Párkeresés

Aranyos, cuki, érdekes… te melyik jelzőtől kapsz agybajt?

Szinte lehetetlen úgy ismerkedni a másik nemmel, hogy időnként ne aggassunk, vagy aggassanak a nyakunkba különböző jelzőket. Ezek befogadása több tényezőn is múlik, nyilván nem mindegy, hogy kitől kapjuk, milyen formában és stílusban hangzik el a dicséret vagy (vélt) kritika.

Mit írj az első üzenetbe, ha azt akarod, hogy válaszoljanak?

Ha már eljutottunk addig, hogy nem egyenlevelet küldünk, mégis, mit tegyünk az üzenetbe? Először is, éreztessük az illetővel, hogy olvastuk a profilját és az valamiért megnyerte a tetszésünket. Tudnia kell, hogy nem egy robot küldött neki levelet, hanem személyesen neki szántuk a szöveget. Vagyis legyen az üzenetben utalás a profiljára, természetesen pozitív hangnemben. Keressünk valami olyat, amihez kapcsolódni tudunk. (Lehetőleg ne csak a megjelenéséhez tudjunk kapcsolódni, az kevés. Ha a lány szép, akkor ezt mások is észreveszik, és épp elég levelet kap ahhoz, hogy egy átlagosra ne is reagáljon.)

Aki keres, talál. Vagy mégsem?

Minél fontosabb lenne, hogy gyorsan találjunk valakit, mert már annyira hiányzik, annyira vágyunk rá, annál kevésbé jön össze, annál ritkábban rúgunk labdába, annál nehezebbnek érezzük az egészet.

Nézzünk együtt sorozatot!

A párkapcsolatok egyik összetartó ereje a közös hobbik vagy kellemes időtöltések megléte, és a film- vagy sorozatnézés éppen egy ilyen közös hobbi, ami nem hogy elidegenítene bennünket egymástól, de inkább összekovácsol. Nem csak azért, mert a műsor nézése közben együtt vagyunk, és egy dologra fókuszálunk, hanem azért, mert témát is ad a későbbi beszélgetésekhez.

Nincs semmi baj a szingli-léttel - ha jólesik

Mindenféle életformában lehet találni önismerettel rendelkező, és annak hiányában szenvedő embereket, önállóbbakat és önállótlanabbakat is, tettrekészeket és tutyimutyikat, sportosakat és lustábbakat. Attól, hogy valaki egyik kapcsolati státuszból a másikba vált, tuti, hogy nem fog egy csapásra megváltozni: a változás mindig lassú és szabad szemmel szinte észrevehetetlen. A házasból is válhat újra egyedülálló, attól még nem fog minden tulajdonságot és képességet elfelejteni, amit a házassága alatt szerzett.

Csak a pozitív tulajdonságokat keressük leendő párunkban?

Van egy ideál, amely abba az irányba viszi a gondolkodásunkat, hogy bármilyen cselekvés, amit komolyabb energia befektetésével, költségesen végzünk, akkor értelmes tevékenység, ha az eredője pozitív.

Visszahódítanád? Akkor ne erőltesd!

Nincs olyan módszer, amivel bárkit vissza lehet hódítani. Vannak esetek, amelyekben nem lehetetlen, de sajnos sokszor pont az érintettek nem tudják, hogy az ő esetük a lehetetlen vagy a talán esélyes kategóriába tartozik-e - már azok az érintettek, akik szeretnék megkísérelni a visszahódítást.

Randizz olyannal is, aki nem fér bele a -tól/-ig határokba!

A -tól/-ig határok tényleg legfeljebb orientációként hasznosak, ha valaki nagyon érdekel, mégis nagyon kilóg valamelyik tartományból, akkor azért érdemes neki adni egy esélyt - de minél szűkebbre szabjuk a határokat, annál kisebb az esélye még annak is, hogy egyáltalán megszólít valaki, aki egy vagy több szempontból is eltér az elvárásainktól.

Miből tudhatod, hogy túlságosan „komolyan veszel” egy randit?

A kérdés nehéznek tűnhet, a válasz pedig sokszor általánosságokhoz vezet. Olyan megfogalmazásokhoz, mint „nagyon rágörcsölsz, ez így átmegy a másiknak, hagyd abba, nem jó, lazulj el”, és így tovább.

Nem a rendes pasikkal van a baj

"A nőknek nem kellenek a rendes férfiak, sírják el a sörük fölött, akármelyik nőnek, aki hajlandó meghallgatni őket. Fennhangon kárhoztatják magukat, ostorozzák a leküzdhetetlen, beteges rendességüket. Azután, ha a tényeket nézzük, és jobban megismerjük ezeket az embereket, kiderül, hogy nagy részük egyáltalán nem olyan rendes, mint amilyennek hiszi magát." Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub

Mi közük a videojátékoknak a párkeresési kudarcokhoz?

Ha a legjobbat keresed, senki sem lesz elég jó

Azok az emberek, akik NEM a "nekem a legjobb jár" felkiáltással keresnek akár társat, akár munkahelyet, akár telefont, sokkal elégedettebbek és boldogabbak, mint azok, akik folyton attól rettegnek, hogy lemaradnak egy kedvezőbb lehetőségről, egy szebb/gazdagabb/szórakoztatóbb partnerről, jobban fizető állásról, csodálatosabb telefonról.

Tényleg látnod kellett volna előre, hogy „milyen ember” a párod?

Ismerőseim és ügyfeleim körében gyakran találkozok azzal a szituációval, hogy valamely félresikerült viszonyukat ecsetelve, vagy éppen párkapcsolati kudarcszériában küszködve azzal az önvádló szándékkal állnak elém.

Játszani az elérhetetlent?

A férfiak csak egy bizonyos szintig szeretik elérhetetlennek érezni azt a nőt, aki tetszik nekik: ha túl elérhetetlennek tűnik, ugyanakkor korántsem ő a legérdekesebb a kínálatban (de még ha alapjában véve érdekes lenne is), csak saját maga alatt vágja a fát.

Nem rajtad múlik, hanem a nemek arányán?

Vonzó, kedves, okos, csinos, mégsem sikerül partnert találnia? Ugye, nem ismeretlen jelenség? A fene se érti, hogy miért pont a legnormálisabb, legigényesebb nőknek nem jut komoly "udvarló", mikor pedig tényleg minden megvan bennük, amit egy férfi kívánhat. 

Ha randizol, ne sértegesd a partnered!

Ha valaki nem tetszik, akkor is viselkedjünk civilizáltan, töltsük vele a lehető legrövidebb időt, és ne tegyünk megjegyzéseket rá, se az anyagi helyzetére, se a lerobbant kocsijára, se a szakadt gatyájára, amelyben képes volt megjelenni... Ha sokkal idősebb, mint amilyennek mondta magát, akkor se háborodjunk fel látványosan, elég, ha magunkban bosszankodunk egy sort, de minek bántanánk meg a másik embert? Minek késztetnénk ellentámadásra, vagy minek kergetnénk bele egy negatív spirálba, amely esetleg ahhoz vezet, hogy jó ideig ne legyen kedve randizni? Ami nekünk nem jön be, az másnak még tetszhet, és nem a mi dolgunk, hogy megneveljük!