Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

A tanár - szerelmi leckék új köntösben máj19

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

A tanár - szerelmi leckék új köntösben

Március óta új sorozatot sugároz az RTL Klub: A tanár egy budai középiskolában játszódik, és mindenki számára elég ismert problémákat dolgoz fel: drogok, alkoholizmus, korai terhesség (amiről aztán kiderül, hogy nem is az), iskolai zaklatás, diákszerelem, konfliktuskezelés... Nem mondhatnánk, hogy a történetek nagyon eredetiek, hiszen az egyik epizód egy az egyben Rómeó és Júlia történet (vagy West Side Story), a másikban egy diák a legjobb barátjának az anyjába zúg bele, miközben ugyanazzal a nővel a tanár is kavar... A szituációk ismerősek, bár újszülöttnek minden vicc új, akár még Rómeó is...

Mivel ez nem krimi, és nem dráma, hanem inkább sitcom, de annak a komolyabbik fajtájából, a felmerülő problémákra mindig születik pozitív megoldás az epizódok végén, és persze ezt mindig a tanár (Nagy Ervin, vagyis Szilárd) hozza össze valahogy, a maga teljesen unortodox módján. Szinte minden korosztály számára van a sorozatnak mondanivalója (én kiskamasz gyerekeimmel nézem, és ők imádják), mert mindenki járt iskolába, ha nem is pont ilyenbe, valami hasonlóan kaotikusba, szinte mindenki volt szerelmes, csalódott, mindenki érezte magát becsapva - és sajnos a legtöbbünknek nem volt olyan jó fej és minden lében kanál tanára, mint Szilárd. (Persze nehéz elképzelni, hogy a hétköznapokban egy ilyen osztály bohóca hogyan állna helyt...)

De miért gondolom, hogy a sorozat segíthet szexről és párkapcsolatokról beszélni? És miért lenne jó, ha a partnerünkkel, illetve a gyerekeinkkel, vagy akár a barátainkkal együtt néznénk? Mert olyan egyszerű és könnyen átlátható sztorikat hoz, amelyekkel mindannyian szembesülünk, de amelyeket sokszor csak úgy, ürügy nélkül nem beszélünk meg.

Az egyik legegyszerűbb dilemma: mit csinálsz, ha megcsókol a kollégád: bevallod a vőlegényednek vagy inkább elhallgatod? Persze, ha ennek bárki más a tanúja volt, akkor szinte kizárt, hogy ne derüljön ki, és ne jusson a vőlegény fülébe. És ha szóvá teszi, akkor mit lépünk? Mennyire lehetünk őszinték azt illetően, hogy tetszett-e a csók? Merthogy igazából tetszett, de meggyőződésünk, hogy a kolléga csak játszik velünk és tartós kapcsolatra alkalmatlan - szóval inkább maradunk a kevésbé izgalmas vőlegény mellett. Egyelőre...

Ha a "megcsalás-e a csók" témáról addig még nem esett szó, akkor ezt veszélytelenül meg lehet vitatni az epizód kapcsán (bármilyen furcsa, vannak párok, amelyek tagjai évekig nem merik szóba hozni, hogy nekik mi számít hűtlenségnek, mert egyszerűen félnek a témától): lehet, hogy meglepetések érnek bennünket, de mégiscsak tisztábban látunk majd.
 
Kicsit bonyolultabb probléma: mi történik, ha egy elvált nő 16 éves kamasz fiával él, de közben pasizik: hogyan kezdhet új kapcsolatba, vagy hogyan élheti az életét akár úgy, hogy csak kalandozik? Persze, nem túl szerencsés, ha pont a fia tanárával jön össze, de ha már így történt, erről hogyan lehet beszélni, vajon érdemes elmondani vagy jobb eltitkolni? Miért veszik az egyébként laza kamaszok olyan halálosan komolyan ugyanazt a kalandot, amit a felnőtt részeg kisiklásnak érez? És maradhatnak-e barátok azok a srácok, akik közül az egyik a másik anyjába szerelmes?

Meddig titkolhatjuk, ha olyasvalakivel járunk, akit a családunk, a barátaink nem kedvelnek, nem fogadnának el, akivel ellenségesek, akár korábbi konfliktusok miatt, akár, mert az illető egy másik etnikum tagja, akár, mert jóval idősebb/fiatalabb nálunk?

Van-e értelme úgy tennünk, mintha nem lennénk oda a kollégánkért, ha közben látszik, hogy nagyon is izgat minket? Mennyire lehetünk őszinték önmagunkkal és a másikkal? Hogyan kezeljük a féltékenységet és irigységet, megpróbáljunk-e elhódítani a partnerétől valakit, akivel kapcsolatban úgy érezzük, hogy nem igazán boldog azzal, akivel össze akarja kötni az életét? 

Persze, a sorozatbeli epizódok sosem végződnek negatívan, és a végén még a "gonosz" diriről is mindig kiderül, hogy neki sincs kőből a szíve, a halálos ellenségek kibékülnek, a depressziós, gyerekeit elhanyagoló anya magához tér, az örökbe fogadott fiú elfogadja, hogy a nevelőszülei elhallgatták előle az igazságot... Az életben ezek a helyzetek sokszor évekig elhúzódnak, és nincs egyértelmű, könnyű feloldás, de legalább elkezdhetünk beszélgetni arról, hogy jé, a mi sulinkban is van ilyen gyerek, tanár, konfliktus, szerelmi dráma, és vajon mi lesz ennek a kimenetele. Vagy hogyan vélekedik róla gyerek és szülő, barát és barátnő.

Én a magam részéről kíváncsiam várom a folytatást, és nagyon remélem, hogy a sorozat olyan kényes témákhoz is hozzá mer nyúlni, amelyeket magyar tévében nemigen láthattunk mostanság.