Szép nő csúnya férfival? Miért is?

„Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák,

Vagy szépek és buták.

És, ha szépek és okosak is egyben,

Nem állnak szóba velem.”

(KFT)

Nemrégiben brit tudósok egy csoportja, hiszen ők sosem pihennek, bebizonyította, amit már úgyis tudtunk, nevezetesen, hogy a férfiak első körben a nők külsejére figyelnek fel párválasztáskor, a nők viszont más szempontokat is figyelembe vesznek. Például az illető vélt vagy valós társadalmi státuszát, anyagi helyzetét, vagy egyszerűen csak rátermettségét arra, hogy megvédelmezze őket (még mindig számít a magasság és az izomtömeg, de az intelligencia és a humor is – nyilván egyik nőnek az egyik, másiknak a másik fontosabb).

A kísérlet során a nőknek pontozniuk kellett különböző férficsoportokat: az első csoport orvosnak öltözött, a második hivatalnoknak, a harmadik gyorséttermi alkalmazottnak. Nos, a nők a legmagasabb pontszámokat az ál-orvosoknak adták, noha a gyorsétterem uniformisába öltözöttek voltak klasszikus értelemben a leghelyesebbek.

Ugyanez a teszt fordítva úgy nézett ki, hogy a csinos ápolónők magasabb pontszámokat kaptak, mint az orvosnőnek öltözött csoport tagjai.

Tegyük azért hozzá, ebben nem csak az nyilvánul meg, hogy a férfiaknak a szépség többet számít, mint a nőknek, hanem az is, hogy ápolónőkről általában szívesen fantáziálnak a férfiak, egy magas státuszú nő pedig sokukban inkább félelmet kelt, mint vágyat, lehet akármilyen csinos is, sőt, ha szép és okos is egyben, a legtöbb férfi elkönyveli róla, hogy úgyse állna vele szóba. Vagy, ha szóba állna is, lemosná a pályáról.

Akár tetszik, akár nem, akár sajnálatos, akár nem, a férfiakat jóval érzékenyebbek a vizuális ingerekre, mint a nők. Ezért számít nekik annyit a szépség, értve ez alatt nem csak az arc, hanem az egész test szépségét. A szép nők rengeteget profitálnak természet adta adottságaikból, és válogathatnak a jelentkezők közül – elvileg. Azért ez ennyire mégse egyszerű. Például azért, mert a túl szép nők, akár csak a túl okosak, félelmet keltenek.

Egy másik felmérés szerint minél több pénzre tett szert egy férfi, annál magasabbra srófolta a nők szépségét illető elvárásait: mindannyian tudjuk, hogy a magas társadalmi státusszal szinte elvárásként jár együtt a többség által dögösnek ítélt nőkkel való együtt mutatkozás, és szinte mindegy, hogy ezek a dögös nők hivatásosak, vagy valódi partnerek, a lényeg, hogy elég feltűnőek legyenek, és irigységet keltsenek a többi, kevésbé szerencsés férfiban. (Ilyen nőket még azok is alkalmazhatnak, akik valójában nem ezt a típust kedvelik, vagy nem is heteroszexuálisok.)

Az tehát nem kérdés, hogy minden hetero férfi szép nőket szeretne, mivel pedig a szép nők kedvükre válogathatnak, a számukra legelőnyösebb partnert keresik, és nekik nem a szépség, hanem egész más dolgok fontosak. Az alacsony sorból származó szépségnek persze nem könnyű magas társadalmi státuszú férfit kifognia, ehhez nem elég szépnek lenni, kell hozzá rengeteg más tulajdonság is, főleg, ha nagyon nagy a különbség, és a nő a szépségén és szexuális vonzerején kívül nem nagyon rendelkezik semmi mással. Ha nem gazdálkodik ezekkel okosan, és bizonytalanul kötődik, vagyis nincs szilárd érzelmi bázis a háta mögött, nagy esélye van rá, hogy kihasználják.

A szépség ugyanis lehet áldás, de ugyanakkor folyamatos veszély is, egyrészt, mert sok érdeklődő közül kellene okosan választani, másrészt, mert a lányokat elvakíthatják a szépségük révén megcsillanó lehetőségek, és ha nem vigyáznak, irreális elvárásaik rabjaivá válhatnak. Ha elsősorban a külsejükkel akarnak boldogulni, sok más, fontos tulajdonságuk fejlesztését hanyagolhatják el és sokszor méltatlan helyzetekbe is belemehetnek.

De nézzük, milyen előny származhat abból például egy házasságban, ha a nő szebb, mint a férje. Egy 2008-as felmérés szerint, amelyben 82 házaspár vett részt, azok a férfiak voltak támogatóbbak a feleségük problémáival kapcsolatban, akik a feleségükhöz képest fizikailag kevésbé vonzó kategóriába estek. A feleségüknél vonzóbb férfiak nyilván tudják, hogy nem kell nagyon megerőltetniük magukat az asszony megtartása érdekében, hiszen a nő is tisztában van vele, hogy bármikor találhatnának nála csinosabbat. A kevésbé vonzók viszont úgy érezhetik, hogy meg sem érdemlik a partnerüket, mert az egy vagy több kategóriával előnyösebb külsejű, így hajlamosabbak megértőbben és odafigyelőbben viselkedni. Nyilván nem csak a külső számít egy kapcsolat dinamikájában, de a felmérés eredménye azt mutatja, hogy a nőknek igenis megéri kevésbé vonzó férjet választani.

Itt persze nem árt arra is emlékeztetnünk magunkat, hogy a férfiak szépsége nem ugyanolyan megítélés alá esik, mint a nőké: a nagyon szabályos arc lehet kevésbé férfias hatású, így nem minden nő számára olyan vonzó. (Mikor szépségről és vonzerőről beszélünk, mindig tendenciákról van szó, hiszen szerencsére nem mindenkinek ugyanaz tetszik, de elég nagy azért a konszenzus azt illetően, hogy valaki inkább vonzó-e vagy inkább nem.)

A szép nők tehát azért randizhatnak csúnya férfiakkal, mert számukra nem a megjelenés a legfontosabb, hanem egyéb tulajdonságok: és nem feltétlenül kell folyton arra gondolni, hogy a nők anyagiasak és le akarják húzni a pasikat, lehet, hogy a férfi a szövegével, a humorával, az eszével hódítja meg a nőt, anélkül, hogy az anyagiak bármilyen szerepet játszanának. De sok esetben tényleg a férfi státusza, hatalma, magabiztossága a vonzó: ilyenkor nehéz megítélni, hogy a pénz tesz jóképűvé, vagy a magabiztosság, amit a státusz biztosít az illetőnek. A hatalom afrodiziákum, és vannak rá igen érzékeny nőszemélyek, mióta világ a világ.