Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Elcseszett randik: Fázzál meg!

Az elcseszett randi rémálom, de valljuk be, szórakoztató - utólag. Pláne mások története. Ha veled is megesett már, hogy inkább töltötted volna az estét egyedül mamuszban, mintsem kettesben valakivel rosszabbnál rosszabb ámulatokba esve, itt az idő, hogy megoszd a sztorit mindenkivel! "Elcseszett randik" jeligére küldd el nekünk a szerkeszto@ha.hu címre!

***

Sziasztok!

Kb. 2 éve történt velem, hogy egy sor elcseszett randi után belefutottam az utolsóba. Akkor már régóta egyedül voltam egy hosszabb kapcsolat után, alkalmi partnereim persze voltak, de igazi kapcsolatra vágytam, nem kalandokra - sajnos a pasik nem így gondolták. Így utólag azt mondom, kissé rágörcsöltem a témára, kétségbeesetten kerestem a szerelmet és mindenkiben a potenciális jelöltet láttam. Hát, jöttek is sorra a rosszabbnál rosszabb randik meg csalódások... Az utolsó egy tőlem fiatalabb, elmondása szerint orvos volt. Elég hideg tavaszi nap volt, amikor találkoztunk, nálam volt egy kardigán, de még így is fáztam, rajta viszont csak egy rövid ujjú póló. A randi nem tartott sokáig, még egy óráig se, nagyon hamar világos lett, hogy nem ő az álompasi az életemben. Ezt az orvos sztorit se nagyon hittem el, egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy orvos.

Nem akart beülni sehova, mondván, inkább sétáljunk. Azt gondoltam, van valami célja, de nem, csak lődörögtünk a nagykörúton, közben dőlt belőle a panaszáradat, hogy milyen nehéz az orvosok helyzete manapság, stb. Egyáltalán nem hasonlított egy randihoz az egész, mondtam neki, hogy köszönöm, de hazamegyek. Azt mondja erre, ő szívesen hazakísér. Megköszöntem, de nem kell, közel lakom, hazasétálok egyedül. Jól van, akkor ő is hazamegy, de nála nincs pénz metróra, vennék neki egy jegyet? Mondtam, hogy ne haragudjon, de nem, akkorra már eléggé felhúztam magam. Erre azt mondja, ha úgyis közel lakom, legalább a kardigánom adjam oda neki (női kardigán!), mert már szétfagyott és nem akar megfázni csak azért, mert velem találkozott és gyalog kell hazamennie! Hát őszintén szólva, ezek után már azt se bántam volna, ha tüdőgyulladást kap! Nem akartam újra látni még egy kardigán visszaadás erejéig se, úgy voltam vele, fázzon csak meg, nem az én gondom!

Nem tudom, végül mi lett vele, megfázott-e vagy sem, nekem mindenesetre ez volt az utolsó elcseszett randim. Szerencsére azóta már megtaláltam a párom, elég hosszú út vezetett hozzá, de szeptemberben lesz egy éve, hogy együtt vagyunk...

Niki (36 éves, Budapest)

 

 

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk