Bámulás, stírölés, szemkontaktus

Rengeteg helyzetben találkozik a tekintetünk mások tekintetével. Legtöbbször csak egy-két másodpercre, főleg, ha idegenekről van szó és épp nincs semmilyen ürügyünk arra, hogy rajta felejtsük a szemünket. Ha például véletlenül éppen összenézünk valakivel a buszon, általában mindjárt el is kapjuk a tekintetünket, mert a 3-4 másodperc már erős érdeklődést jelentene. Ha többször is egymásra bámulunk, akkor egyértelműen van valami feszültség köztünk, bár ez nem mindig pozitív vagy erotikus...

De tény, hogy a szemkontaktusnál nincs erősebb nonverbális kommunikációs eszközünk. Ha egy másik emberrel beszélgetünk, általában figyelmünk 43%-át a szeme köti le, a szem és a száj együttesen pedig 56%-ot kap. Ezért annyira feltűnő, ha egy férfi egy szép dekoltázs láttán nem a hölgy szemébe néz, hanem a mellére... 

Ha úgy érezzük, hogy valaki az átlagosnál hosszabban néz ránk, vagy újra és újra rajtakapjuk, hogy bámul, az attól függően, hogy nekünk mennyire tetszik az illető, lehet nagyon zavaró vagy nagyon izgató is. De mindenképpen hat ránk: szinte lehetetlen figyelmen kívül hagyni, ha valaki ennyire megbámul. Lehet, hogy nem történik semmi egyéb, nem váltunk egyetlen szót sem, mégis bennünk marad az élmény... Főleg, ha az illető még ránk is mosolyog vagy ránk kacsint közben, attól erősen megdobbanhat a szívünk. Persze jó esetben az örömtől, nem a félelemtől vagy a viszolygástól. 

A nők stírölése a fiúk, férfiak egyik kedvenc szórakozása. Olykor kifejezett cél nélkül, csak úgy, élvezetből csinálják, máskor zavarba akarják hozni a lányokat, de az is gyakran előfordul, hogy így próbálnak ismerkedni. Egy szinglibárban például az ismételt szemkontaktus, esetleg a pohár megemelése, egy kis mosoly vezethet aztán ahhoz, hogy az egyik ember megszólítsa a másikat. Így aztán aki szégyenlős, introvertált, szeret behúzódni a csigaházába, sokkal kevésbé lesz képes szemkontaktus alapján ismerkedni, mint aki szívesen néz körül és nyílt tekintettel méri fel a terepet. 

A nők szívesen vonzzák a férfiak tekintetét a szemük felé mindenféle extra díszítéssel: szemhéjfestéket, szemceruzát, műszempillát vagy szempillaspirált használnak: ami biztosan magára vonja a figyelmet, bár túlzásba is lehet ezt vinni annyira, hogy már ne legyen esztétikus... 

Többször felmerül a téma, hogy a nagyvárosi ember mennyire kerüli a szemkontaktust tömegközlekedési eszközön, liftben, és ez mennyire elidegenít, bezzeg a vidékiek mindenkinek a szemébe néznek... Vagyis könnyebb velük ismerkedni. De senki számára nem természetes, hogy naponta százakkal teremtsen szemkontaktust, a kényszerű összezártság, az idegeneknek intim zónánkba való beengedése ellen (lásd tömött metró, kis lift) pedig úgy védekezünk, hogy nem nézünk egymásra. Mert az már elviselhetetlen közelséget jelentene egy tökéletesen idegen emberrel. Ha dolgunk van valakivel és végre elég személyes tér áll rendelkezésünkre, akkor nagyvárosiként is felvesszük a szemkontaktust. 

Egy Kansasban végzett kísérlet szerint (ebben 107 heteroszexuális felnőtt vett részt), az erotikus érdeklődést ki lehet következtetni abból, hogy valaki a másik ember milyen testrészeit figyeli meg hosszabban. Ha az ellenkező nemű ember tetszik, inkább az arcát és a felsőtestét illetve csípőjét nézzük. Ha az illető nem érdekel bennünket ilyesn szempontból, akkor a csípője helyett a cipőjét vizsgálgatjuk. 

A tekintetünk annyira kifejező, hogy még a szerelmet is ki tudjuk olvasni a másik szeméből, és képesek vagyunk megkülönböztetni a pusztán a vágytól párás szemet a szerelmesétől. Persze erre igazából akkor ébredünk rá, ha egyszer végre megpillantjuk, hogyan néz ránk a szerelmünk. 

Ugyanígy azt is könnyen észrevesszük, ha a partnerünk nem ránk koncentrál, nem a mi szemünkbe, ajkunkra néz, hanem mások felé kalandozik a tekintete: ezt pedig nem igazán szoktuk értékelni.