Helen Fisher kutatásai kevésbé romantikus, de annál elgondolkodtatóbb összefüggésekre hívták fel a figyelmet. Éveken át vizsgálta a szerelmi kapcsolatok különböző állapotaiban levő személyek (újdonsült szerelmesek, tartós boldog kapcsolatban élők, friss szakítást elszenvedők stb.) idegrendszeri működését, és részben evolúciós, részben biológiai magyarázatokat keresett azokra a rendkívül intenzív, gyakran szinte elviselhetetlen és szélsőséges élményekre, amelyeket a szerelem vált ki belőlünk. Alábbi előadásában Fisher elmondja, hogy a szerelem igazából egy szükséglet, egy hajtóerő, amely az elme motorjából jön, és amelyet azonos vagy hasonló biokémiai és idegrendszeri folyamatok jellemeznek, mint minden olyan biológiai szükségletünket és késztetésünket, amely a túlélést és/vagy a fajfenntartást szolgálja.