Nem vagyok elég jó formában a randizáshoz...

Vajon mit tesz Bridget Jones, mikor újra rászánja magát, hogy kilép a szabad piacra? Természetesen lead húsz kilót, mert az addigi formájában esélye se lenne pasit fogni. De most komolyan? Lenne esélye, ha egyébként nem merülne el az önsajnálatban, és a barátai nem sugallnák neki, hogy nincs esélye... 

Szó se róla, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, ha egyensúlyban vagyunk önmagunkkal, akkor nagyobb sansszal indulunk neki a párkeresésnek, de az merő tévhit, hogy csak akkor van esélyünk, ha egy bizonyos testtömegindex alatt vagyunk, vagy, ha napi szinten sportolunk. Esetleg már attól is kétségbe esünk, ha a fenekünk nem pont olyan feszes, mint amilyennek mi megálmodtuk? És képesek vagyunk erre hivatkozva inkább halasztgatni a randit? Biztos, hogy ezt így kéne?

Gondoljunk bele egy kicsit: vajon az az ember, akit hosszú távra szeretnénk magunknak, a testünket akkor is szeretni fogja-e, ha nem vagyunk éppen top formában, vagy szerintünk állandóan a csúcson lenni leánynak kötelesség, asszonynak dicsőség, hogy kiforgassam ezt a szépemlékű mondást?

Mivel a "nem vagyok elég csinos"-szindróma elsősorban nőkkel fordul elő, nekik kell abba is belegondolniuk, hogy mi lesz, ha a terhesség "elrontja" a sok munkával felépített tökéletes testet... Olyan férfit keresünk, akinek a kicsit feszesebb fenék számít elsősorban, vagy olyat, aki az egész személyiségünket szereti, akár húsz kilóval nehezebben, nagy hassal is? Mert az is előfordulhat, hogy a terhesség átmenetileg így meg fog változtatni, arról nem is beszélve, hogy a kor előrehaladtával mindenki változik, akár szeretne, akár nem. 

A férfiak általában kevésbé aggodalmaskodnak a kinézetük miatt (vagy gondosabban titkolják ebbéli aggodalmaikat), bár azért akadnak olyanok, akik azt hiszik, hogy a csajozás előfeltétele, hogy izmosak, kisportoltak legyenek, ha már nincs annyi pénzük, hogy kompenzálják testi tökéletlenségeiket. Persze az ideális az (szerintük), ha pénzük is van, meg atléta termetűek is - ha pedig egyik se jön össze, akkor azt is lehet választani, hogy örökké siránkoznak, amiért nincs szerencséjük, illetve a nőket vádolják, hogy csak a sportos és gazdag pasikra buknak. 

Beszélgettem már olyan fiatallal, aki képes volt a testalkatán alapvetően változtatni, de a sok fogyás és sportos kinézet mégse hozta el a várt sikert: furcsa mód továbbra se akartak vele szóba állni a csajok, ezért szentül hitt abban, hogy ez csak a csórósága miatt van.

Pedig nem. Noha egy kicsit több esélye van annak, aki az egészséges határokon belül mozog, és nem hagyja el magát, a tartós kapcsolat létrejötte nem azon múlik, hogy mennyire vagyunk edzettek. Alkalmi jellegű kaland esetén talán jobbak az esélyeink, ha kidolgozott az izomzatunk, bár az is számít, ki mennyire hangsúlyozza ezt a tényt öltözködési stílusával, lányok esetében például mennyire öltözik feltűnően... De ha tartalmasabb kapcsolatra vágyunk, akkor nem ez lesz az elsődleges szempont. Nem feltétlen az sikeresebb, aki több időt tölt az edzőteremben vagy a futópályán. 

Persze a "nem vagyok formában" nem csak edzettségre értendő: lehet azon is aggodalmaskodni, hogy milyen állapotban van a bőrünk, vannak-e pattanásaink, ilyen-olyan bőrhibáink: ha ezek nem kórosak, vagyis nem igényelnek orvosi/kozmetikai beavatkozást, akkor valószínűleg csak mi látjuk a hibákat olyan szörnyűeknek, hogy ne merjünk miattunk randizni. 

Mindenki tart egy kicsit a kudarctól, még azok is, akiknek úgy ránézésre erre semmi okuk nincs, mert az ember már csak ilyen, ismeri saját gyenge pontjait, és vérmérséklettől függően ezeket vagy lekicsinyíti, vagy felnagyítja: ha az utóbbi csoportba tartozunk, akkor könnyen kihagyhatunk egy csomó lehetőséget puszta félénkségből. És, mert süt rólunk az önbizalomhiány. 

Vagyis, amin leginkább dolgoznunk kell, azok nem az izmaink, hanem az önbizalmunk: persze, ha kellemesen érezzük magunkat a testünkben, az csak segít, de önmagában semmire sem elég. Abban is hinnünk kell, hogy ez a test kívánatos, mert ha mi nem hiszünk benne, elég nehéz lesz mással elhitetni, sőt: azt se fogjuk elhinni, ha valaki kifejezetten bizonygatja, hogy igenis, tetszünk neki. Na de ahhoz, hogy ez megtörténhessen, ki kell lépnünk a komfortzónánkból és el kell kezdenünk randizni.