Erotikus fotó: izgató, kiábrándító vagy kockázatos?

Vajon hányan kértek már közületek erotikus fotót levelezőpartnertől? Hányan küldtek és hányan kaptak? Milyen jellegű ismerkedés során? Mi volt a reakció? Ért-e már benneteket csalódás amiatt, hogy egyáltalán felvetődött a kérdés, vagy, mert nem nyerte el a partner tetszését az, amit küldtetek, vagy, mert olyasmit küldött, ami visszatetsző, ízléstelen volt számotokra? Esetleg utólag visszaélt a képekkel?

Biztos sokan készítettek erotikus fotókat magukról és partnereikről már a digitális fotózás megjelenése előtt, de azóta nyilván sokkal gyakoribb ez a jelenség, és sokkal gyorsabban eljuthat ahhoz, akinek szánjuk. Nem kell előhívásra várni, mi magunk szerkeszthetjük, levághatjuk a kevésbé sikerült részeket, kipróbálhatunk mindenféle effektusokat, eljátszhatunk a lehetőségekkel. A fotók létrehozása tehát viszonylag egyszerű, de vajon érdemes-e ilyen fényképeket küldenünk? Ha igen, kinek, mikor?

Valószínű, hogy nagyon nem mindegy, mi az ismerkedés célja. Komoly társkeresés esetén biztos, hogy nem olyan nyerő erotikus fotót kérni vagy küldeni, mint egy jóval könnyedebb, inkább kalandozást célzó partnerkeresés folyamán. Ha a cél egy monogám kapcsolat kialakítása, együttélés, esetleg családalapítás, a legtöbben másképp állnak a szexuális felszabadultság kérdéséhez. Biztos léteznek olyanok is, akik ezt a fajta társkeresést is úgy közelítik meg, mint egy könnyedebbet, vagy eleve nem is tűznek ki konkrét célokat maguk elé, egyszerűen csak ismerkednek és „lesz, ami lesz”-alapon próbálkoznak: ők biztosan nem fogják vissza magukat ezen a téren sem.

De az, aki konzervatívabb ízlésű, és kifejezetten komoly, elkötelezett kapcsolatra vágyik, csakis olyanokkal találkozik, akikben ilyen szempontból potenciált lát, nagy valószínűséggel nem fog erotikus képet kérni, se küldeni, sőt, lehet, hogy még az se fog tetszeni neki, hogy egyáltalán van a másiknak erotikus képe. Úgyhogy nem árt óvatosan bánni a témával, még az is lehet, hogy lesz, aki megpengeti, igazán szívesen látna ilyen képet, de ha valóban kap is, kissé furcsán fog reagálni.

Érzésem szerint kéretlenül és túl korán nem illik erotikus képet küldeni (szexképet meg pláne nem): az olyan pasi, aki minden átmenet nélkül küld egy linket vagy egy fotót, amin a nemi szerve látható, ritkán fog szimpátiát kelteni maga iránt. Ha nő teszi, akkor ne nagyon számítson rá, hogy tartós kapcsolat céljából fognak vele ismerkedni, bár mondom, mindig vannak kivételek. Lehetnek a bemutatkozó, feltöltött képeink között is finoman erotikus jellegűek, de ne feledjük, hogy az is üzenetet hordoz. (Kifejezetten szexképet a Randivonal moderátorai nem engednek át, úgyhogy ezzel nem is lehet gond, más társkeresőkön viszont előfordul, hogy külön albumhely van ezen képek számára.)

Mégis, mit tekintünk erotikus és mit szexképnek? Egy erotikus képen inkább csak sejteni lehet a testet, nem látjuk minden részletében. A konvenciók szerint a női mell megmutatása még belefér a finom erotikába, bár forma- és méretfüggő is, van olyan jellegű mell, ami az átlagnál sokkal kihívóbbnak, figyelemfelkeltőnek számít. Igazából a mell teljes megmutatása (azaz a mellbimbó felfedése) már elég merész, de még nem szexkép. Mivel a női test ábrázolásához hozzá vagyunk szokva, a teljes akt is lehet szimplán erotikus, ha a lábak össze vannak zárva, vagy a test csak hátulról vagy oldalnézetből látszik – a kitárulkozó, lábat szétnyitó pózok azonban már a szexkép kategóriához tartoznak. Férfiak esetében elég egyszerű a helyzet, a nemi szerv felfedése már szexkép. (Lehet vitatni ezeket a „szabályokat”, de az biztos, hogy egy semmilyen nemi szervet expliciten nem feltáró, ízléses akt sokkal kevésbé veszélyes, még ha nyilvánosság elé kerül is, mint egy mindent megmutató, merész pornókép. Bár az is lehet szép, izgató meg pláne.)

Elég valószínű, hogy a képecskék küldözgetését a férfiak kezdeményezik, de ők maguk sokszor nem is küldenek, csak kérnek. Vagy, ha küldenek, nem az egész testükről (bár ilyen is akad), csak az általuk legfontosabbnak ítélt részről... Mint említettem, kéretlenül nagyon nem érdemes. És idejekorán sem. Ha párt keresünk, bőven lesz idő az ilyen játékra, amikor már találkoztunk és megbizonyosodtunk arról, hogy folytatni akarjuk, és persze arról, hogy a másik is szívesen merészkedik erre a területre. Aki kifejezetten szexpartnerre vágyik, annak persze mások a prioritásai, esetleg egyenest elvárásként fogalmazza meg az igényét, de komoly párkeresésnél valószínűleg sokkal ritkábban kerül elő a téma, legalábbis rögtön a kezdeti szakaszban.

Ha mégis küldünk képet, nagyon nézzük meg, hogy kinek, főleg, ha felismerhetőek vagyunk rajta. De legjobb, ha csak testrészletek képeit bízunk az internetre, és lehetőleg elkerüljük, hogy az arcunk is rajta legyen a fotón. Így később sem lehet belőle nagy gond, hiszen a lejáratásunkra nem fogják tudni felhasználni.

Előfordul olyan is, aki nem csupán saját magáról, hanem volt partnereivel folytatott aktusairól küld képeket: ízlés kérdése, hogyan viszonyulunk ehhez, mindenesetre számíthatunk rá, hogy ha kapcsolatban bonyolódunk vele, rólunk is készít majd ilyesmit és azokat is elküldi, valaki másnak... Még jó, ha az arcunkat valamilyen módon eltünteti. De rengeteg a házi videó is, manapság számos amatőr pornómegosztó oldal működik, ki tudja, mindig hozzájárul-e minden szereplő ahhoz, hogy ezekre az oldalakra a készítő feltöltse a filmjeit. Jó meggondolni a webkamerás virtuális szexet is, sose tudhatjuk, hogy a másik oldalon nem rögzítik-e a műsort. Nem árt nagyon óvatosnak lenni, főleg viszonylag rövid ismeretség után, bármennyire tetszik a merész ötletekkel előálló partner, könnyelműen ne menjünk bele ilyen játékba, mert beláthatatlanok a következményei.