Boldogabb-e, aki szebb?

A feltételezés azonban, hogy a szebbek boldogabbak, nem helytálló. Biztos, hogy nagyszerű üzlet a kozmetika- és fitnesziparnak, rengeteg női és férfi magazint lehet ezzel a gondolattal eladni, de attól még a tény tény marad: nem a szépség tesz boldoggá. Persze nem is az, ha valaki kifejezetten csúnya. De attól, hogy valaki csúnya, még lehet boldog, és sok szép ember egyáltalán nem találja a lelki békéjét.

Nézzük, mire jutott egy lengyel kutató, Lukasz D. Kaczmarek a szépség és a boldogság együttes vizsgálata kapcsán. A kutató 97 embert kért meg rá, hogy kitöltsön két kérdőívet. Az egyik kérdőív az illető általános jó közérzetére kérdezett rá, vagyis azt firtatta, hogy mennyire érzi boldognak, elégedettnek magát a vizsgálat alanya. A másik kérdőíven meg a saját külsejükkel kapcsolatos érzéseikről kellett vallaniuk a felmérés résztvevőinek.

Azok a megkérdezettek, akik a külsejükkel elégedettebbek voltak, mint az átlag, boldogabbaknak is vallották magukat, de csak akkor, ha először a szépségre vonatkozó lapot töltötték ki. Ha a boldogság-kérdőív volt az első a sorban, és aztán kapták meg a szépség-kérdőívet, akkor a magukat szépnek vallók elégedettségi szintje alig-alig haladta meg a többiek átlagát.

Vajon mire vezethető vissza ez az eredménybeli különbség? Kaczmarek szerint azok, akik előbb a külsejükről nyilatkoztak, egyfajta "fókuszálási illúzió" áldozatául estek: a első kérdőív szinte a szájukba rágta, hogy a boldogságérzet a fizikai szépségüktől függhet, ők meg belesétáltak a csapdába, és valóban ahhoz képest érezték magukat a kérdőív kitöltésének perceiben boldogabbnak vagy kevésbé boldognak, hogy a külsejükről mit gondoltak. 

Akik viszont minden előzetes befolyásolás nélkül töltötték ki a boldogság-kérdőívet, őszintébben tudtak válaszolni. 

Hogy a valóságban a szépek tényleg boldogabbak-e? Ez leginkább attól függ, hogy hogyan állnak a saját külsejükhöz. Hogy természetesnek veszik és nem száll a fejükbe a dicsőség, vagy kifejezetten a külsejük megszállottaivá válnak-e. Például a saját szépségükbe beleszerető, narcisztikus nők általában jobban félnek az öregedéstől, olykor még a gyermekszüléstől is, mert az megváltoztatja azt az állapotot, amelyet ők tökéletesnek gondolnak, míg az, aki elfogadja, hogy nem maradhat mindig "tökéletes", sokkal könnyebben veszi az akadályokat.

A szép ember könnyen ismerkedik és könnyen bonyolódik szerelmi kalandokba, de ez azt is jelentheti, hogy képtelen lesz megnyugodni, mert mindig úgy fogja érezni, hogy találhat jobbat is, miért kéne azzal megelégednie, ami van. És persze a szépséget pénzre is át lehet váltani: csinos fiatal lányok dönthetnek úgy, hogy a szépségükből kovácsolnak tőkét, és inkább könnyen élnek, mintsem olyan emberrel legyenek együtt, akit szeretnek. Ez pedig általában egyenes út a boldogtalansághoz. 

De okozhat a szépség hatalmas konfliktusokat is, vagy lehet akadály a szakmai előmenetelben - felmérések szerint például a 97%-ban női HR-esek csinos nőket általában be se hívnak interjúra. Férfi főnökök persze favorizálhatják a csinosabb nőket, ugyanakkor sokan éppen zaklatásnak élhetik meg, ha ily módon figyelnek fel rájuk.

A szépség lehet áldás és lehet átok, de hogy önmagában boldoggá nem tesz, az biztos. Így hát, ha nem születtünk különösebben jó külsejűnek, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy kisebb esélyünk lenne a nekünk való partner megtalálásában. Lehet, hogy hosszabb utat járunk be, hogy több visszautasítást kell elszenvednünk, de lehet, hogy ezt a magunk javára tudjuk fordítani. Tőlünk függ, mit kezdünk az adottságainkkal.