Randivonal Blog
Te is társat keresel?
A Randivonal Magyarország legnagyobb online társkereső oldala már 25 éve.
Belépés a Randivonalra:
A 10 legszebb szerelmes vers társkeresőink tollából
Írta: RandiBlog , dátum: már 30, 2016 , rovat: Egyéb | 0 komment
Márciusban, a Költészet világnapján arról kérdeztük társkeresőinket, hogyan viszonyulnak a művészetekhez általában, hogy állnak a szerelmes versekkel, írtak-e vagy kaptak-e már valaha.
Rendkívül érdekes eredmények születtek (ezeket ITT olvashatod el), társkeresőink pedig amellett, hogy elárulták, melyik a kedvenc szerelmes versük, megírták saját szerzeményeiket is.
Több mint 200 vers érkezett be a felhívásra, így igazán nehéz dolgunk volt, mikor összeállítottuk a top10 listát, fogadjátok szeretettel!
UTÁNA HAZAVISZLEK
Tudod én nem bánok jól a szavakkal.
Mint vicsorgó száj szélén a megszáradt
véres nyál morognak hangtalan a betűk
feketére festve az amúgy sem derűs
napok végét... nincs lehetőségem
változtatni pedig átírnám a jövőnk,
halvány piszkozatok
gyűrt margón
szamárfüles jegyzetek
bizonygatják
igenis, ha hagynák
én megváltanálak!
Rég kiestem a mindennapok ritmusából.
Rendezetlen szívverésem rossz taktusok
fordított partitúrák elcsúszott jegyein
nem talál ütemezést, félénk kezeim
remegve nyúlnak utánad de te máshol jársz.
Aztán vannak egymásba érő percek, várt
és tervezett órák, melyeket
gondosan kiegyel az Isten
és én mégis esténként imák ezreit suttogom
magasztalva és kérve, hagyjon
végre élni! Veled…
Majd a reggelek
szavakkal ringató lehetőséget kínálnak
esetleges találkozóra,
titokban elképzelt illatod
lassan anyaggá válik és körülölel.
Hajamra száradt nevetésed
nincs kedvem kifésülni.
Ezernyi
ráncba gyűrt gondodat
simítja a perc mikor karomat
érinti reszkető szád
és csitíthatatlan vágy
környékez eszméletlenné csókolni a tudatot.
Törölt emlékek -
már nem figyelmeztetnek,
hibák tucatjai fetrengnek elmém
mélyen temetett zugaiban, és én
végtelenítve álmodom
letűnt szerelmünk romjain csókodról
és nem akarok felébredni!
Aztán hirtelen a semmi
fenekestül fordul és elhanyagolt
fekete betűim használva életembe írod
egyszeri hívó üzeneted.
Észszerű magyarázatokat préselek
a kiszáradt lehetőségek közeibe válogatott
szavakkal óvatosan fogalmazott
egyszerű válasszal simulok melléd.
A máskor rohanó
idő csak téblábol
hosszúra nyújtott éjszakák választanak el
Tőled.
Imáim szakítja fel-felvillanó gondolatom
ritmusává vált mondatod.
Találkozunk. Utána hazaviszlek, ha gondolod.
A LEGSZEBB ALTATÓDAL
Sirattalak, halottat keltő jajgatással,
Gyászoltalak, borba bámuló bamba gyásszal,
S egy esztendőn át alkudoztam a nagy kaszással.
- Ébredj, bolond! - förmedtek rám a jó barátok,
felesleges magad miatta így elásnod,
hisz ő hagyott el,
nem illeti hát gyász, csak átok!
Felejtelek: dacos, sikoltó nótaszóval,
megbosszullak úton-útfélen lopott csókkal.
Csak - jaj- ne lenne, még minden este
NEVED a legszebb altató dal.
SZERELEM EZ
szerelem ez, gondolom,
annyi minden vagy nekem, kávé reggel, szőke tincsek
ölemben, muzsika vagy a végtelen
csendben és csend a világ zajában,
zaj, mire oly régen vágytam
Dohány utca, s kiabáló részegek
egy Etta James-lemez
lassú táncukban félve összeolvadó kezek.
ARANYKETREC
Úttalan utakon ballagunk,
ruhánk és lelkünk cafatokban,
múltunk mögöttünk, romhalomban,
könnyezve botlunk, elesünk,
reménnyel fizetünk.
Sokan vagyunk, kik keressük,
azokat a régvolt vágyakat,
szárnyaló szavakat,
a pislákoló gyertyalángot,
magunkhoz ölelnénk az egész világot.
A jövőt keressük,
azt a hamvas színű mosolygós csodát,
s beletúrnék kibomló hajába,
érezni, nem volt hiába,
örömmel sóhajtani,
megtaláltam,
kire évezredek óta vágytam,
szemébe nézni,
ajkát csókolni,
érezni, már vége,
már nincs talán,
belépek vágyaim
valósággá vált kapuján.
EMLÉK
bódító illat:
bársonyszirmok közt poroz -
áldott éjszakák
KÖNYÖRGÉS
Adj nekem végső menedéket
Melyben nem halál lakozik, hanem élet
És nem hazugság lakik ott, és nem közöny
És a könny, melytől szemem csillog
Azt ne a bánat csenje oda, hanem az öröm
Még nem késő, az utat meglelem én
Mert látom, a távolban ott pislákol a fény
Az ajtót ne zárd be előttem, kérlek
A fényt ne oltsd ki
Látod, egyedül vagyok, és fázom, és félek
Bár gyenge a hangom, utolsó erőmmel kiáltok
Hozzád, néked
Adj nekem végső menedéket
ELECTROMANTIC
Csillagszerelmem holdfény-fohásza kezemről rád ragyog.
Szememből hajnalkor harmatcsepp-könny remeg feléd.
Szavaid illata tavaszt zsong belém.
Ó földem vagy, s én virágod vagyok.
AMIKOR
A betűk összekötve szavakat alkotnak,
Mint a kezek, ha összeérnek, szíveket formálnak.
Ahogy a szavak együtt mondattá állhatnak,
Úgy a szerető szívek sorsokat próbálnak.
A mondatokból később sorok lesznek,
Egybekelve a szívek erőssé tesznek.
Közös könyvünk e sorokból készül,
Miközben sorsainkból egy élet épül.
Írjuk együtt, mert ezt csak így lehet,
És kezdjünk el egy szép új kötetet!
Legyen a lelkünk e lét könyvtára,
Maradjon örökre a szívünkbe zárva!
És egyszer majd, ha lapozzuk e könyvet,
Örüljünk együtt, hogy milyen szép lett.
Sírjunk, ha kell, egymásba karolva,
Csak csendesen, hogy senki meg ne hallja.
Amikor a szád a szavakkal beszél,
Amikor a csókod a szívemig elér.
Amikor a szerelem örökké összeforr,
Amikor a távolság végleg nincs sehol.
Amikor a szemeddel ezt a verset olvasod,
Amikor a találkozás újra felvillanyoz.
Amikor ez a vers miattad született,
Amikor örökkön örökké szeretlek.
KÖRTEFA
Kereklő körtefám ágaira tekeredsz,
te férges, te mérges
eleressz!
emésztő gyémántokkal nyelveden fenyegetsz,
te férges, te mérges
eleressz!
éhhalál határán ösztönné merevedsz,
te férges, te mérges
eleressz!
héján léket szívva berekedsz,
te férges, te mérges
eleressz!
húsának aranyába ragadva nyekeregsz,
te férges, te mérges
eleressz!
ízében mohóságod zárdájába szédelegsz,
te férges, te mérges
eleressz!
sorsodon pecsét, hiába verekedsz,
te férges, te mérges
eleressz!
adnod kell, amiért elvehetsz,
te édes, te mérges
ne eressz!
HIÁNYZOL!
Nem néz rám többé két kék szemed,
Nem ölel már többé két dolgos kezed.
Itt hagytál és rám bíztad e két szép gyertyaszálat,
Ígérem őrzöm és nem hagyom lángját kihunyni semmi áron.
Ez a két gyertyaszál ami tőled rám maradt ,
Büszkén viselem majd gondjukat.
A láng mindig égni fog szívünkben,
Bár csak egyszer lehetnél még ,
Gyertyafényes körünkben...