Gyerekeim még kisiskolás korúak voltak, amikor egyedül maradtam velük. A válásomat nem részletezném, elvégre semelyik fél számára nem volt sikertörténet. Mindenesetre küzdelmes évek következtek, és szinte csak a fiam diplomaosztóján döbbentem rá, hogy nemsokára valóban egyedül fogok maradni. Hiszen a gyerekek kirepülnek a fészekből, mennek a maguk útján, én meg majd csak várhatom, hogy megszólaljon a telefon vagy a csengő.