Van-e ritmusérzéked, ha randizol?

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik valamiféle varázslatos belső metronómmal rendelkeznek, és pontosan tudják, mikor mit kell mondani, milyen gesztust kell tenni, nem vétik el a lépést, jókor kezdeményeznek és jókor vonulnak vissza. De hogyan tesz szert valaki erre a tudásra? Tudás ez egyáltalán vagy velünk született érzék? És lehet fejleszteni?

  


Biztos, hogy léteznek ösztönös tehetségek, olyan, általában extrovertált emberek, akik nagyon jól tájékozódnak társaságban, könnyedén ismerkednek és könnyedén kerülnek középpontba. Nekik soha nem jelent majd nagy fejtörést, mikor mit lépjenek és mondjanak, mert ösztönösen tudják, és még akkor se lesznek kegyvesztettek, ha éppen elbénáznak valamit, mert addigra már kialakult egy kép róluk, miszerint, amit ők tesznek, az mindig menő.

De az emberek jó nagy százaléka nem ennyire tehetséges. Sokan tapasztalják, főleg a gyerekkor elmúltával, kamaszként, hogy egyszerűen nem találják a ritmust, rosszkor és rossz helyen próbálkoznak, vagy túl sokat, vagy túl keveset nyújtanak, megsértik a partnereket, esetleg egyszerűen el se jutnak addig, hogy valaki érdemben szóba álljon velük.

A szociális képességek azonban nagyon jól fejleszthetők, csak valódi elszántság és kitartás kell ahhoz, hogy ugyanolyan szintre jussunk, mint azok, akiknek ez zsigerből megy. Vagy, ha ugyanolyanra nem is, magunkhoz képest sokkal jobbra. Ehhez első lépésként fel kell ismernünk, hogy vannak nehézségeink és ezek miben állnak. Második lépésként megfelelő módszert kell találnunk, amivel fejlődhetünk. A harmadik lépés pedig a gyakorlás.

A sikeres randizáshoz kellő ritmusérzék kifejlesztése pedig leginkább úgy érhető el, ha valóban randizunk. És a kudarcok nem elkeserítenek bennünket, hanem fejlődünk általuk. Nem azt látjuk bennük, hogy mekkora rakás szerencsétlenség vagyunk, aki már megint elrontotta, hanem elemezzük, mi siklott félre és beépítjük ezt is tapasztalatként abba az ismeretanyagba, amelyből a jövőben táplálkozhatunk.

Ehhez fontos, hogy

a) Legyünk elnézőek önmagunkkal, bocsássuk meg magunknak a hibákat.
b) Képesek legyünk motiválni magunkat egy újabb próbálkozáshoz.
c) Őszintén vizsgáljuk meg, mi ment félre és ha érzelmi intelligenciából nem tudjuk ezt megoldani, akkor támaszkodjunk az IQ-nkra. (Vagy kérjük olyan barát, szakember segítségét, aki valóban érdemi tanácsokkal képes bennünket ellátni.)

De nézzük, melyek azok a ritmusbeli problémák, amelyek legtöbbször felmerülnek egy-egy ismerkedés során. Illetve már onnantól fogva, hogy – ha online próbálkozunk – regisztrálunk egy randioldalra.

1. Mindent azonnal akarunk, nem töltjük ki a profilunkat, nincs türelmünk rendes fotókat választani, nem gondolkodunk el a bemutatkozáson.

2. Anélkül írunk rá valakire, hogy érdemben megnéztük volna, ki ő és van-e rá minimális esély, hogy hozzánk való.

3. Megsértődünk, ha nem válaszol és méltatlankodó levelet írunk.

4. Csetet kezdeményezünk, pedig semmi mondanivalónk nincsen.

5. Elkezdjük az ismerkedést és egy-két napon belül már randizni akarunk, pedig még ki sem alakult közöttünk semmilyen vonzalom.

6. Ha a másik fél jelzi, hogy neki ez gyors, nem lassítunk, hanem kioktatjuk, megpróbáljuk rávenni, hogy a mi ritmusunkhoz igazodjon.

7. Elkezdünk több ismerkedést, de már fogalmunk sincs, kinek mit írtunk és elveszünk a kuszaságban.

8. Nagyon ritkán reagálunk, vagy, mert igazán nem is érdekel a másik, vagy, mert azt hisszük, hogy ettől leszünk vonzóbbak.

9. Túl keveset írunk, nem teszünk fel kérdéseket, nem segítjük a párbeszéd továbbgördülését.

10. Túl sokat írunk, meg sem várjuk a választ, elárasztjuk a partnert levelekkel vagy állandóan csetelni akarunk, akkor is, amikor neki nem alkalmas.

11. Nagyon korán nagyon intim részletekről számolunk be.

12. Egyáltalán nem nyitunk a partner felé, teljes bizalmatlanságot mutatunk.

13. Nagyon korán firtatunk érzékeny kérdéseket.

14. Dühösek vagyunk, amiért pár napos ismeretség után a másik nem bízik bennünk.

15. Kéretlen intim fotót küldünk. Ha erre rosszul reagál, prüdériával vádoljuk a partnert.

16. Nem válaszolunk a partner kérdéseire, csak arról írunk, amihez kedvünk van.

17. Nem jegyezzük meg az alapvető információkat róla és újra megkérdezzük, amit egyszer már megbeszéltünk.

18. Általánosító megállapításokat teszünk férfiakról/ nőkről, amelyeket magára vehet és amelyeken nagy eséllyel megsértődik, pedig nem akartuk megbántani.

19. Nem tisztázzuk a félreértéseket időben. Nem kérünk elnézést, ha sértőn viselkedtünk. Nem fogadjuk el a bocsánatkérést.

  
Ritmusbeli problémák randihelyzetben:

1. Késve érkezünk és még csak nem is jelezzük.

2. Utolsó pillanatban változtatgatjuk a helyszínt.

3. Utolsó pillanatban lemondjuk a találkát.

4. Férfiként nem hívjuk meg a hölgyet egy italra/ kávéra. (Illetve nem tesszük egyértelművé a meghívást már a találka előtt vagy az elején. Vannak nők, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy ki-ki alapon menjen a fizetés, de minimum, hogy a férfi felajánlja a meghívást, aztán a nő eldönti, hogy elfogadja-e.)

5. Túl hamar próbálkozunk fizikai közeledéssel, mielőtt még felmértük volna, hogy a másik mutatja- e a vonzalom jeleit.

6. Egyáltalán nem próbálunk közelebb kerülni, pedig szeretnénk. Távolságtartásunk azt a hamis benyomást kelti, hogy nem is vonzódunk.

7. Explicit szexuális témákat feszegetünk minden előzmény nélkül.

8. Exekről beszélünk a jelenlévők helyett.

9. Az óránkat nézegetjük, a telefonunkat piszkáljuk, fészkelődünk.

10. Nem adunk elég időt a beszélgetés kibontakozásának.

11. Túlbeszéljük a partnert.

12. Kukán ülünk és a másiktól várjuk, hogy beszéljen.

Randi után

1. Nem jelentkezünk 24 órán belül. (Igazából, ha tetszik a másik, akkor rögtön randi után érdemes jelezni. Ha nem szeretnénk folytatni, akkor is illik udvariasan lezárni a folyamatot.)

2. Nem javasolunk második találkát. (Már, ha szeretnénk ilyet egyáltalán.)

3. Utalunk a folytatásra, de konkrétumok nélkül. Hagyjuk, hogy ellaposodjon az ismerkedés.

A sort természetesen lehet folytatni, hiszen a ritmus a kapcsolat további szakaszaiban is nagyon fontos, de ezúttal kifejezetten a záró ponttól az első randi utánig vettem sorra a lehetséges problémákat. Érdemes átgondolni, vajon mely pontoknál hibáztunk mi magunk a legutóbb…