Párkeresés

Ha most zsigerből tiltakoznál, hogy „ugyan, mit lehet tervezni egy olyan kiszámíthatatlan dolgon, mint a társkeresés?”, kérlek adj nekem (és magadnak is) egy esélyt, és olvasd el az alábbi cikket!

Karácsonykor szinglinek lenni sokak számára még fájdalmasabb, mint a hétköznapokon. Ilyenkor még jobban tud fájni a magány. Pedig nem kell, hogy magányosan, szomorkodva töltsük az ünnepeket. Rengeteg dolgot tehetünk, hogy boldogabbá varázsoljuk a magunk számára a karácsonyt.

Bocsánatot kérni az egyik legnehezebb dolog, főleg, ha nem erre vagyunk szocializálva. De nem csak ez esik nehezünkre. Vannak más fontos mondatok is, amelyeknek kimondásához igazán nagy erőfeszítést kell tennünk… Pedig pont ezek a mondatok azok, amelyeket szívesen hallanánk, illetve szeretnénk úgy érezni, hogy a partnerünk komolyan gondolja őket.

A társkeresést érdemes tudatosan, alaposan felkészülve elkezdeni. Ha így teszünk, sokkal kevesebb kudarcban és csalódásban lesz részünk. Mutatok tíz dolgot, amit a sikeres és felkészült társkeresők másként csinálnak.

Hogyan ne keress társat online? Mi a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz? Ezekre a kérdésekre ad választ karácsonyi filmajánlónk. De persze az ünnepi hangulat és a happy end garantált!

A társkeresés során szinte elkerülhetetlenül részünk lesz visszautasításban. Előfordul majd, hogy egyáltalán nem válaszolnak a levelünkre, megszakad egy ígéretes beszélgetés, vagy az első, esetleg ötödik randin mondja majd valaki: „Nagyon sajnálom, de nem téged kereslek”. Ez szomorú, fájdalmas, de számtalan dolgot tehetünk, hogy elviselhetőbb legyen, ha visszautasítanak minket.

Egy új trend szerint, bizonyos fiatal (vagy nem is olyan fiatal) nők inkább választják az otthon „ülést”, azaz a háztartásbeli (régi betűszóval htb) létet, minthogy munkahelyük lenne vagy akár otthonról folytatnának pénzkereső tevékenységet. Miért olyan kockázatos htb barátnőként élni?

Ma már mindenki tudja, hogy a randizás során az egyik legveszélyesebb személyiségtípus a nárcisztikus. Rendkívül vonzó, könnyű beleszeretni, ám a kapcsolat lassan, de biztosan tönkreteszi a partnert. Szabadulni pedig szinte lehetetlen tőle. Mutatok néhány jelet, amelyek segítségével már a randizási időszakban kiszűrheted a nárcisztikust.

Az utóbbi években divattá vált azt hajtogatni, hogy vállaljuk fel a sebezhetőségünket, legyünk őszinték, amikor érzelmekről van szó, ne rejtsük el, mennyire vagyunk emocionálisak. Hiszen a valódi intimitás csak akkor lehetséges, ha nem zárkózunk egy fal mögé, ha nem játsszuk el, hogy nekünk semmi sem árthat. De aki arra buzdít, hogy légy őszinte és sebezhető, az úgy tesz, mintha ideális világban élne, ideális emberek között, akik megértők és sose élnének vissza mások nyíltságával.

Sajnos sok olyan társkereső van, aki úgy érzi, hogy csak kudarcok érik, és idő előtt abbahagyja a randizást. Mutatok néhány klasszikus hibát, amit elkövetnek, és néhány megoldást is, ami segít túllendülni a problémákon.

A XIX. század végén még az volt a divat, hogy ha egy úri kisasszonynak tetszett egy fiatalember, akkor igyekezett célzottan pont az orra előtt elveszíteni a zsebkendőjét… Manapság hiába ejtenénk le akár egy csomag papírzsebkendőt is, nem sok fiatalember ugrana, hogy felvegye, de ha még ugrana is, akkor sem értené a célzást. Akkor mit alkalmazhatunk ma zsebkendő helyett, hogy ne legyen olyan direkt a közeledés?

Rengeteg társkereső panaszkodik arra, hogy hiába ír számtalan levelet, kevés válasz érkezik. Ha pedig elindul egy beszélgetés írásban, annak gyakran, elköszönés nélkül vége szakad. A kérdés: mit tehetsz, hogy sikeresebben vedd fel a kapcsolatot a lehetséges partnerjelöltekkel?

Ahhoz, hogy érdemes legyen fizikai kapcsolatba lépnünk valakivel, elengedhetetlen, hogy legyen köztünk kémia. De mit értünk kémia alatt? Vajon a kémia kifejezetten a biológiai kompatibilitásra utal, vagy ennél sokkal komplexebb dologról van szó?

Jó lenne ezt elhinni, ugye? Ha kételkedsz benne, hogy te is sikerrel találhatsz társat az online randifelületeken, mutatok néhány okot, ami reménnyel tölthet el.

Sajnos sokan azt gondolják, hogy a társkeresés csak annyi, hogy felteszek magamról az online társkeresőre egy-két képet, egy idézetet, és már kezdődhet is a randizás. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy akik felkészületlenül vágnak bele a társkeresésbe, nagyon hamar csalódnak, és feladják az egészet.

Vajon egy tartós kapcsolatban érzelem vagy döntés kérdése-e, hogy szeretjük a partnerünket? Általában azt szokás mondani, hogy a kapcsolatok szerelmi mámorral, rajongással kezdődnek, de ennek az állapotnak szükségképpen el kell múlnia és átalakulnia tartós szeretetté. De mikor működhet ez?

Mire vágyik egy nő? Jó lenne tudni, ugye? A válasz valójában pofonegyszerű, és minden férfi képes arra, hogy megadja a nőnek. De mi a helyzet a férfiakkal?

Egy kapcsolat elején kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy fontos döntéseket kell hoznunk. Például, ha valamilyen külső körülmény akadályoz meg abban, hogy komolyan összejöjjünk azzal, aki fontossá vált számunkra, és adott pillanatban úgy érezzük, hogy gyakorlatilag bármilyen áldozatot meghoznánk annak érdekében, hogy vele lehessünk, dönthetünk hirtelen és a másik megkérdezése nélkül úgy, hogy ez később se nekünk, se a társunknak nem hoz hosszú távon boldogságot.

A társkeresés során könnyen megtörténhet, hogy elkezdődik egy kapcsolat, majd a partnerünk meggondolja magát, és azt mondja, mégsem szeretné folytatni velünk az ismerkedést. Lehet, hogy nem tartott sokáig a kapcsolat, mégis fájdalmasan érint minket. Hogyan lehet ezen minél előbb túltenni magunkat?

Ki ne ismerné azt a helyzetet, hogy ő ugyan nagyon szeretne valakivel lenni, de az a valaki vagy nem akar vagy nem tud vele kapcsolatot kialakítani? Ilyenkor választhatjuk azt, hogy messziről és reménytelenül sóhajtozunk az illető után, meg azt is, hogy megpróbáljuk magunkat úgy kondicionálni, hogy lehetőleg minél hamarabb eltávolodjunk tőle érzelmileg. De hogyan lehet elfelejteni egy ilyen szerelmet?

Az önértékelésünk alapvetően meghatározza, hogy milyen társat választunk. Közkeletű tévedés, hogy a sikeres, gyönyörű, jómodú társkeresők előnyben vannak a többiekkel szemben. A dolog nem a fentieken múlik, hanem azon, hogy mennyire vagyunk tisztában a saját értékeinkkel, és mennyire vagyunk képesek „eladni” magunkat. Eladni pedig csak az képes magát, aki tudja, hogy ő „értékes áru”. Vagyis helyén van az önbecsülése.

Míg az Open casting esetén a társkeresés során nem ragaszkodunk mindig ugyanazokhoz a paraméterekhez akár kinézet akár lelki tulajdonságok terén, hanem nyitottak vagyunk olyan emberekre is, akik a zsánerünktől eltérőek, addig a Dating déjà vu pont ennek az ellentéte: ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a partnereink mind lelkileg, mind fizikailag eléggé hasonlítanak egymásra és a problémák sem ismeretlenek.

Társat találni néha rendkívül frusztráló: béna randik, félbemaradt levelezések, visszautasítások. Még a lelkileg legegészségesebb embert is megviselik ezek a kudarcok. Mégis van néhány dolog, amellyel felvértezheted magadat.

Az, hogy létezik erős vonzalom első látásra, nem kétséges, mindannyian megtapasztaljuk előbb-utóbb és életünk során többször is. Ha az erős vonzalom egyoldalú, még akkor is lehet belőle szerelem, csak reménytelen lesz és rengeteg szenvedéssel fog járni. De a legtöbb ilyen villámcsapásszerű élménynek nincs folytatása, hogy miért?

Amikor a társkeresés hosszú, nehéz időszaka után elkezdődik egy kapcsolat, szeretnénk tudni, hogy működni fog-e a dolog közöttünk. De vajon mik a jelei annak, hogy épp egy jól működő párkapcsolatba kezdtünk? Tudhatjuk előre, hogy hosszú távon együtt maradunk?

Az életben semmi sem tartogat annyi bizonytalanságot, mint az általunk vágyott nem iránti kíváncsiság, a keresés, a reménytelen rajongás vagy éppen valaki másnak a rajongása irántunk, amitől szabadulni szeretnénk, a beleszeretés, az érzés, hogy mégsem szerelem, amit érzünk, és így tovább. De mit lehet tenni ezen félelmek leküzdése érdekében?

Naponta többször hallom ezt a kérdést a társkereső klienseimtől: mikor lesz már boldog párkapcsolatom? Miért van az, hogy más, aki se nem szebb, se nem okosabb nálam, évtizedek óta boldog párkapcsolatban él, én pedig sodródok egyik kapcsolatból a másikba? A válasz valójában igen egyszerű.

Noha azt, hogy a romantikus kapcsolatokban általában ki vall előbb szerelmet, meglehetősen nehéz kutatni, 2011-ben Joshua Ackerman és társai több felmérést is készítettek, amelyek célja az volt, hogy kiderítsék: valóban a férfiak vallanak-e előbb szerelmet, és ha igen, ez vajon miért történik.

Nincs olyan nap, hogy társkereső coachig keretében valaki ne tenné fel nekem ezt a kérdést: hol vannak a normális nők/férfiak? Nagyon nehéz erre őszintén felelni, mert kemény a válasz.

Nem volt az olyan rég, hogy Európában is a szülők döntötték el, mikor és kivel házasodjon össze a gyerekük. Elsősorban persze származás, vallási hovatartozás, vagyoni helyzet és társadalmi státusz alapján. Az érzelmek másodlagosak ilyenkor, hiszen a szerelem túlságosan irracionális dolog ahhoz, hogy egy komoly, életre szóló szövetséget alapozzunk rá. Sokkal jobb racionális döntést hozni, aztán a fiatalok majd összeszoknak, esetleg még egymásba is szeretnek. De hogyan működne ez napjaink modern világában?