Harmincas szingli Velencében – ráadásul karácsonykor

Ilyenkor természetes, hogy mindent ellep a karácsonyi készülődés és a zenék, illatok, ételek-italok mellett a filmek és sorozatok is ebbe az irányba mutatnak. A bő kínálatból a Netflix olasz minisorozatát ajánlanám, amelynek egyik előnye, hogy végre nem turistaszemmel mutatja meg Velencét, hanem ott lakó családokon keresztül, akik számára a város nem attrakció, hanem az otthonuk.

Nekem először a cím ragadta meg a figyelmem, mert sokszor én is Utálom a karácsonyt. De nem pont azért, mint a főszereplő, Gianna, akinek az a legnagyobb bánata, hogy nincs kit vinnie szenteste a vacsorára, mert három éve nem tud kigyógyulni abból, hogy a vőlegénye elhagyta. Meg egyébként is kész katasztrófa, ha randizásról van szó.

Amit kissé nehéz elhinni, ha azt vesszük, hogy ő a leggyönyörűbb az egész sorozatban, de nekem is volt olyan barátnőm, aki körülbelül ilyen szép volt, és ugyanúgy nem tudott megragadni egyetlen férfi mellett sem, mint Gianna. Sose értettem igazán, miért van ez: udvarlója mindig akadt, de egyik se volt komolyan vehető.

A történetben Gianna elhatározza, hogy 24 nap alatt mégiscsak beszerez egy pasit, akivel legalább belibbenhet a családi vacsorára, ha egyébre nem is jó az illető. Persze pont csak azt az egy férfit nem veszi észre, aki az orra előtt van és aki rajong érte, meg korban, érdeklődésben is illik hozzá…

De milyen is lenne egy komédia, ha a főszereplő azonnal megtalálná a szerelmet? Vagyis Gianna kénytelen jó pár pocsék randin túlesni, becsületére legyen mondva: még olyanokkal is találkozik, akik alapvetően nem jönnek be neki, mert hátha…

Online ő maga nem akar próbálkozni, de egy barátnője regisztrál helyette, csak persze az első randit mindjárt le is mondja a srác, akivel a barátnő megbeszélte. Sebaj, Gianna összeszed egy másik pasit a diszkóban: ő az egyetlen, akiért igazán odavan és akivel végre megtöri hosszas cölibátusát. Csakhogy a fiú egész más életszakaszban van, mint ő: még gimis és épp, hogy betöltötte a 18-at… A lány ennek ellenére lelkesedik és még az érzelmeit is megvallja, amiből persze az lesz, hogy a fiú attól fogva tudni sem akar róla.

De randizik ő apjakorabeli férfival is, meg egy halásszal, aki kisebbségi komplexusban szenved, illetve egy kerekesszékes milliomossal, akivel elsősorban nem az a gond, hogy kerekesszékes, meg milliomos (bár az utóbbi Giannához valahogy nem illik, ő amolyan biciklizős, hátizsákos csaj), hanem az, hogy nem tartja tiszteletben a lány határait, nem fogadja el a nemet, erőszakosan nyomul.

Miközben Gianna csetlik-botlik, a családjában és baráti körében is zajlanak az események: házas nővéréről kiderül, hogy a férje teljesen elhanyagolja, a szülei pedig annyira elhidegültek egymástól, hogy már közös megegyezéssel alternatív partnerekkel találkozgatnak, csak erről idealista lányuknak nem akartak szólni. Gianna legjobb barátnője, aki megfogadta önmagának, hogy csakis alkalmi kapcsolatai lesznek, mert fél a csalódástól, mégiscsak belebonyolódik egy szerelembe, amitől halálra rémül…

A sorozat végére persze mindenki nyugvópontra jut valamelyest, még a 30 éves szűz barátnő is rátalál a szerelemre… Nyilván senki sem várja egy ilyen könnyed alkotástól, hogy a való életet mutassa be, de arra azért jó, hogy kicsit lazítson a párkapcsolatokról vallott elképzeléseinken: nem jó idealizálni a szüleinket, mert azzal őket is gúzsba kötjük (Gianna apja iránti rajongása kissé eltúlzott és mintha legalább 18 évvel korábban megrekedt volna egy fejlődési szinten). Nem érdemes irigyelni a családos nővérünket, akit elhanyagol a férje és aki egyedül küszköd a gyerekeivel…

Vagyis ahhoz, hogy alkalmasak legyünk egy felnőtt párkapcsolatra, felnőttként kell tudnunk érezni és viselkedni. Hátha erre éppen egy film, egy sorozat vagy éppen a karácsonyi készülődés ébreszt rá bennünket.

Boldog ünnepeket mindenkinek!