A nős férfiak legfőbb panasza

Vajon mire panaszkodhatnak leginkább a nős férfiak? Vagy mindazok, akik egy nővel élnek egy fedél alatt? Felmérések szerint a férfiak legfőbb problémája, hogy a kedvesük vagy feleségük állandóan piszkálja őket valamiért. Mert nem raknak rendet, nem mosogatnak el, nem viszik ki a szemetet, nem szerelnek meg valamit már fél éve, nem foglalkoznak a gyerekkel, nem elég tiszták, nem öltöznek elegánsan, tévét néznek, számítógépen játszanak, autót szerelnek vagy éppen nem keresnek eleget. Valami mindig adódik, ami miatt zsörtölődni lehet, és a nők ezeket a valamiket mindig meg is találják.

A jó fizetés témája kezd visszaszorulni (biztos akad, aki ezt vitatja), de az otthoni feladatokban való részvétel egyre fontosabb, hiszen a nők keresete egyre közelít a férfiakéhoz (esetenként meg is haladja azt), és egyre kevésbé védhető az az álláspont, hogy a nő házimunkával kompenzálja, hogy kevesebbet visz haza. Ugyanakkor a házimunka oroszlánrészét még mindig a nők végzik, így az ő szempontjukból teljesen érthető, ha nem elégedettek ezzel a helyzettel és ennek hangot is adnak.

Ha állandóan zsörtölődnek, az idegesítő, persze, de cserébe a nőknek is idegesítő, hogy a férfi nem veszi észre magától, ha tennivaló akad, nem igényes a környezetére, ha pedig felhívják a figyelmét arra, hogy ezt vagy azt meg kéne csinálnia, akkor azt már parancsolgatásként éli meg és úgy érzi, gyerekként kezelik.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy férfi és nő tisztaságról és rendről alkotott fogalmai nem azonosak. Nyilván léteznek pedáns férfiak és nagyon rendetlen nők is, meg olyan pár, ahol mindketten pedánsak, vagy mindketten teljes káoszban érzik jól magukat, de általában mégiscsak az jellemzőbb, hogy a nő szépérzéke, higiénia iránti igénye fejlettebb, tehát azon a szinten, ahol a férfi még rendesnek és tisztának érzi a környezetét, ő már kényelmetlenül feszeng.

Az egyiket például nem zavarja a plafonig érő mosatlan és a padlón szétszórt ruhadarabok, a másik ettől sikítófrászt kap. Ilyenkor két megoldás elképzelhető: vagy takarítunk és rendet rakunk az igénytelenebb személy után, mert nem bírjuk elviselni az adott állapotokat, vagy cseszegetjük, hogy csinálja meg, és persze ellenállásba ütközünk, ha pedig mégis sikerül rávenni az illetőt, akkor se úgy fogja elvégezni, ahogy mi tennénk, vagyis sejthetőleg így se ússzuk meg, hogy utána takarítsunk/rendet rakjunk.

A felnőtt férfi gyakran ugyanúgy működik, mint a kamasz fiú: ha nem mondjuk el részletesen, mit tartunk mi rendnek, akkor nem tudja, hogy mit is várunk tőle, de ha elmondjuk, akkor ellenkezik, hogy az túl sok meló és egyébként is mi vagyunk a mániákusak. A nő ebben a kérdésben vagy rabszolga (és akkor zsörtölődés nélkül mindent ő csinál meg, de ez hosszú távon frusztrálja), vagy hajcsár (és akkor zsörtölődik). Amúgy a zsörtölődőt ugyanúgy zavarja, hogy a másik nyakára kell járnia, mint azt, akinek a nyakára jár, mert ez egy nagyon hálátlan szerep és iszonyú sok energiát emészt fel. Olykor még többet is, mint a rabszolga szerep.

Nyilván léteznek olyan esetek is, amelyekben a nő túlzásba viszi a rendrakási/takarítási témát, és a mániáját a férfira is rá akarja kényszeríteni. Ugyanakkor vannak férfiak, akik megpróbálnak maximálisan megfelelni az otthoni elvárásoknak és maguktól is végeznek házimunkát, a feleségük mégis elégedetlen velük, és soha nem lehet az az érzésük, hogy megbecsüli az odaadásukat.

Ha a pár megengedheti magának a külső segítséget, az enyhíthet a feszültségen: ha heti vagy két heti rendszerességgel jön takarító(nő), és ettől a feleség tehermentesítve érzi magát, akkor már kevésbé lesz hajlamos arra, hogy a hétvégéket is teljesen elrontsa a lakás állapota miatt. Kevesebb alapja lesz a panaszkodásra, ha ő maga utasítja vissza ezt a lehetőséget, mondván, hogy az ő cuccai között ne turkáljon senki, meg hogy a takarítónő úgyse dolgozik megfelelően. Mert tökéletesen csak ő maga tudja megcsinálni: de hát akkor csinálja is meg ő maga.

Ha a pár valóban ki akar kerülni ebből az ördögi körből, akkor mindkettejüknek komolyan foglalkozniuk kell a témával, sokszor nem árt bevonni egy közvetítőt sem (lehet az mediátor vagy bárki más, aki józan mederben tartja a beszélgetést). Hiszen az is könnyen kiderülhet, hogy a valóságos probléma nem a takarítás/rendrakás, hanem valami sokkal lényegesebb kérdés, amiről sose beszéltek.

A férfiaknak fontos lenne, hogy zsörtölődésen túl elismerést is kapjanak otthon, de ha az asszony elégedetlen és túlterhelt, akkor nem fogja látni a partnere pozitív oldalait, és megkeseredett, zsémbes lesz. Mikor a férfi elismerést vár a nőtől, akkor arra is gondolnia kell, hányszor ismerte el ő az asszony munkáját, hányszor dicsérte meg, mert szép tiszta a lakás vagy mert finom az ebéd, vagy mert sikereket ért el a munkájában, elintézett egy konfliktusos problémát a gyerekek iskolájában, és így tovább. Passzívan várni az elismerést, miközben észre se vesszük a másik ember hatalmas erőfeszítéseit, biztosan nem fair és nem is működőképes.

Az ördögi körből tehát csak úgy lehet kikerülni, ha tudatosan törekszünk arra, hogy az értékeket is észrevegyük, de ennek a törekvésnek kölcsönösnek kell lennie. És persze az is fontos, hogy az egyik fél ne teljesítsen sokkal többet, mint a másik, mert így a többet teljesítő elismerése nem igazán lehet őszinte.