Ha nincs sikered a társkeresésben, elégedetlenebb leszel a testeddel?

Akár tetszik, akár nem, tény, hogy a társkeresésben nem keveset számít a külső. Persze van, aki szerint sokkal többet, mint mások véleménye alapján, és minél idősebbek leszünk, annál kevésbé aggódunk amiatt, hogy milyen hibákat, hiányosságokat fedezhetnek fel bennünk potenciális partnerek.

Fiatalon még sokkal inkább ki vagyunk szolgáltatva annak a meggyőződésünknek, hogy csak bizonyos külső jellemzők alapján lehetünk sikeresek ezen a területen. Még rengeteget adunk a divatra, kortársaink olykor szélsőséges véleményére, kétségbeesetten próbálunk igazodni. Aztán ez normális esetben egyre jobb lesz: rájövünk, hogy nem csak a legszebbek, legizmosabbak, legvékonyabbak, legilyenebbek és olyanabbak arathatnak sikert.

Ha viszont kifejezetten nincs sikerünk, akkor elkezdjük keresni az okokat. Ha ismételt visszautasításban van részünk akár állandó partnertől, akár ismerkedés alapján többektől, akkor azon kezdünk kattogni, hogy valami nagyon nem stimmel a testünkkel. Már nem kellünk senkinek, túl öregek, soványak, kövérek, alacsonyak, magasak, sápadtak, leharcoltak, kopaszok, és még mit tudom én, milyenek vagyunk. Egyesek elidegenednek a testüktől, ellenségként tekintenek rá, vagy vad átalakítási programba kezdenek (amennyiben erre idejük és módjuk, energiájuk van).


Nem mindenki reagál így, vannak olyanok, akik annak ellenére is elégedettek maradnak a testükkel, hogy visszautasítást tapasztalnak. Ezeknek az embereknek robusztus az önbizalmuk és a testük vonzerejébe vetett hitük. Ők nem kezdenek kételkedni abban, hogy az adottságaikkal minden rendben van, másban keresik a magyarázatot.

Nem meglepő módon a nők azok (legalábbis a nyugati civilizáción belül), akkor hajlamosabbak párkapcsolati sikertelenségüket annak tulajdonítani, hogy nem elég szépek, vonzóak. Mivel a társadalom egésze, magukat a nőket is beleértve sokkal kritikusabb velük szemben, mint a férfiak tekintetében, gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy a nők rosszabbul érezzék magukat a bőrükben, ha nem sikeresek az ellenkező nemnél (heteró nők esetében).

Ha azonban elkezdik magukat rosszul érezni a bőrükben, akkor ez az érzés kisugárzik a megjelenésükre és valóban rosszabbul is fognak kinézni. Meggörbül a hátuk, nem járnak peckesen, kezdenek nem törődni a kinézetükkel, kezdenek lemondani önmagukról. Mások ugyanakkor görcsösen igyekeznek a koruknál jóval fiatalabbnak kinézni és ezzel csak súlyosbítják a problémát.

Az persze senkinek nem fog ártani, ha elkezd mozogni, jobban odafigyel az étkezésére, esetleg lefogy pár kilót (nem mindegy, hogy mi volt a kiindulási alap), de lehet az ember nagyon sikeres társkereső és társ egy fix kapcsolatban akkor is, ha nem vékony és nem sportos. Elsősorban lelki szempontból kell egyenesbe jönni, amihez a testi harmónia persze hozzásegíthet, de ennek nem kell nyögvenyelős, éhezős, keserű tapasztalatnak lennie. Sőt, ha nyögvenyelős, akkor nem fog segíteni, akkor nem leszünk vonzóbbak.


Olykor csak arról van szó, hogy túl hamar feladjuk a próbálkozást, és elkönyveljük, hogy már nem lehet sikerünk. Ha 3-4 hónap is eltelt, és még mindig nem jutottunk el senkivel az első csókig, akkor bepánikolhatunk... Hát mi a baj velem? Miért nem kellek? Lehet, hogy az ötödik hónapban zsinórban lesz két-három jelentkező, és majd azért fájhat a fejünk, hogy melyiket válasszuk, mert mindegyik jónak tűnik. Valami miatt a társkeresési sikerek is villanások-szerűen alakulnak, nem kiegyenlítetten.

A legrosszabb, amit tehetünk, ha engedünk a kísértésnek, és elkönyveljük, hogy bizonyos testi tulajdonságaink miatt már nem kellünk. Lehet, hogy csak nem voltunk elég türelmesek vagy nem jól álltunk hozzá az ismerkedéshez. Például túl tartózkodóak voltunk, vagy nem sikerült megcsillantanunk azt a vonzó nőt, aki bennünk rejlik.

Ha sikerül visszanyernünk a testünk vonzerejébe vetett hitünket akár pszichológusi, akár másfajta segítséggel, az ki fog hatni a társkeresős sikereinkre is. Vagy éppen a párkapcsolatunkra: ha rájövünk, hogy nem kötelező azzal maradni, aki már nem kíván, hiszen még van esélyünk, akkor kiléphetünk egy lefelé húzó spirálból. Rengeteg minden várhat még ránk. Ne hagyjuk veszni az esélyeinket!