Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Mennyire fontos vagy nem fontos, hogy jól nézünk-e ki?

Köztudomású, hogy a férfiaknak mennyire fontos a női szépség, mennyire nem tudnak elvonatkoztatni tőle, és miket képesek elkövetni csak azért, hogy megkapjanak vagy megtartsanak egy csinos lányt, asszonyt. De a nőkről inkább azt gondoljuk, hogy párválasztáskor nem elsődleges fontosságú számukra, hogy a férfi jóképű legyen, más tulajdonságokat helyeznek előtérbe.

Azért ha egy társkeresőn tallóznak, az első dolog, ami alapján szelektálnak, a nőknél is a kinézet. Nem tudunk elvonatkoztatni tőle, csak akkor, ha egyáltalán nincs kép a profilhoz: akkor vagy meg se nézzük az illetőt, vagy az első benyomásunk a szöveg alapján fog kialakulni. De ha később eljutunk addig, hogy képet cseréljünk, és a másik taszító számunkra, hiába jó a szövege, nem lesz nyerő helyzetben...

Jártunkban-keltünkben is azonnal tudni szoktuk, hogy valaki vonz-e bennünket, és ebben nagy szerepe van a külsőnek, még akkor is, ha nőként ezt olykor letagadjuk. Persze egy kevésbé előnyös külsőhöz társuló intelligencia, humorérzék, a biztonság érzete, ami eltölt egy férfi mellett, ellensúlyozhatja, hogy nem egy Adonisszal van dolgunk. De mitől függ, hogy ez az ellensúly létrejön-e, hogy meg tudunk-e feledkezni a férfi nem túl előnyös megjelenéséről? (Miközben folyamatosan látjuk, persze.)

Számos felmérésből (meg a mindennapi életből) az derül ki, hogy a kinézet nagyon fontos, de nem arról van szó, hogy feltétlen gyönyörűnek/jóképűnek kell lenni a sikerhez - sőt, a túl előnyös külső is okozhat nehézségeket: lásd a jóképű férfiakkal szembeni bizalmatlanság, vagy a nagyon szép nőktől való félelem jelenségét, amelyekről korábban is írtunk már.

A lényeg tehát az, hogy legalább átlagos, vagy annál csak kicsit előnytelenebb külsővel rendelkezzünk, magyarul elég jól nézzünk ki... Mindenkinél másutt van az elég jó határa, persze, és ez nagy mértékben függ az illető saját tulajdonságaitól és önismeretétől (bár olykor az a benyomásunk, hogy bizonyos férfiaknak egyáltalán nincs érzékük annak megítéléséhez, hogy milyen nőkhöz érdemes közeledniük).

Miért ennyire fontos a kinézetünk? Miért tulajdonítunk egy ennyire esetleges, genetika által meghatározott tulajdonságegyüttesnek ilyen eszméletlen nagy jelentőséget?

A hozzáértők szerint a szépség, arányosság, egészséges kinézet mindenféle pozitív elképzelést kelt életre bennünk: hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy aki szép, az jó is (sőt, sokan hangoztatják is, hogy a szépség belülről fakad...), boldog és jókedvű, egészséges, vagyis gyermeknemzésre, nők esetében gyermek kihordására alkalmas (még ha eszünk ágában sincs gyereket vállalni, és még ha tudjuk is, hogy a szép arcvonásoknak semmi hatásuk nincs a termékenységre)...

A jóképű férfiakat sikeresebbnek tartjuk, és sokszor azok is, mert könnyebben érnek el dolgokat, mint a csúnyák (bár persze vannak kivételek), és nőként arra is gondolunk, hogy egy csinos férfi szép gyerekeket is fog nemzeni, akik ettől eleve sikeresebbek lesznek, és így tovább.

De, amint említettem, nem kell nagyon vonzónak lenni, csak elég vonzónak. És természetesen van egy csomó olyan tulajdonság, amin változtathatunk is, ha per pillanat nem úgy néz ki, mintha elég vonzók lennénk az ellenkező nem számára. Nem plasztikai műtétre gondolok itt, bár az sem teljesen kizárt, de ennél sokkal egyszerűbb módszerek is léteznek. 

Mert mitől függ, hogy valakit elég vonzónak tekintünk-e? Például attól, hogy milyen a bőre, mennyire ápolt, milyenek a fogai, és ha már nem csak a fényképről, hanem a valós találkozásokról beszélünk, milyen az illata. Nagyon sok kevésbé vonzó ember egyszerűen feladja, és még annyit sem tesz meg az ügy érdekében, hogy ezekre a dolgokra figyeljen...

Lehet valaki persze olyan csúnya, hogy azon már semmi nem segít, de fiatalon ez elég ritka: a legtöbb fiú és lány, aki kifejezetten a nem vonzó kategóriába esik, maga is tesz annak érdekében, hogy ne vonzzon senkit. Mivel nem is hisz benne, hogy bárkit érdekelhet, inkább még rátesz jónéhány lapáttal, és direkt taszítani kezdi az embereket. Ugyanakkor titokban vágyik rá, hogy lelki szépségéért szeressék...

Ne elérhetetlenül szép/jóképű emberekhez mérjük magunkat, hanem azokhoz, akik már elég vonzóak ahhoz, hogy partnerként szóba jöhessenek: biztos vagyok benne, hogy mindenki ismer olyanokat, akik átlag alatti külsejűek, mégis sikeresek: ezek szerint ők elég vonzóak, és valószínűleg mi is lehetünk azok.

Ja, és ha már társkeresőzünk, ne tegyünk fel magunkról igénytelen képet sem: mert lehet, hogy a valóságban elég vonzóak vagyunk, de ha a profilunk ócska, akkor erről nem fogunk tudomást szerezni.