módon lettek (vagy maradtak) egyedülállók, hanem arra, hogy ebben az állapotukban hogyan érzik magukat. Zavarja-e őket, hogy nincs állandó, elkötelezett partnerük vagy még csak nem is hiányzik nekik, hogy együtt legyenek valakivel?