Nem veszed magad túl komolyan?

Nem vagy szép? Na és?

Nagyon sokan abban a tévhitben élnek, hogy a külsejükkel van valami baj, azon kellene alapvetően változtatniuk, akkor majd sokkal nagyobb sikereket tudnak elérni az ellenkező nemnél. Sok olyan ember is van, akinek egyébként nincs semmi különösebb probléma a külsejével, mégis azt gondolja, hogy szörnyen néz ki. Ha megműttetem az orrom, a mellem, ha lefogyok, vagy megizmosodom, ha ez vagy az, akkor biztos egészen más lesz minden... - mondogatják maguknak. 

Természetes, hogy a külső sokat számít, de mindannyian ismerünk cseppet sem szép/jóképű/izmos/karcsú embereket, akikben rengeteg a vonzerő, és akiknek nem esik nehezére partnert találni, mert a vonzalom mégse csak és elsősorban külső tulajdonságokon múlik. És hiába látjuk ezeket a példákat, lehet, hogy még mindig azzal foglalkozunk, mi nem szép rajtunk...


Talán, mert bizonyos fizikai dolgokon változtatni olykor könnyebb, mint lelkieken, másrészt, mert bizonyos fizikai jellemzőkön úgyse tudunk változtatni, noha a lelkieken tudnánk, de akkor nem panaszkodhatnánk tovább, és el kellene hagynunk a komfortzónánkat, amelyet olyan jól ismerünk...

Persze, tegyünk meg minden ésszerű lépést annak érdekében, hogy fizikailag is vonzók legyünk, de ne higgyük, hogy önmagában a karcsúság, az izmosság vagy bármilyen radikális "korrekció" megváltoztatja a másik nem irányunkban tapasztalt hozzáállását, ha közben mi magunk nem változunk. Igaz, hogy a külső változás olykor önbizalmat is ad, és ha tényleg csak ez kell, akkor hajrá, de a legtöbb embernél ez nem elég, vagy még csak nem is szükséges.

Mi az, amire érdemes odafigyelnünk, és amihez se sportolnunk, se kés alá feküdnünk nem kell?


Ne vedd túl komolyan magad!

Ezt a hibát én is nagyon sokáig elkövettem, alapvetően melankolikus és introvertált lévén nehezemre esett helyzeteket nem komolyan venni, főleg, ha férfi/nő viszonylatban néztem őket. Még ma is előfordul, hogy nem veszem a lapot, és a komolykodás csapdájába esem. De ki lehet belőle gyógyulni, és nagyon sokat lendít a másik nemnél.

A komolyságról való időnkénti lemondás azt is jelenti, hogy egy-egy ismerkedésbe ne lássunk bele többet, mint amennyi abban a fázisban racionális, csak, mert számunkra máris többet jelent, vagy, mert olyan könyveken/filmeken nevelkedtünk, amelyekben az első látásra beleszeretés az alap... Sokkal jobban járunk, ha nem kezdünk mindjárt nagy tervezgetésbe, és lazán közelítünk. Ha a dolognak komolyabbra kell fordulnia, annak ez nem állja útját, mert idővel úgyis kiderül, hogy mennyire illünk egymáshoz, ha viszont nincs jövője, akkor nem pazarolunk túl sok érzelmet egy reménytelen történetre.

Tapasztalataim szerint minél sértettebb valaki, annál hajlamosabb véresen komolyan venni önmagát és mindenki mást. Az ilyen emberek kapják fel a vizet apróságokon, és indulnak neki akár egy randinak is úgy, mint a mesebeli nyuszika, aki el akarta kérni a medve fűnyíróját. Az ilyen hozzáállás persze nem csak úgy alakul ki, hanem gyerekkori rossz tapasztalatok alapján jön létre: aki sokat csalódott azokban, akiktől feltétlen szeretetet kellett volna kapnia, az azt a következtetést vonja le magának, hogy a csalódásra kell felkészülnie. És ilyen alapvetéssel valóban nem egyszerű könnyedebbé válni. De lehet! És megéri. 

Alaposan válogassuk meg, kikkel vesszük körül magunkat, és messze kerüljük el a mérgező személyiségű embereket, vagyis az olyanokat, akik mellett kevesebbnek, csúnyábbnak, butábbnak, esetlenebbnek érezzük magunkat, mint amilyenek valóban vagyunk. Ha pozitív hozzáállású emberek vesznek körül minket munkában és magánéletben egyaránt, akkor sokkal egyszerűbb lesz elfogadnunk magunkat és megtanulni bízni azokban, akik megérdemlik. 


Segíts másokon, de segíts magadon is!

De hol találunk pozitív embereket? Például olyan szervezeteknél, amelyek mások segítésének szentelik az idejüket. Ha jót teszünk, akkor nem csak azoknak lesz jobb, akiken segítünk, a jótett magában hordozza a jutalmát is. Ha kibújunk a csigaházunkból, sok pozitívumot tanulhatunk segítőtársainktól is, meg azoktól is, akiken segítünk. 

Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy ne hagyd magad kihasználni, hogy a segíteni akarás ne abba az irányba menjen el, hogy azok, akik ismerik a jóságodat és áldozatkészségedet, ezzel visszaéljenek. Okosan válassz barátokat, és tudj nemet mondani!

Soha ne hanyagold el azokat a dolgokat, amelyek neked magadnak szereznek örömet. Ne büntesd magad, állj ki a saját érdekeid védelmében, és szánj időt/energiát arra, amit szeretsz csinálni! Rengeteg ember hagyja, hogy a családja lebeszélje a kedvteléseiről, vagy rábeszélje olyan karrierre, munkára, hobbira, ami őt nem teszi boldoggá. Nőj fel, hozz saját döntéseket, és ne siránkozz, hogy mennyire megnyomorít a családod!

Egy érett párkapcsolathoz két felnőtt ember kell: aki folyton csak panaszkodik, másokra hárítja a felelősséget a saját boldogtalansága miatt, vagy hagyja magát manipulálni, ahhoz sokkal kevesebben fognak vonzódni, mint egy önálló döntéseket hozó, felszabadult, felnőtt emberhez. 

Ha pedig ezt az utat csak segítséggel tudod bejárni, akkor vegyél is igénybe segítséget! Sok szerencsét az új évhez!