* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Jánosi Valéria , dátum: okt 03, 2024 , rovat: Párkeresés | 0 komment
A társkeresők többsége mindent elkövet, hogy jól nézzen ki egy randin. Jóval kevesebben vannak azok, akikben felmerül, hogy esetleg a személyiségükben lehet valami elakadás, és ezért nem találnak társat. És még kevesebben próbálnak ezen változtatni. Pedig sok mindent lehetne tenni.
Ahhoz, hogy két ember között tartós kapcsolat jöhessen létre, arra van szükség, hogy illeszkedjen egymáshoz a temperamentumok, az értékrendjük, a személyiségjegyeik és az életmódjuk. Sajnos sok esetben számos dolog bezavar a vonzalom stabilizálódásába.
Ha csecsemőkorunkban nem jött létre biztonságos kötődésünk az anyánkkal, akkor felnőttként lehet, hogy számtalan társkeresési és párkapcsolati problémával kell majd megküzdenünk. Aki nem tud biztonságosan kötődni, az nehezebben alakít ki bizalmi kapcsolatot másokkal. Lehet, hogy folyton attól fél majd, hogy elhagyják, vagy éppen attól, hogy kalitkába zárja őt egy kapcsolat. Így pedig nehéz jó és tartós párkapcsolatot kialakítani.
A jó hír az, hogy a kötődési zavarok javíthatók, gyógyíthatok – terápiában. Kapcsolatban sérülünk, kapcsolatban gyógyulunk. Sajnos a kötődési zavar videók nézésével, önsegítő irodalom olvasásával nem gyógyítható.
Ha valakinek az önbecsülése ingatag lábakon áll, az nehezen fogja elhinni magáról, hogy szerethető és választható. Az ilyen ember borzasztóan kritikus önmagával és másokkal szemben is, és a tüskés viselkedése esetleg elriasztja a lehetséges partnereket.
Ugyanakkor nagyon rosszul viseli, ha vele szemben fogalmaznak meg kritikát, így a partnerének gyakran kell tojáshéjakon lépdelni. Az alacsony önbecsülésből fakadhat hullámzó érzelmi állapot, amit szintén nem könnyű másoknak elviselni.
A jó hír ebben az esetben is az, hogy az önbecsülés is fejleszthető. Terápiában, segítő kapcsolatban, tréningeken.
Ahhoz, hogy tartósan fenntartsunk egy harmonikus, stabil párkapcsolatot, feltétlenül szükséges, hogy tisztában legyünk a saját érzéseinkkel, szükségleteinkkel, énhatárainkkal, és képesek legyünk az érzéseinket kontrollálni, és megfelelő módon kifejezni.
A probléma általában ott kezdődik, hogy sokan fel sem ismerik a saját érzéseiket, szükségleteiket, az pedig eszükbe se jut, hogy ezt esetleg kommunikálják a párjuk felé. Ha feszültek vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy felbosszantott minket a párunk, akkor vagy elnémulunk, és napokig nem szólunk a másikhoz, vagy vehemensen leordítjuk a párunk fejét, mondván, hogy minden fájó érzésünket ő okozta. Ez pedig egyáltalán nem segít abban, hogy harmonikus maradjon a viszonyunk.
A jó hír ezúttal is az, hogy a kommunikáció és a konfliktuskezelési készség igen könnyen és gyorsan tanulható, fejleszthető megfelelő tréningek segítségével.
Rengeteg elvárás és előítéletesség van bennünk, amikor társat keresünk. Vannak, akik komoly képzeletbeli listával érkeznek egy randira, és fejben pipálják a másik meglévő vagy hiányzó tulajdonságait. Sok nő szentül meg van győződve róla, hogy neki olyan férfira van szüksége, aki minimum 180 cm magas, mert csak így tud „felnézni” rá. Mások számára elképzelhetetlen egy fiatalabb férfi partner, vagy olyan, akinek gyereke van.
Persze, el tudom fogadni a társkeresők választási preferenciáit, de társkereső coachként mindig arra biztatom őket, hogy egy kicsit tágítgassák a határaikat, mert könnyen lehet, hogy egy szuper párkapcsolatot szalasztanak el a merev elvárásaik miatt.
Egy bizonyos kor felett már mindenkinek vannak fájdalmas párkapcsolati tapasztalatai: megbántották, megalázták, kinevették, megcsalták, elhagyták. Ahhoz, hogy újra meg tudjunk bízni egy vadidegenben, érdemes feldolgoznunk a korábbi sérüléseinket, esetleg traumáinkat. Ehhez pedig sokszor nem elég, ha a barátnőnk vállán kisírjuk magunkat, vagy a haverokkal sörözünk. Lehet, hogy mi magunk nem is érzékeljük, hogy elakadtunk egy szakítás vagy válás utáni gyászfolyamatban. Érdemes felfigyelni arra, ha egy szakítás után 3-4 évvel még mindig nem volt tartós párkapcsolatunk. Ebben az esetben érdemes pszichológushoz, mentálhigiénés szakemberhez fordulni.
Vannak társkeresők, akik rengeteget dolgoznak, sokat utaznak, kiszámíthatatlan a munkarendjük és az életük. Nekik nehezebb olyan társat találni, aki képes mindezt elfogadni, és alkalmazkodni. Nekik azt lenne érdemes átgondolni, hogyan tudják a munkájukat, életritmusukat úgy átalakítani, hogy könnyebben találjanak társat.
Vagy például túlzott mennyiségű munka mellett, hogy vajon nem érintettek-e a munkaalkoholizmusban.
Azt gondolom, hogy a legtöbb személyiségünket érintő probléma önismereti munkával orvosolható, csak a megfelelő szakembert kell hozzá megtalálni.
Ha tehetném, minden társkereső számára receptre írnám fel a terápiát, mert az önismereti munka, a traumák, sérülések feldolgozása lényegesen felgyorsíthatja és eredményesebbé teheti a társkeresést.
Ha elakadtál a társkeresésben, gyere el társkereső coachingra, és megtaláljuk a te, személyre szabott megoldásodat!